rés a présen

„Olyan vagyok, mint a villamos”

Varga Szilvia színész

  • rés a présen
  • 2018. március 15.

Színház

rés a présen: Mit jelent neked a kassai színészlét?

Varga Szilvia: Mivel még a főiskola előtt két évet töltöttem a kassai, illetve a komáromi színháznál kezdő színészként, ahol rendes szerepekkel bombáztak, mert nem volt ott fiatal akkoriban, huszonöt év után tulajdonképpen visszatértem a tett színhelyére, a Kassai Thália Színházba. Egyik kollégám meg is jegyezte, olyan vagyok, mint a villamos, kár futni utánam, mert teszek egy nagy kört és úgyis visszatérek. Persze álmomban sem gondoltam volna, hogy így lesz, de nagyon jó visszatérni a gyökerekhez.

rap: Hogyan történt a visszatérés?

VSZ: Két évvel ezelőtt hívtak, hogy ugorjak be Horváth Péter Csaó Bambíno című darabjába. Akkor ismertem meg Cacát, azaz Czajlik Józsefet, a mostani igazgatót, aki utána felkért a Mizantrópban Céliméne szerepére, egyben szerződést ajánlott. Mivel Pesten élek a családommal, kicsit megijedtem, de csak két darab kötelező egy évadban, így bevállaltam. Imádom a várost, főleg tavasztól őszig, igazi mediterrán, nyüzsgő, életteli hely. A teraszok mindig tele vannak a sétálóutcán.

rap: Könnyen megszoktad a társulatot?

VSZ: Mivel a pozsonyi színművészeti után a veszprémi színháztól kaptam − férjemmel, Rancsó Dezsővel együtt − szerződési ajánlatot, és utána huszonöt évig magyarországi színházaknál játszottam (Kecskemét, Pécsi Harmadik Színház, Sopron) megszoktam a hazai, illetve magyar munkatempót, szemléletet. A kassai társulat ettől annyiban különbözik, hogy sokkal lazább, nem érzékelhető annyira a színházi hierarchia. A konfliktusokat az emberek szemtől szemben intézik, kicsit szabadabbak, vadabbak, szókimondóbbak, amin eléggé kikerekedett a szemem az elején. Például, visszatérve a Mizantrópra, az is nagyon kellemes meglepetés volt számomra, hogy három hétig csak asztali elemzőpróbák voltak, és akkor mentünk színpadra, amikor már szinte mindent tudtunk a darabról, a szerepről. Magyarországon ez mostanság csak ritkán adatik meg.

rap: Milyen szerepekben láthatunk téged jelenleg?

VSZ: Lackfi János Milyenek a magyarok? című kötetéből készült darabban játszom, amit Czajlik József rendezett, valamint Kamilla szerepét a Liliomfiban. Telihay Péter rendezte, akivel az első közös munkánk a Komáromi Jókai Színházban a Fiatalság, bolondság című darab volt 2002-ben. Nagyon jó volt újra együtt dolgozni vele, teljesen új szemlélettel, különleges zenei világgal állította színpadra Szigligeti művét. A darab még biztosan látható lesz majd Budapesten is, de Komáromban bérletes előadásként fogjuk játszani júniusban.

rap: Mit ajánlanál még megnézésre az évad végéig Kassán, amiben nem játszol? És mire készülsz még?

VSZ: Fontosnak tartom a Káosz című finn kortárs darabot Czajlik József rendezésében, amelyet most mutattak be három remek kolléganőm, Szabadi Emőke, Rab Henrietta és Varga Lívia szereplésével. Nőies, ironikus, játékos és ugyanakkor komoly. Az évad végéig folyamatosan látható lesz, ahogy A montmartre-i ibolya című operett is László Sándor rendezésében a közelgő premier után. Jelenleg egy kétszemélyes darabot próbálok, Szigethy Gábor Mezei, Márai szerelem című műve nyomán, amit még ebben az évadban bemutatunk, azon kívül vendégként a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban a Lúzer rádió című ifjúsági musicalben kezdek próbálni március végén.

rap: Van olyan szerep, amire nagyon vágysz?

VSZ: Nem szerepek után vágyakozom, hanem jó nevű budapesti rendezők után: Alföldi, Mohácsi, Zsótér – és még sorolhatnám.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.