Színház

Anatómiai lecke

  • Sisso
  • 2018. március 14.

Színház

Urbán András az újvidéki Szerb Nemzeti Színház színészeivel mutatta be szerzői projektjét Danilo Kiš azonos című művének motívumai alapján a legutóbbi szabadkai Desiré Central Station fesztivál nyitó előadásaként. Urbán rendezése üdítő pokla a színházcsinálásnak, kijózanító pofon a nagy pannon apátiának is.

Nem sokszor ér bennünket olyan kulturális sokk, hogy Petőfi A farkasok dala című versét szerbül éneklik punkzenei kísérettel, tömegtorna kíséretében. Hogy a magyar feliratot nem győzzük olvasni a plafonon, mert nem szeretnénk elszalasztani egyetlen mozdulatot sem a „balkáneurópai” történelmi boncolásból a színpadon. Trauma és terápia ez a kontrollált színészi megbolondulással operáló, nacionalizmust értelmezni próbáló koncertszínházi performansz. Ugyanakkor mintha tudományos- ismeretterjesztő előadást hallgatnánk a társadalmi-politikai recesz­szióról, a cenzúráról, a művészek meghurcolásáról, a totalitarizmus által mindenkor ránk erőltetett optimizmusról. A nyers élőzene, a vad fizikalitás és Urbán szövegmontázsai felturbózzák Danilo Kiš pamfletjét, amelyben a szerző a Borisz Davidovics síremléke című regényére egykor érkezett irodalmi-politikai reakciókkal számol le. Színházi referenciák is előkerülnek Oliver Frljićtől Ljubiša Ristićig, erősítve az alapművet, amelyről Eörsi István azt írta 1978-ban, hogy „a szerző legprofetikusabb alkotása”. Milyen igaz. „Azt tanácsolom, hogy ne tévesszék meg Önöket az olyan kifejezések, mint a szocialista forradalom, az önigazgatás, a sztálinizmus. Ne higgyék, hogy a múltbéli dolgokról van szó.”

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.