rés a présen

„Olyan vagyok, mint a villamos”

Varga Szilvia színész

  • rés a présen
  • 2018. március 15.

Színház

rés a présen: Mit jelent neked a kassai színészlét?

Varga Szilvia: Mivel még a főiskola előtt két évet töltöttem a kassai, illetve a komáromi színháznál kezdő színészként, ahol rendes szerepekkel bombáztak, mert nem volt ott fiatal akkoriban, huszonöt év után tulajdonképpen visszatértem a tett színhelyére, a Kassai Thália Színházba. Egyik kollégám meg is jegyezte, olyan vagyok, mint a villamos, kár futni utánam, mert teszek egy nagy kört és úgyis visszatérek. Persze álmomban sem gondoltam volna, hogy így lesz, de nagyon jó visszatérni a gyökerekhez.

rap: Hogyan történt a visszatérés?

VSZ: Két évvel ezelőtt hívtak, hogy ugorjak be Horváth Péter Csaó Bambíno című darabjába. Akkor ismertem meg Cacát, azaz Czajlik Józsefet, a mostani igazgatót, aki utána felkért a Mizantrópban Céliméne szerepére, egyben szerződést ajánlott. Mivel Pesten élek a családommal, kicsit megijedtem, de csak két darab kötelező egy évadban, így bevállaltam. Imádom a várost, főleg tavasztól őszig, igazi mediterrán, nyüzsgő, életteli hely. A teraszok mindig tele vannak a sétálóutcán.

rap: Könnyen megszoktad a társulatot?

VSZ: Mivel a pozsonyi színművészeti után a veszprémi színháztól kaptam − férjemmel, Rancsó Dezsővel együtt − szerződési ajánlatot, és utána huszonöt évig magyarországi színházaknál játszottam (Kecskemét, Pécsi Harmadik Színház, Sopron) megszoktam a hazai, illetve magyar munkatempót, szemléletet. A kassai társulat ettől annyiban különbözik, hogy sokkal lazább, nem érzékelhető annyira a színházi hierarchia. A konfliktusokat az emberek szemtől szemben intézik, kicsit szabadabbak, vadabbak, szókimondóbbak, amin eléggé kikerekedett a szemem az elején. Például, visszatérve a Mizantrópra, az is nagyon kellemes meglepetés volt számomra, hogy három hétig csak asztali elemzőpróbák voltak, és akkor mentünk színpadra, amikor már szinte mindent tudtunk a darabról, a szerepről. Magyarországon ez mostanság csak ritkán adatik meg.

rap: Milyen szerepekben láthatunk téged jelenleg?

VSZ: Lackfi János Milyenek a magyarok? című kötetéből készült darabban játszom, amit Czajlik József rendezett, valamint Kamilla szerepét a Liliomfiban. Telihay Péter rendezte, akivel az első közös munkánk a Komáromi Jókai Színházban a Fiatalság, bolondság című darab volt 2002-ben. Nagyon jó volt újra együtt dolgozni vele, teljesen új szemlélettel, különleges zenei világgal állította színpadra Szigligeti művét. A darab még biztosan látható lesz majd Budapesten is, de Komáromban bérletes előadásként fogjuk játszani júniusban.

rap: Mit ajánlanál még megnézésre az évad végéig Kassán, amiben nem játszol? És mire készülsz még?

VSZ: Fontosnak tartom a Káosz című finn kortárs darabot Czajlik József rendezésében, amelyet most mutattak be három remek kolléganőm, Szabadi Emőke, Rab Henrietta és Varga Lívia szereplésével. Nőies, ironikus, játékos és ugyanakkor komoly. Az évad végéig folyamatosan látható lesz, ahogy A montmartre-i ibolya című operett is László Sándor rendezésében a közelgő premier után. Jelenleg egy kétszemélyes darabot próbálok, Szigethy Gábor Mezei, Márai szerelem című műve nyomán, amit még ebben az évadban bemutatunk, azon kívül vendégként a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban a Lúzer rádió című ifjúsági musicalben kezdek próbálni március végén.

rap: Van olyan szerep, amire nagyon vágysz?

VSZ: Nem szerepek után vágyakozom, hanem jó nevű budapesti rendezők után: Alföldi, Mohácsi, Zsótér – és még sorolhatnám.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.