Színház

Autizmus és klímaválság: két igen aktuális, a kisgyerekek életét is erősen érintő témát dolgoz fel a Kolibri Színház előadása. A nagy vállalást az alkotók és az előadók kis döccenőkkel teljesítik.

A járvány okozta online-tartalom-megosztási fordulat alighanem kultúrtörténeti jelentőségű. A szűk egy év tapasztalatai alapján úgy tűnik, mind a szakma, mind a közönség képes volt a váltásra. De mit mutatnak a számok?

Tilly Annával, a Finnagora társszervezőjével beszélgettünk

Az SZFE-n vállalt tanári állást, csakhogy 2023-ig szerződése volt az önkormányzattal.

Amikor Fodor Tamás 1972-ben megkérdezte a XI. kerületi agitpropost, hogy mégis, mi bajuk az előadásaikkal, a káder így felelt: „Ki beszél itt előadásokról?” Egyszerűen nem tűrhetnek meg idegen testet a szervezetben, mert az gyulladást okoz.

Az első lezárások óta foglalkoztatja a szakmai közeget, hogy színház-e egyáltalán az online színház. Sokan sokfélét gondoltak már a témáról, alkotói oldalról is sokan sokféleképpen próbálták már ki az online megoldásokat.

Amióta online térbe kényszerült a színház, új, alkalmazott műfaj jelent meg a művészetek palettáján, amelyet leginkább „előadás-közvetítésnek” lehetne nevezni, és abban különbözik a korábbi színházi közvetítésektől, hogy eddig soha nem látott nyomatékot kap benne az operatőri munka.

A hetvenes évek soha nem ért véget, örökké fog tartani, legalábbis a külvárosi panelblokkban. Nagyjából ezt állítja Radu Afrim új rendezése.

„Magyar színészként változatlanul két kultúrából táplálkozom, két nyelven játszom, s ez engem művészileg és emberileg is gazdagít.”

A bábszínházban a tervezővel kezdődik minden. Egy fejforma megválasztásával, egy színnel: ő az, aki előre dönt a figura karakteréről, jelleméről. 

Hatvannégy éves volt.