Mit keres Bodolay Géza az Újszínházban? – Interjú a rendezővel

Színház

Bár neve szerepelt Dörner György botrányos pályázatában, akkor az igazgató nem kereste meg. Bodolay nyílt levélben tiltakozott, hogy nevét összemossák a pályázat szövegével, most mégis Móricz-rendezésével kezdik az évadot a Paulay Ede utcában. Több levélváltásban készült interjúnkban megpróbáltuk megtudni, hogy is van ez.
false

magyarnarancs.hu: 1998 óta nem ad élő szóban interjút írott sajtónak. Mi ennek az oka?

Bodolay Géza: Valójában már 1994 óta, mikor az akkori Nemzeti Színházat érintő folyamatos elmebaj keretében a Menyegző Wajda-féle előadatása körül zajlott a happáré, s néhány „interjú” tökéletesen átferdítette az elhangzottakat.

magyarnarancs.hu: Mikor és milyen formában kérte fel Dörner György a Nem élhetek muzsikaszó nélkül rendezésére?

BG: Az igazgató valamikor idén márciusban fölhívott: volna-e kedvem s időm a nyáron létrehozni az előadást az őszi bemutatóra. Gyávaság lett volna azt mondanom, hogy Móriczot nem rendezek.

magyarnarancs.hu: Előbb nem keresték az Újszínházból?

BG: De igen, pár hónappal korábban Jókai Mór Bolondok grófja című darabját ajánlották. Ugyan nagyon tetszett a címe, ám a darabbal sajnos nem tudtam volna érdemben mit kezdeni, ezért nem vállaltam.

magyarnarancs.hu: Dörner botrányos pályázatában az ön neve is szerepelt azon rendezők között, akikkel együtt kíván dolgozni. Akkor emiatt – némi unszolásra – nyílt levélben magyarázkodni kényszerült. Mi változott azóta?

BG: Nem magyarázkodtam, hanem helyesbítettem. Levelem minden szava érvényes ma is, örülök, ha újra elolvassák, akiket érint. Nem unszolt senki, ha csak az egyik kritikus néni brigádozó fölszólítását nem tekintjük unszolásnak. A pályázati dolgozattal továbbra sem értek egyet: annak szövege részben vállalhatatlan, részben tűrhetetlen. Ám a játszó színművészek és Móricz színvonalát ez ugyebár nem érinti: mindannyian nagyszerűek. Nem tudom, adódott volna-e máshol lehetőség együtt dolgoznom Esztergályos Cilivel, Tordai Terivel és Császár Angelával. Hasonló öröm a találkozás az ifjú főszereplőkkel: Nemes Wandával és Jánosi Dáviddal is. S ami változott: eltávozott az a szellemi drámaszerző (Csurka István – Cz. D.), akinek darabját én már 1991-ben sem voltam hajlandó megrendezni Kecskeméten, Lendvai Ildikó édesapjának színházában. Lendvai direktor úr e bejelentésemet nagyvonalúan kezelte, és átadta a művet egy korosabb rendezőhölgynek.

magyarnarancs.hu: Ha a pályázattal semmilyen mértékben nem ért egyet, nem azonosul vele, miért rendez ebben a színházban? Vagy Csurka halálával minden megváltozott?

BG: A régen lefutott pályázat szövegét nem tudom, ki írta és ki látta. Nem tanultam meg, nem is olvasnám újra. Elképesztőnek tartanám, ha a rendezőknek és a színészeknek azonosulni kellene bármelyik igazgató pályázatával. Csak a saját szövegeimmel és legfőképp az előadásaimmal azonosultam mindenkor. Móriczot rendezek, színészeket rendezek. A másik drámaíróhoz nincs közöm, vele és műveivel soha nem beszéltem.

magyarnarancs.hu: A pályázatban az is szerepelt, hogy egy-egy magyar szerző műve kapcsán „a néző ne a rendező tehetségét vagy tehetségtelenségét ismerje meg, hanem az adott mű szellemiségét, mondandóját, fájdalmát”. Ilyen lesz a Móricz-előadása?

BG: Nem igazodtam soha életemben senkihez és semmihez. Volt is elég bajom belőle. A fenti idézett mondat például jellegzetesen a színházi ökörségek kategóriájába tartozik, de nem kell nekünk egyetértenünk az igazgató úrral: alapvetően nem értettem egyet semelyikkel, viszont adtam esélyt, hogy sok türelemmel elviseljenek.

magyarnarancs.hu: Mennyi iránymutatást kapott, voltak elvárásai a direktornak az előadással szemben?

BG: Lehet, hogy voltak, ám igen intelligensen hallgatott róluk – nekem mindenesetre nem jelezte. Játszott az előadásaimban a Komédiumban, illetve Kecskeméten, tudhatta, hogy mire számíthat. Ahogy Pozsgai Zsolt, a kiváló darabszerző is. A szerződtetésem előtt részletes levélben leírtam, hogy mire készülök, nehogy utóbb vita támadjon a direkcióval arról, vajon szerzői, avagy rendezői szándék-e a leghíresebb anarcho-punk együttes bejátszása, a vörös zászló, vagy a bécsi Munkásinduló. Harminc éve írtam utoljára hasonlókat mint kötelező föladatot Mesteremnek a főiskolán, de lám, mint ez az interjúnk is bizonyítja: kellő körültekintéssel köll nekimenni a falnak.

magyarnarancs.hu: Ezek szerint teljes alkotói szabadságot kapott, választhatott darabot, azokkal dolgozik, akikkel akar, minden szép és jó?

BG: Teljes alkotói szabadságot kaptam, igen, bár ez nem újdonság: 1984 óta ez a helyzetem. A darabot a Móricz-életmű választotta, s mivel a Nemzetiben egyszer már elkerült, másodszor nem térhettem ki előle. Akad, ami szép, van, ami jó – és van, ami ocsmány, és van, ami rossz. Ha nem így lenne, akkor nem lenne érdemes színházat csinálni.

 

Névjegy

Bodolay Géza Jászai Mari-díjas rendező, színházigazgató, egyetemi oktató. 1984-ben szerzett diplomát színházrendező szakon a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, 2003-ban ugyanitt DLA fokozatot. 1984–1989 között a Szegedi Nemzeti Színház, 1989–1992 között a kecskeméti Katona József Színház, 1992–1998 között a Nemzeti Színház rendezője, majd 1998–2008 között a kecskeméti Katona József Színház igazgató-főrendezője. 2009 óta a Szegedi Nemzeti Színház főrendezője. Tanított a JATE-n, a Nemzeti Színiakadémián, a berlini Művészeti Főiskolán, jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem és a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem előadója. 2007 óta  az MTA színház- és filmtudományi bizottságának tagja.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.