Az ötvenes éveket idéző eljárásnak nevezte a szervező a lebontott debreceni fotókiállítást

  • narancs.hu
  • 2024. augusztus 17.

Belpol

"Újmódi történet." Egyes hírek szerint Vörös Szabolcs ukrajnai fotói állnak az ügy hátterében.

"Nagy megdöbbenéssel és meglepetéssel értesültem róla, hogy a 42. Magyar Sajtófotó Kiállítás debreceni megnyitója után három nappal valamilyen 'felsőbb' utasításra a szabadtéren álló kiállítást eltávolították. Debrecen volt az a város, amely évtizedekkel ezelőtt elsőként jelentkezett a legnagyobb magyar sajtófotó tárlat helyi bemutatásáért, a kiállítást többször Kósa Lajos nyitotta meg.

A város évek óta azt kéri, hogy a tárlat a híres Virágkarnevál idején legyen látható, ezzel is színesítve az augusztus 20-a körüli kulturális rendezvények sorát"

– írja Bánkuti András, a kiállítás szervezője, a MÚOSZ Fotóriporterek Szakosztályának elnöke szombat délutáni Facebook bejegyzésében.

Mint arról lapunk is beszámolt, négy nappal a megnyitó után el kellett távolítani a 42. Magyar Sajtófotó Kiállítás teljes képanyagát Debrecenben. A tárlatot szombat reggel el is kezdték bontani. A szabadtéri kiállításnak szeptember 8-ig adott volna helyet a város.

Mint Bánkuti írja, "a Magyar Sajtófotó Pályázat és Kiállítás nagy presztízsű rendezvény, a magyar fotóriporterek ünnepe, résztvevői a sajtó egészét képviselik lapjuk, média orgánumuk politikai irányvonalától függetlenül. A tárlat a Magyar Újságírók Országos Szövetsége és az adott város kulturális vezetése által kötött, írásbeli szerződésekre alapozva járja az országot.

Ennek ellenére

a kiállítás szervezőiként semmilyen hivatalos magyarázatot nem kaptunk Debrecenben arról, hogy a város kulturális központjával közösen elhelyezett és megnyitott kiállítást miért kell azonnal eltávolítani onnan, ahol az utóbbi években látható volt.

A Magyar Sajtófotó Kiállítás 42 éves történetében ilyen még nem fordult elő sehol, pedig elég sok városban járt az éves bemutató."

Mint Bánkuti András felidézi, a legnagyobb incidens, ami a négy évtized alatt érte őket az az volt, hogy az 1980-as években egy cenzúra bizottság három fotóanyagot vetetett le a falról, de a kiállítás ettől még akkor is látogatható volt.

Ez, a legrosszabb ’50-es éveket idéző eljárás méltatlan és sértő a debreceni kulturális élet szereplőire és az egész magyar fotóriporteri szakmára nézve.

Várom a magyarázatot Debrecen kulturális vezetésétől vagy polgármesterétől a képek eltávolításának okáról, abban bízva, hogy amilyen gyorsan lebontották, ugyanolyan gyorsan vissza is állítják a tárlatot" – zárja posztját Bánkuti András.

Habár hivatalos magyarázatot nem kaptak a szervezők, a hvg.hu megkeresésére a polgármesteri hivatal azt közölte, hogy a Csapó utcán elhelyezett kiállítás képanyaga éppenséggel a Debreceni Virágkarnevál iránti hatalmas érdeklődés miatt lett elbontva – "biztonságtechnikai okokból".

Azt nem közölték, hogy korábbi években miért nem okozott a kiállítás biztonsági problémát.

A Narancsnak debreceni források azt mondták, nem kizárt, hogy a debreceni orosz főkonzulátus kérésére bontották le a kiállítást, Vörös Szabolcsnak, a Válasz Online újságírójának Ukrajnában készült háborús fotói miatt.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.