rés a présen

„Ő alszik száz évig”

Létay Dóra színész

  • rés a présen
  • 2018. április 8.

Színház

rés a présen: Évad elején kimozdultál az anyaszínházadból a Hatszín Teátrumba egy Adrian Mole-ősbemutató kedvéért. Milyen volt?

Létay Dóra: Gálvölgyi Dorka (a Hatszín Teátrum igazgatónője) régi álma volt, hogy színpadra vigye kamaszkorunk egyik kedvenc regényét, az Adrian Mole naplóját. Balázs Ágnes írta át és Gáspár András rendezte az Adrian Mole újabb kínszenvedései a felnőttkor küszöbén című előadást, amelyben a drámaiskolás tanítványaik a kamaszok, Szalai Kriszta, Kerekes József, Király Attila és én meg a rettenetes felnőttek. A generációs szakadék, az egymásra (nem) figyelés és az önkeresés problémái örökké aktuálisak. A kamasz és a felnőtt nézők egyaránt lelkesednek az előadásért, amelyben Dékány Barnabás játssza Adrian Mole-t. Legközelebb március 31-én 11.00-kor látható.

rap: Milyen egyéb előadásokban játszol még az évadban?

LD: Otthon, a József Attila Színházban Molnár Ferenc Az üvegcipő című vígjátékában Adélt játszom, amire megkaptam a Sztankay-díjat, de emellett is ajándék volt Huszti Péter rendezővel a közös munka. Nagyon szeretem a Partvonal Műhellyel a beavatószínházi előadásainkat, a Quintus Konrád rendezte Oidipusz-nyomozást vagy a Telihay Péter rendezte Bánk bánban Gertrudis szerepét. Az utóbbi Szabó Borbála szövegváltozata nyomán készült, amelynek nagy előnye, hogy a fiatalok jobban megértik a történetet, és együtt élnek az előadással.

rap: Anna Karenina vagy Nagy András darabjában a József Attila Színházban.

LD: Nagy András Anna Karenina pályudvar című darabja, amelyet Karenina, Anna címen játszunk, egy pályaudvaron zajlik, és a tolsztoji műnek egyszerre költői és mai, ugyanakkor rendkívül sűrű és gazdag változata. Ahogyan beszélek róla, úgy beszél a darabban Anna is, három-négy jelzőnél egy mondatban nem adja alább. Életem legnehezebb, legnagyobb szerepe. Szinte lehetetlen készen lenni vele, hiszen annyi kérdést vet fel a szerelméért a férjét és pazar világát örökre elhagyó nő története, amelyeknek megválaszolására egy élet is kevés.

rap: Kikből áll a csapat?

LD: Telihay Péter a rendező. Vele a József Attila Színházban találkoztunk újra, csaknem 18 év után. Pályánk elején olyan előadásokkal értünk el komoly sikereket, mint a Sörgyári capriccio, az Amalfi hercegnő, a Párizs/Texas, Csehov Manója vagy a Három nővér. Komoly érzékenységgel nyúl tehát a női témákhoz, intuitív és alapos, a legkisebb szerepet játszó színészre is ugyanolyan intenzitással figyel. Hatalmas képekben, filmszerűen gondolkodik, így a képzőművészet és a zene nagy szerepet játszik a Karenina, Annában is. Egy nő saját filmjét látjuk, amelyben a szerelem által ismer rá önmagára, majd rájön, hogy az élet elviselhetetlen a számára. Libor Kati tervezte a díszletet, Papp Janó a jelmezeket, és Lőrinc Katalin a koreográfus. A két Alekszej, vagyis Karenin és Vronszkij Gazdag Tibor, illetve Mészáros András. Ebben az értelmezésben nem egyértelmű, miért választ Anna úgy, ahogy. A fél nézőtér azért tartja Annát őrültnek, mert elhagyja a remek Karenint, a másik fele viszont megőrül a szenvedélyes Vronszkijért.

rap: Melyik mesének lennél szívesen a főhőse az életben?

LD: A Csipkerózsikának. Ő alszik száz évig, nem?

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.