A negyven fokban a színházi túra még megerőltetőbb, de a nézők kapnak elég vizet és inspirációt ahhoz, hogy végigjárják a főszereplő, Günter Canossáját a szegény magyar faluvá változtatott Gellérthegy keleti oldalán.
Güntert ejthetnénk Gyntnek is, hiszen adaptáció ez, amelyet Balogh Rodrigó és Illés Márton kulturális vállalkozása roma és nem roma fiatalokkal készített a tavaly kapott norvég Ibsen-díjból. De míg a falu korrupt polgármesterének és kliens-patrónus rendszerének története kibontakozik a nézők előtt, szépen rájönnek, hogy csőbe húzták őket. Nincsen klasszikus, veretes szöveg, nincsen beleélős gyönyörködés - testközelből kell átélniük a helyi hatalmasságok bűnszövetkezetének cseppet sem finom módszereit. Günter a nők bálványa, még a polgármester lánya is szerelmes belé, de talán pont ezért meg a szélhámosságba átcsapó szabadsága miatt üldözötté válik. Ennek az üldözésnek a stációit követjük végig úgy, hogy közben meredek sziklafalak és páratlan panoráma felett járunk. Utóbbi nem minden esetben felemelő élmény: Budapest ékköve, az UNESCO által 1987-ben a világörökség részévé nyilvánított hely ugyanis lehangolóan és hátborzongatóan rendezetlen.
Istentől, politikusoktól elhagyatott embereket játszanak a színészek, akik a játék végén vendégül látják a nézőket, hogy begyógyítsák kicsit a túra közben szerzett sebeket. A protest előadás az előző, Tollfosztás című darabjukhoz hasonlóan dokumentarista, mégis lírai. Bárhol játszódhatna, ahol a vezetők és a nép között tátongó szakadék nagyobb, mint amit egy űzött szarvas át tud ugrani.
Gellérthegy, július 29.
