Színház

Lentiből a világot

Burn Out Baby – A hatékony vezetés 6 szabálya

Kritika

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

A nő, aki bejön a színpadra, egyáltalán nem olyan tökéletes, mint a képen, sőt, határozottan zilált benyomást kelt. És nem csak a haja, az egész valója. Ott érezni benne a rosszul sikerült reggeli rutint, a kiöntöttem a kávét, elszakadt a harisnyám, beszorultam egy közlekedési dugóba, a majdnem elkéstem rohanását, és még a mikroportját is túl korán kapcsolták be, így hallhatunk egy fél telefonbeszélgetést is, amelyet nem a nézők fülének szántak.

Az is gyorsan kiderül, hogy itt többről van szó, mint egy rosszul sikerült reggelről. Litkai Gergely monodrámájából mozaikszerűen rajzolódik ki egy középkorú nő életvallomása. Az alaphelyzet szerint vállalati felső vezetőként és díjazott menedzserként a hatékonyság hat parancsát osztaná meg közönségével, azonban már az első (és számára talán a legfontosabb) parancs, a „Ne bízz senkiben!” után elkalandozik a saját élete felé. Gyanítom, hogy a szerző annak idején a kétes hírű zajdai laktanyában lehetett katona, mert a szövegben többször is felbukkan Lenti, ez a laktanya melletti, beszélő nevű határvároska, ahonnan hősnőnk, egy katonatiszt apa gyermekeként sikeresen kitört, míg családtagjai beleragadtak az általa világvéginek látott mocsárba.

A Burn Out Baby azok közé a monodrámák közé tartozik, amelyek mernek egy szinte minden porcikájában ellenszenves főhőst elénk állítani, akivel a néző nagy valószínűséggel nem tud azonosulni. Közben meg kis részletekben mégis, mert ki nem gondolta már a munkahelyén, hogy hozzá nem értő idiótákkal van körülvéve, kinek nem volt elege családtagokból, és ki nem elmélkedett már azon, hogy mégis, mi végre ez az egész mindennapi taposómalom? Az a kényszeresen menetelő, mindent és mindenkit uralni akaró nő, akit látunk, olyasmiket is kimond, amiket talán mi is gondolunk néha.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.