rés a présen: Évad elején kimozdultál az anyaszínházadból a Hatszín Teátrumba egy Adrian Mole-ősbemutató kedvéért. Milyen volt?
Létay Dóra: Gálvölgyi Dorka (a Hatszín Teátrum igazgatónője) régi álma volt, hogy színpadra vigye kamaszkorunk egyik kedvenc regényét, az Adrian Mole naplóját. Balázs Ágnes írta át és Gáspár András rendezte az Adrian Mole újabb kínszenvedései a felnőttkor küszöbén című előadást, amelyben a drámaiskolás tanítványaik a kamaszok, Szalai Kriszta, Kerekes József, Király Attila és én meg a rettenetes felnőttek. A generációs szakadék, az egymásra (nem) figyelés és az önkeresés problémái örökké aktuálisak. A kamasz és a felnőtt nézők egyaránt lelkesednek az előadásért, amelyben Dékány Barnabás játssza Adrian Mole-t. Legközelebb március 31-én 11.00-kor látható.
rap: Milyen egyéb előadásokban játszol még az évadban?
LD: Otthon, a József Attila Színházban Molnár Ferenc Az üvegcipő című vígjátékában Adélt játszom, amire megkaptam a Sztankay-díjat, de emellett is ajándék volt Huszti Péter rendezővel a közös munka. Nagyon szeretem a Partvonal Műhellyel a beavatószínházi előadásainkat, a Quintus Konrád rendezte Oidipusz-nyomozást vagy a Telihay Péter rendezte Bánk bánban Gertrudis szerepét. Az utóbbi Szabó Borbála szövegváltozata nyomán készült, amelynek nagy előnye, hogy a fiatalok jobban megértik a történetet, és együtt élnek az előadással.
rap: Anna Karenina vagy Nagy András darabjában a József Attila Színházban.
LD: Nagy András Anna Karenina pályudvar című darabja, amelyet Karenina, Anna címen játszunk, egy pályaudvaron zajlik, és a tolsztoji műnek egyszerre költői és mai, ugyanakkor rendkívül sűrű és gazdag változata. Ahogyan beszélek róla, úgy beszél a darabban Anna is, három-négy jelzőnél egy mondatban nem adja alább. Életem legnehezebb, legnagyobb szerepe. Szinte lehetetlen készen lenni vele, hiszen annyi kérdést vet fel a szerelméért a férjét és pazar világát örökre elhagyó nő története, amelyeknek megválaszolására egy élet is kevés.
rap: Kikből áll a csapat?
LD: Telihay Péter a rendező. Vele a József Attila Színházban találkoztunk újra, csaknem 18 év után. Pályánk elején olyan előadásokkal értünk el komoly sikereket, mint a Sörgyári capriccio, az Amalfi hercegnő, a Párizs/Texas, Csehov Manója vagy a Három nővér. Komoly érzékenységgel nyúl tehát a női témákhoz, intuitív és alapos, a legkisebb szerepet játszó színészre is ugyanolyan intenzitással figyel. Hatalmas képekben, filmszerűen gondolkodik, így a képzőművészet és a zene nagy szerepet játszik a Karenina, Annában is. Egy nő saját filmjét látjuk, amelyben a szerelem által ismer rá önmagára, majd rájön, hogy az élet elviselhetetlen a számára. Libor Kati tervezte a díszletet, Papp Janó a jelmezeket, és Lőrinc Katalin a koreográfus. A két Alekszej, vagyis Karenin és Vronszkij Gazdag Tibor, illetve Mészáros András. Ebben az értelmezésben nem egyértelmű, miért választ Anna úgy, ahogy. A fél nézőtér azért tartja Annát őrültnek, mert elhagyja a remek Karenint, a másik fele viszont megőrül a szenvedélyes Vronszkijért.
rap: Melyik mesének lennél szívesen a főhőse az életben?
LD: A Csipkerózsikának. Ő alszik száz évig, nem?
