Online színház

A másik kanapén

Momentán Társulat: Online Fröccs

  • Sándor Panka
  • 2021. január 27.

Színház

Az első lezárások óta foglalkoztatja a szakmai közeget, hogy színház-e egyáltalán az online színház. Sokan sokfélét gondoltak már a témáról, alkotói oldalról is sokan sokféleképpen próbálták már ki az online megoldásokat.

Kevesen vannak, akik nem elégszenek meg azzal, hogy pusztán fölveszik az előadásaikat, hanem megpróbálják újraértelmezni, mit jelenthet a mostani körülmények között a „színházba járás”. A Fröccs azért duplán érdekes, mert bár sok minden hiányzik belőle, ami a színház alapvető komponense (rendezés, dramaturgia, jelmez), mégis fokozottan érvényesül benne a színház színházságának azon kitétele, mely szerint annak közösségi élménynek kell lennie.

A Momentán Társulat 2003 óta tart improvizációs esteket. A közel harminc főből álló összeszokott csapat már mintegy 2400 előadást tudhat maga mögött, 2010 óta Impró névre hallgató, saját színházukban játszanak, az Ó utcában. Több előadásuk fut jelenleg is az online térre szabva, a honlapjukon található kvízjátékot kitöltve azt is megtudhatjuk, hogy nekünk melyik való a leginkább. A január 21-i Fröccs című előadás célkitűzése a koronavírus (vagy bármely más, tetszőleges krízishelyzet) elleni érzelmi vakcina közös kifejlesztése volt. Hogy valóban közös legyen az élmény, kapunk egy linket, ahol nemcsak arra van lehetőségünk, hogy megnézzük az előadást, de az aktív résztvevőivé is válhatunk, hiszen a megtekintőablak mellett ott a chatfunkció, így bárki leírhatja, ami a lelkét nyomja. Ezek a szösszenetek szolgálnak aztán kiindulópontként a társulatnak, az aznapi közönségre szabott forgatókönyvhöz.

A közönség közösségélménye tehát teljesen újszerűen jön létre. Egy időben és egy (online) térben nézzük az előadást (a valóságban persze az ország különböző pontjain ülünk a kanapénkon), miközben a képernyőn egy másik kanapén négy színész a mi problémáinkkal foglalkozik, minket próbál megérteni, a mi történeteinket dolgozza fel. Miáltal a Fröccs inkább hasonlít pszichodráma-foglalkozásra, mint előadásra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”