rés a présen

„Nem beszélnek virágnyelven”

Tilly Anna társszervező, Finnagora

  • rés a présen
  • 2021. február 3.

Színház

Tilly Annával, a Finnagora társszervezőjével beszélgettünk

rés a présen: Az idén 10. alkalommal zajlik a Finn Filmnapok, és kivételesen nem a Toldi moziban. Méltó azért a rendezvény a jubileumhoz?

Tilly Anna: Szerettük volna a szülinapot személyesen együtt ünnepelni a közönséggel, de a járvány miatt február 3. és 10. között csak online tekinthetők meg a fesztivál filmjei, viszont sokkal több, mint eddig. A távmozi.hu oldalon vetítünk, ami egyébként a Toldi mozi filmes platformja a múlt év tavasza óta, és elég jól működik. Itt a Finnagora szervezésében az idén 5 dokumentumfilm, 5 nagyjátékfilm és egy 6 darabból álló rövidfilm-válogatás látható.

rap: Mit illik tudni a finn filmről, film­iparról?

TA: Alapvetően a hazai piacot szolgálja ki, de egyre több nemzetközi sikerük van, mint az Iron Sky vagy a Heavy túra, amelyet a 2019-es filmnapokon mutattunk be, aztán a magyar mozik is felvették a programjukba. A magyarhoz hasonlóan belterjesnek mondható a film­élet, és egy maréknyi jó színész újrahasznosítása a jellemző, ilyen Tommi Korpela, aki most az Edenben szerepel, illetve Laura Birn, aki a Games People Play-ben. A finn filmtörténetet mélypontok és szárnyalások egymást követő sorozata jellemzi. A 80-as évek a  Kaurismäki testvérek korszaka, akiknek a Múlt nélküli ember című, 2002-ben Oscarra jelölt filmjét az idén is vetítjük zárásként. A 90-es évek a női rendezők feltörését hozták, ennek nagy figurája Pirjo Honkasalo, aki Pirkko Saisio több – magyarul is kiadott – könyvét is feldolgozta, köztük a Beton­éjszakát vagy a Tűzvészt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.