rés a présen

„Olyan vagyok, mint a villamos”

Varga Szilvia színész

  • rés a présen
  • 2018. március 15.

Színház

rés a présen: Mit jelent neked a kassai színészlét?

Varga Szilvia: Mivel még a főiskola előtt két évet töltöttem a kassai, illetve a komáromi színháznál kezdő színészként, ahol rendes szerepekkel bombáztak, mert nem volt ott fiatal akkoriban, huszonöt év után tulajdonképpen visszatértem a tett színhelyére, a Kassai Thália Színházba. Egyik kollégám meg is jegyezte, olyan vagyok, mint a villamos, kár futni utánam, mert teszek egy nagy kört és úgyis visszatérek. Persze álmomban sem gondoltam volna, hogy így lesz, de nagyon jó visszatérni a gyökerekhez.

rap: Hogyan történt a visszatérés?

VSZ: Két évvel ezelőtt hívtak, hogy ugorjak be Horváth Péter Csaó Bambíno című darabjába. Akkor ismertem meg Cacát, azaz Czajlik Józsefet, a mostani igazgatót, aki utána felkért a Mizantrópban Céliméne szerepére, egyben szerződést ajánlott. Mivel Pesten élek a családommal, kicsit megijedtem, de csak két darab kötelező egy évadban, így bevállaltam. Imádom a várost, főleg tavasztól őszig, igazi mediterrán, nyüzsgő, életteli hely. A teraszok mindig tele vannak a sétálóutcán.

rap: Könnyen megszoktad a társulatot?

VSZ: Mivel a pozsonyi színművészeti után a veszprémi színháztól kaptam − férjemmel, Rancsó Dezsővel együtt − szerződési ajánlatot, és utána huszonöt évig magyarországi színházaknál játszottam (Kecskemét, Pécsi Harmadik Színház, Sopron) megszoktam a hazai, illetve magyar munkatempót, szemléletet. A kassai társulat ettől annyiban különbözik, hogy sokkal lazább, nem érzékelhető annyira a színházi hierarchia. A konfliktusokat az emberek szemtől szemben intézik, kicsit szabadabbak, vadabbak, szókimondóbbak, amin eléggé kikerekedett a szemem az elején. Például, visszatérve a Mizantrópra, az is nagyon kellemes meglepetés volt számomra, hogy három hétig csak asztali elemzőpróbák voltak, és akkor mentünk színpadra, amikor már szinte mindent tudtunk a darabról, a szerepről. Magyarországon ez mostanság csak ritkán adatik meg.

rap: Milyen szerepekben láthatunk téged jelenleg?

VSZ: Lackfi János Milyenek a magyarok? című kötetéből készült darabban játszom, amit Czajlik József rendezett, valamint Kamilla szerepét a Liliomfiban. Telihay Péter rendezte, akivel az első közös munkánk a Komáromi Jókai Színházban a Fiatalság, bolondság című darab volt 2002-ben. Nagyon jó volt újra együtt dolgozni vele, teljesen új szemlélettel, különleges zenei világgal állította színpadra Szigligeti művét. A darab még biztosan látható lesz majd Budapesten is, de Komáromban bérletes előadásként fogjuk játszani júniusban.

rap: Mit ajánlanál még megnézésre az évad végéig Kassán, amiben nem játszol? És mire készülsz még?

VSZ: Fontosnak tartom a Káosz című finn kortárs darabot Czajlik József rendezésében, amelyet most mutattak be három remek kolléganőm, Szabadi Emőke, Rab Henrietta és Varga Lívia szereplésével. Nőies, ironikus, játékos és ugyanakkor komoly. Az évad végéig folyamatosan látható lesz, ahogy A montmartre-i ibolya című operett is László Sándor rendezésében a közelgő premier után. Jelenleg egy kétszemélyes darabot próbálok, Szigethy Gábor Mezei, Márai szerelem című műve nyomán, amit még ebben az évadban bemutatunk, azon kívül vendégként a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban a Lúzer rádió című ifjúsági musicalben kezdek próbálni március végén.

rap: Van olyan szerep, amire nagyon vágysz?

VSZ: Nem szerepek után vágyakozom, hanem jó nevű budapesti rendezők után: Alföldi, Mohácsi, Zsótér – és még sorolhatnám.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.