Színház
Sem megjavítani, sem elpusztítani
„Tekintetében van valami nyugodt, de nyomasztó”, mondja önmagáról Miskin herceg. Három férfi ül a színpad szélén, és egy-egy mondatban (epikusan) bemutatkoznak. Majd megismétlik, mintha csak rövid és gyenge nézői emlékezetünket támogatnák. Más férfiak ugyanezt a jelenetet egy kis tévéképernyőn újranézik. Mindez az előadás egész teatralitását keretbe helyezi.
Alföldi Róbert: „Szabad vagyok és leszek, akkor is, ha nem a Fideszre szavaztam”
A színész és rendező szerint Orbán gyűlöletre kényszeríti a magyarokat.
Honosh módra
Nem tehetek róla, nekem akkor dagad honosh büszkeségtől a keblem, amikor ilyenfajta színházat látok. Még valamiféle ünnepélyes érzés is elfog – pedig közben szanaszét röhögöm magam, hiszen mégiscsak egy oltári nagy marháskodás A Krakken művelet –, de szinte meghat ez a gazdagság: az emberi hülyeség, a másodpercenként adagolt gegek, az (inter)kulturális utalások tobzódása. Szédítő és abszurd örömszínház ez, és – bár biztos vagyok benne, hogy máshol is értenék – magyar is: a miénk.
„Profi módon legyakták ezt az egészet”
Megjelenésünk hetében mutatják be egyetlen idei magyarországi rendezését, A Krakken műveletet az Átriumban. A szatirikus társadalomkritika nem csak a magyar valóságunkra reflektál, bármelyik európai színpadon ugyanúgy szólna. Színházról, rendezői módszerekről, menekülésről és a mai magyar közállapotokról beszélgettünk.
Se ki, se be
A független színházak területe a mai magyar kultúra egyik folyamatos küzdőtere. Nemzetközi sikerek és súlyos elvonások, létbizonytalanság és a kormányzat részéről valami mély, gyanakvó bizalmatlanság kíséri, miközben a függetlenek színházi életben betöltött szerepe évről évre szélesebb és változatosabb.