Online színház

Itt járt Greta

Gimesi Dóra: Emma csöndje

Színház

Autizmus és klímaválság: két igen aktuális, a kisgyerekek életét is erősen érintő témát dolgoz fel a Kolibri Színház előadása. A nagy vállalást az alkotók és az előadók kis döccenőkkel teljesítik.

Valószínűleg sokkal jobban hatott volna rám az előadás, ha ott ülhettem volna a nézőtéren. A történet ugyanis egy nagy akváriumban játszódik, amely néha tengerbio­lógiai kutatóközpont, máskor iskola, de leginkább a főszereplő kisiskolás lány, Emma lelke. Ezt onnan tudjuk, hogy elmondja: a világ szerinte egy akvárium, ő pedig egy kis tengeri uborka az alján. A tengeri uborka pedig nem zavar senkit, szinte láthatatlan. De miért akar egy kisiskolás láthatatlanná válni?

Bár Emmával a szülei teljesen átlagos módon viselkednek, az iskolai közösségben egy­értelművé válik számunkra, hogy ő más, mint a többiek. Az előadás – és főképp Gimesi Dóra drámaszövege – csak igen finoman utal arra, hogy Emmának valószínűleg autizmus spektrumzavara van. Nem bírja elviselni a zajt és az osztálytársai állandó ordibálását. Ezenkívül (vagy épp ezért) nehezen létesít kapcsolatokat, a többiek kiközösítik, piszkálják. Mígnem egy szép napon az iskolapszichológus választási lehetőséget ajánl neki: nem kell iskolába járnia, ha nem szeretne. Ha a tengerbiológus szülők miatt még nem is volt teljesen egyértelmű, innen már pontosan lehet tudni, hogy ez a történet bizony nem Magyarországon játszódik, a magyar iskolarendszer ugyanis véletlenül sem szokta hagyni, hogy a gyerekek fontos kérdésekről hozzanak döntéseket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.