Színház

Az operaház 37 esztendős megbízott fő-zeneigazgatója ma már jobban tudja, hogy tavaly milyen feladatra is vállalkozott, ám ez a tudás nem tette kevésbé derűssé.

"Az igazi művészet nem állhat meg annak ábrázolásánál, ami csak pusztán van, hanem megcsinálandónak érzi azt is, aminek lennie kell" - hirdette meg elvárásait Németh Andor 1925-ben a jobbára nem létező magyar politikai színházzal kapcsolatban. Ez akkor főként papíron, folyóiratokban tudott megszólalni, tényleges tere alig volt. Úgy tűnik, volnának szellemi gyökerei a ma szárnyait bontogató politikai színháznak, mégis sokat kellett várni rá.

A legtöbben annyit tudnak a dramaturgokról, hogy ők azok a színházban, akik a szöveggel foglalkoznak - de ez csak részben igaz. Bejáratott definíció valóban nincs, ahány dramaturg, annyi meghatározás. Egyesek szerint ő a rendező legjobb barátja, mások szerint a történetmesélés felelőse.

A Miskolci Nemzeti Színház és a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem közösen rendezte idén is a SZEM fesztivált. A február eleji kulturális uborkaszezonban a Szinva-parti téli napsütésben találkoztak európai egyetemisták és új színházi gondolkodásmódok.

Salamon András kamerája testközelből követte Alföldi társulatának utolsó hónapjait, ott volt a színfalak mögött, amikor a színpadon és a színházban egyszerre zajlott a dráma. Mit látott és mit nem látott?

Korruptság minden hivatalnoki szinten? Nosza, vegyük elő Gogolt! Fasizálódás a kisemberektől felfelé? Játsszunk Ödön von Horváthot! Adaptáljunk Falladát! Olvassunk Canettit! Vagy forduljunk bizalommal Heinrich Mannhoz - a Ronda tanár úrból, noha előbb íródott, mint hogy rögtön betilthatták volna, utólagos hozzátoldásokkal és a híres filmváltozat (A Kék Angyal - Dietrichhel, Janningsszel) felől közelítve könnyen kinyerhető az önfeledten és egyre jobban habzó szájjal fasizálódó társadalom képe.

Névtelen emberek néznek ránk kérlelőn a Vígszínház Házi Színpadáról. Keresik a másikat, akiben megmosva arcukat valakik lehetnének. De maradnak idegenek, önmaguk számára is. Sem egymással, sem velünk nem beszélnek, holott ömlik belőlük a szó. Mintha a hang eltakarhatná a bennük növekvő csendet és magányt.

A Hungari szereplői nem ki-, hanem inkább bevándorlók: a szerző-rendező Kárpáti Péter nem az elhagyott ország felől, hanem a megérkezés vagy inkább meg nem érkezés felől nézegeti furcsa figuráit.

A Székesfehérvári Vörösmarty Színház idén februárban mutatta be David Pownall Mesterkurzus című darabját Cserhalmi György rendezésében. A Sztálint alakító Gáspár Sándorral a politikai maflásokról és a zsarnokság természetéről is beszélgettünk.

Sosztakovics és Prokofjev az 1948-as szovjet zenei pártaktíva idején, Sztálin személyes felügyelete mellett kantátát ír vegyes karra Rusztaveli A tigrisbőrös lovagjából. Ez eddig olyan, mintha valami régi pesti vicc első mondata volna, pedig egy kortárs angol színmű egyik jelenetéről van szó. Igaz, a dráma tényleg kimondottan szövegtúlsúlyos: nem csoda, hogy az akár oratóriumszerű előadásra is alkalmas művet Angliában rádiójáték formájában is bemutatták.

Hamvai Kornél szereti Georges Feydeau-t. Erről a vonzalomról (melyet a bohózat hajdanvolt francia mestere sajnos már értelemszerűen nem viszonozhat) adott bizonyságot Hamvai másfél éve a Tháliában, a Feydeau egyfelvonásosaiból előzékenyen összeírt Esküvőtől válóperig című darabbal.

Az évad legszebb szerelmi jelenetét meglepő módon egy Moliére-darabban látni, mely szerzőt elsősorban egyéb emberi gyarlóságok érdeklik, bár a fiatalok szerelme, mit rendszerint a szülők gáncsolnak el, gyakran jelen van a háttérben.