Színház

Lentiből a világot

Burn Out Baby – A hatékony vezetés 6 szabálya

Kritika

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

A nő, aki bejön a színpadra, egyáltalán nem olyan tökéletes, mint a képen, sőt, határozottan zilált benyomást kelt. És nem csak a haja, az egész valója. Ott érezni benne a rosszul sikerült reggeli rutint, a kiöntöttem a kávét, elszakadt a harisnyám, beszorultam egy közlekedési dugóba, a majdnem elkéstem rohanását, és még a mikroportját is túl korán kapcsolták be, így hallhatunk egy fél telefonbeszélgetést is, amelyet nem a nézők fülének szántak.

Az is gyorsan kiderül, hogy itt többről van szó, mint egy rosszul sikerült reggelről. Litkai Gergely monodrámájából mozaikszerűen rajzolódik ki egy középkorú nő életvallomása. Az alaphelyzet szerint vállalati felső vezetőként és díjazott menedzserként a hatékonyság hat parancsát osztaná meg közönségével, azonban már az első (és számára talán a legfontosabb) parancs, a „Ne bízz senkiben!” után elkalandozik a saját élete felé. Gyanítom, hogy a szerző annak idején a kétes hírű zajdai laktanyában lehetett katona, mert a szövegben többször is felbukkan Lenti, ez a laktanya melletti, beszélő nevű határvároska, ahonnan hősnőnk, egy katonatiszt apa gyermekeként sikeresen kitört, míg családtagjai beleragadtak az általa világvéginek látott mocsárba.

A Burn Out Baby azok közé a monodrámák közé tartozik, amelyek mernek egy szinte minden porcikájában ellenszenves főhőst elénk állítani, akivel a néző nagy valószínűséggel nem tud azonosulni. Közben meg kis részletekben mégis, mert ki nem gondolta már a munkahelyén, hogy hozzá nem értő idiótákkal van körülvéve, kinek nem volt elege családtagokból, és ki nem elmélkedett már azon, hogy mégis, mi végre ez az egész mindennapi taposómalom? Az a kényszeresen menetelő, mindent és mindenkit uralni akaró nő, akit látunk, olyasmiket is kimond, amiket talán mi is gondolunk néha.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.