Színház

Anatómiai lecke

  • Sisso
  • 2018. március 14.

Színház

Urbán András az újvidéki Szerb Nemzeti Színház színészeivel mutatta be szerzői projektjét Danilo Kiš azonos című művének motívumai alapján a legutóbbi szabadkai Desiré Central Station fesztivál nyitó előadásaként. Urbán rendezése üdítő pokla a színházcsinálásnak, kijózanító pofon a nagy pannon apátiának is.

Nem sokszor ér bennünket olyan kulturális sokk, hogy Petőfi A farkasok dala című versét szerbül éneklik punkzenei kísérettel, tömegtorna kíséretében. Hogy a magyar feliratot nem győzzük olvasni a plafonon, mert nem szeretnénk elszalasztani egyetlen mozdulatot sem a „balkáneurópai” történelmi boncolásból a színpadon. Trauma és terápia ez a kontrollált színészi megbolondulással operáló, nacionalizmust értelmezni próbáló koncertszínházi performansz. Ugyanakkor mintha tudományos- ismeretterjesztő előadást hallgatnánk a társadalmi-politikai recesz­szióról, a cenzúráról, a művészek meghurcolásáról, a totalitarizmus által mindenkor ránk erőltetett optimizmusról. A nyers élőzene, a vad fizikalitás és Urbán szövegmontázsai felturbózzák Danilo Kiš pamfletjét, amelyben a szerző a Borisz Davidovics síremléke című regényére egykor érkezett irodalmi-politikai reakciókkal számol le. Színházi referenciák is előkerülnek Oliver Frljićtől Ljubiša Ristićig, erősítve az alapművet, amelyről Eörsi István azt írta 1978-ban, hogy „a szerző legprofetikusabb alkotása”. Milyen igaz. „Azt tanácsolom, hogy ne tévesszék meg Önöket az olyan kifejezések, mint a szocialista forradalom, az önigazgatás, a sztálinizmus. Ne higgyék, hogy a múltbéli dolgokról van szó.”

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.