Színház

Anatómiai lecke

  • Sisso
  • 2018. március 14.

Színház

Urbán András az újvidéki Szerb Nemzeti Színház színészeivel mutatta be szerzői projektjét Danilo Kiš azonos című művének motívumai alapján a legutóbbi szabadkai Desiré Central Station fesztivál nyitó előadásaként. Urbán rendezése üdítő pokla a színházcsinálásnak, kijózanító pofon a nagy pannon apátiának is.

Nem sokszor ér bennünket olyan kulturális sokk, hogy Petőfi A farkasok dala című versét szerbül éneklik punkzenei kísérettel, tömegtorna kíséretében. Hogy a magyar feliratot nem győzzük olvasni a plafonon, mert nem szeretnénk elszalasztani egyetlen mozdulatot sem a „balkáneurópai” történelmi boncolásból a színpadon. Trauma és terápia ez a kontrollált színészi megbolondulással operáló, nacionalizmust értelmezni próbáló koncertszínházi performansz. Ugyanakkor mintha tudományos- ismeretterjesztő előadást hallgatnánk a társadalmi-politikai recesz­szióról, a cenzúráról, a művészek meghurcolásáról, a totalitarizmus által mindenkor ránk erőltetett optimizmusról. A nyers élőzene, a vad fizikalitás és Urbán szövegmontázsai felturbózzák Danilo Kiš pamfletjét, amelyben a szerző a Borisz Davidovics síremléke című regényére egykor érkezett irodalmi-politikai reakciókkal számol le. Színházi referenciák is előkerülnek Oliver Frljićtől Ljubiša Ristićig, erősítve az alapművet, amelyről Eörsi István azt írta 1978-ban, hogy „a szerző legprofetikusabb alkotása”. Milyen igaz. „Azt tanácsolom, hogy ne tévesszék meg Önöket az olyan kifejezések, mint a szocialista forradalom, az önigazgatás, a sztálinizmus. Ne higgyék, hogy a múltbéli dolgokról van szó.”

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.