Hol tart az online színház?

Különben is időszerű

Színház

A járvány okozta online-tartalom-megosztási fordulat alighanem kultúrtörténeti jelentőségű. A szűk egy év tapasztalatai alapján úgy tűnik, mind a szakma, mind a közönség képes volt a váltásra. De mit mutatnak a számok?

A tavaszi karantén kezdetétől számtalan, sokszor addig hozzá nem férhető online programlehetőség adódott, eltörölve a távolsági korlátokat. Akadt olyan intézmény is ugyan, amelynek a már meglévő profi rendszerét kellett csak aktiválnia, de a többség most először szembesült a digitális tartalomgyártás és közreadás feladatával, és ezek technikai feltételeivel.

Működésben tart

A kezdeti, majdhogynem rögtönzött online közvetítések, felvételek közzététele során rögtön felmerült az a lényegi kérdés, mely szerint kell-e és lehet-e színházat csinálni online formában. De szemben a tartózkodó válaszokkal, óriási érdeklődés mutatkozott a megosztott előadások iránt. Eleinte sok intézmény pánikszerűen, majdhogynem átgondolatlanul osztotta meg a tartalmait, de volt már ekkor is számos profi közreadás, és akadt olyan színház is, amely műsorpolitikát dolgozott ki a helyzetre, pluszprogramokat szervezett, átalakított, átrendezett produkciókat. A Trafó például úgy döntött, hogy nem közvetít színházi térben már létező előadásokat, hanem csak olyan produkciókat mutatnak be online, amelyek kifejezetten erre a médiumra születtek, vagy ott formálódtak újjá. Barda Beáta, a Trafó ügyvezető igazgatója szerint „más minőség az, ami színpadra készül és más, amikor hozzáképzeljük a monitor adta lehetőségeket. Nem jobb, nem rosszabb, csak más. Az igazi az lenne, ha olyan produkciókat mutatnánk csak meg, amelyek kizárólag ilyen célra készülnek, és nem át- vagy feldolgozások, így egy másféle befogadói élményt tesznek lehetővé, új alkotói utakkal kísérletezve.” Megítélése szerint ilyen Oliver Zahn német rendező Óda a felejtéshez című munkája vagy Fekete Ádám Levél Anyámhoz című online produkciójának ősbemutatója is. Barda elmesélte lapunknak, hogy a Grotesques Gymnastics új cirkusz A kudarc anatómiája című bemutatójához (az előadásról lásd: Groteszk angyal, Magyar Narancs, 2020. december 2.) egy hét alatt felállt egy filmes stáb és létrejött egy teljesen új koncepció, s ilyenformán gyakorlatilag tripla erőbevetéssel egy szerfelett kockázatos hibrid műfajú produkció született, de szerinte tökéletesen sikerült. A Trafó heti öt programjából csak egy nem nézhető vissza, a november vége óta közvetített péntek esti stream színház.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.