Színház

Lentiből a világot

Burn Out Baby – A hatékony vezetés 6 szabálya

Kritika

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

A nő, aki bejön a színpadra, egyáltalán nem olyan tökéletes, mint a képen, sőt, határozottan zilált benyomást kelt. És nem csak a haja, az egész valója. Ott érezni benne a rosszul sikerült reggeli rutint, a kiöntöttem a kávét, elszakadt a harisnyám, beszorultam egy közlekedési dugóba, a majdnem elkéstem rohanását, és még a mikroportját is túl korán kapcsolták be, így hallhatunk egy fél telefonbeszélgetést is, amelyet nem a nézők fülének szántak.

Az is gyorsan kiderül, hogy itt többről van szó, mint egy rosszul sikerült reggelről. Litkai Gergely monodrámájából mozaikszerűen rajzolódik ki egy középkorú nő életvallomása. Az alaphelyzet szerint vállalati felső vezetőként és díjazott menedzserként a hatékonyság hat parancsát osztaná meg közönségével, azonban már az első (és számára talán a legfontosabb) parancs, a „Ne bízz senkiben!” után elkalandozik a saját élete felé. Gyanítom, hogy a szerző annak idején a kétes hírű zajdai laktanyában lehetett katona, mert a szövegben többször is felbukkan Lenti, ez a laktanya melletti, beszélő nevű határvároska, ahonnan hősnőnk, egy katonatiszt apa gyermekeként sikeresen kitört, míg családtagjai beleragadtak az általa világvéginek látott mocsárba.

A Burn Out Baby azok közé a monodrámák közé tartozik, amelyek mernek egy szinte minden porcikájában ellenszenves főhőst elénk állítani, akivel a néző nagy valószínűséggel nem tud azonosulni. Közben meg kis részletekben mégis, mert ki nem gondolta már a munkahelyén, hogy hozzá nem értő idiótákkal van körülvéve, kinek nem volt elege családtagokból, és ki nem elmélkedett már azon, hogy mégis, mi végre ez az egész mindennapi taposómalom? Az a kényszeresen menetelő, mindent és mindenkit uralni akaró nő, akit látunk, olyasmiket is kimond, amiket talán mi is gondolunk néha.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.