Online színház

A másik kanapén

Momentán Társulat: Online Fröccs

  • Sándor Panka
  • 2021. január 27.

Színház

Az első lezárások óta foglalkoztatja a szakmai közeget, hogy színház-e egyáltalán az online színház. Sokan sokfélét gondoltak már a témáról, alkotói oldalról is sokan sokféleképpen próbálták már ki az online megoldásokat.

Kevesen vannak, akik nem elégszenek meg azzal, hogy pusztán fölveszik az előadásaikat, hanem megpróbálják újraértelmezni, mit jelenthet a mostani körülmények között a „színházba járás”. A Fröccs azért duplán érdekes, mert bár sok minden hiányzik belőle, ami a színház alapvető komponense (rendezés, dramaturgia, jelmez), mégis fokozottan érvényesül benne a színház színházságának azon kitétele, mely szerint annak közösségi élménynek kell lennie.

A Momentán Társulat 2003 óta tart improvizációs esteket. A közel harminc főből álló összeszokott csapat már mintegy 2400 előadást tudhat maga mögött, 2010 óta Impró névre hallgató, saját színházukban játszanak, az Ó utcában. Több előadásuk fut jelenleg is az online térre szabva, a honlapjukon található kvízjátékot kitöltve azt is megtudhatjuk, hogy nekünk melyik való a leginkább. A január 21-i Fröccs című előadás célkitűzése a koronavírus (vagy bármely más, tetszőleges krízishelyzet) elleni érzelmi vakcina közös kifejlesztése volt. Hogy valóban közös legyen az élmény, kapunk egy linket, ahol nemcsak arra van lehetőségünk, hogy megnézzük az előadást, de az aktív résztvevőivé is válhatunk, hiszen a megtekintőablak mellett ott a chatfunkció, így bárki leírhatja, ami a lelkét nyomja. Ezek a szösszenetek szolgálnak aztán kiindulópontként a társulatnak, az aznapi közönségre szabott forgatókönyvhöz.

A közönség közösségélménye tehát teljesen újszerűen jön létre. Egy időben és egy (online) térben nézzük az előadást (a valóságban persze az ország különböző pontjain ülünk a kanapénkon), miközben a képernyőn egy másik kanapén négy színész a mi problémáinkkal foglalkozik, minket próbál megérteni, a mi történeteinket dolgozza fel. Miáltal a Fröccs inkább hasonlít pszichodráma-foglalkozásra, mint előadásra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.