ZSINÓRPADLÁS - Színművészeti egyetemek Miskolcon

Haza, utópia, vérnász

  • Sisso
  • 2014. március 21.

Színház

A Miskolci Nemzeti Színház és a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem közösen rendezte idén is a SZEM fesztivált. A február eleji kulturális uborkaszezonban a Szinva-parti téli napsütésben találkoztak európai egyetemisták és új színházi gondolkodásmódok.

Magyarország legrégebbi és meglehetősen impozáns színházi komplexumában, a miskolci színház több terében zajlottak a táncszínházi, kortárs operai és prózai előadások. Idén szinte minden előadás nagy hangsúlyt fektetett a tudatos testmunkára, és a fizikai színház gondolata egyébként is átszőtte az egész rendezvényt.

A vilniusi Litván Zene- és Színházművészeti Akadémia hallgatói nyitották az eseményt a Mindennek ellenére című táncdrámával, melyet az új-zélandiTony Vezich koreografált. Az alig félórás etűd ízelítőt adott a koreográfus Európában is ismert "A szörnyeteg szabadon engedése" elnevezésű táncpedagógiai módszeréből. Nem mondom, hogy feltárta nekem az előadás a litván nép évszázados küzdelmeinek és a szereplők legbelülről feltörő érzelmeinek összefüggéseit, de sikerült megfogalmaznia valami különlegeset a saját vágyaik határairól. Ahogy később elmondták, emiatt volt nekik fontos a táncrendezővel való találkozás.

Great Britten

A mozgásszínházi elemekben bővelkedő, ám töredékes szövegeket is használó Operculum - A haza keresése című darabot a müncheni és bytomi diákok bizarr hangulatú koprodukciós előadásában nézhettük meg. Egy zöld csempés állatorvosi műtőre emlékeztető, többszintes térben keresték a maguk helyét konkrétan és szimbolikusan. Az otthon, a haza fogalmáról meséltek a nálunk is népszerű lengyel írónő, Olga Tokarczuk szövegei és Juan Klaus Obermayer chilei származású német zeneszerző klasszikus és ambient hatásokat vegyítő zenéjének segítségével. A diákok most sem rendezővel dolgoztak, közösen alakították ki a megoldásokat. Ennek a metódusnak vannak előnyei, de veszélyei is. A fesztivál formailag legösszetettebb előadása volt, ám az egymással szimbiózisban mozduló, növénycsoportokra emlékezető lények mégsem egy irányba tartottak, és nem a három nyelven kántált, az utópisztikus boldogságot verbálisan is megjelenítő szöveg miatt.

A komor operai világba is alászállhatott a közönséglélek a SZEM-en. A varsói diákok (Aleksander Zelwerowicz Nemzeti Színművészeti Akadémia) a Lukrécia meggyalázása című operát, Benjamin Britten szakrális és kortárs zenét megrendítő módon ötvöző művét adták elő különleges helyszínen, a színház óriási belmagasságú, ipari építmény jellegű Festőtárában, pazar kivitelezésben. Görögtűz, félhomály, szellemszerű alakok fokozták a hatást. Színészileg azonban ugyanúgy nem volt átütő, ahogy a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem opera tanszakának vizsgaelőadása, a Don Juan projekt sem, habár az utóbbi az emberi testet helyezte a történet középpontjába, ami szintén szokatlan ezen a területen.

A történetet Robert Merle is megirigyelhetné, egy feminizmust karikírozó groteszk sci-fi thriller, amelyben egy csupa nőkből álló genetikus csapat összerakja magának az ideális férfit, aztán csúnyán kihasználja és elpusztítja, miközben végig Mozart-áriákat énekel. Az áldozatot játszó balett-táncos hiába csak a nyegle mozgást imitálja, túl nagy kontraszt a mackóként vagy struccként lépkedő opera-énekesnők között. Holott a tánc jelenléte - ahogy a vetített képek meg az énekesek hangjának bő megmutatkozási lehetőségei - komplexebbé teszi az előadást.

A Béla nevű, meglehetősen szürreális privát színházi szórakozóhelyen végzett nem reprezentatív kutatásaim szerint a budapesti színművészeti negyedéves hallgatóinak előadása, a Zsótér Sándor által rendezett Hamlet volt a legnépszerűbb darab. Tizenegy színésznövendék, tizenegy Hamlet, és mindegyik igazi, sőt a végére egyetlen nagy Hamlet-organizmussá áll össze az előadás. Pedig vannak más szereplők is, szerepcserék, nemtől és alkattól függetlenül. Szellemesen bíbelődnek a Nádasdy-fordítással, minden út a Hamletbe vezet végtére is. A szabadkai Népszínházban láttam utoljára ezt az előadást, egészen más terekben, de akadálytalanul adaptálták a csarnok forgószínpadára és zsinórpadlására. Zsótér nagyon tudja, hogyan lehet minimális díszlettel, jelmezzel, mozgással úgy irányítani a szövegre a figyelmet, hogy semmiféle értelmezési probléma nincs vele, a fejünk búbjáig elönt minket a szó. Mellesleg kész színészeket látunk a színpadon.

Ugyanez az osztály szerencséltette a fesztiválközönséget a Vérnász című fizikai színházi előadásban. Horváth Csaba rendezte persze, akinek a módszereit a fizikai színházi szakos végzős osztályából Soós Attila és Widder Kristóf is képviseli a fesztiválon egy népszerű workshop keretében. Eltéveszthetetlen színpadi nyelv a Horváthé, amelyre Lorca drámáját sikerült lefordítani. Flamenco és magyar néptánc dinamikus elegye, autentikus magyar népzenével, költői szöveggel, puritán, néhány elhúzható fallal és székekkel jelzésszerűen díszített színpadon. Félelmetes, erdőt, hegyet, szerelmi szövevényt szimbolizáló szoborcsoportok épülnek emberi testekből, kíméletlenül csapódnak a végtagok, baljósan szól az ének ebben a túlfűtött, de harmonikusan építkező, nehéz előadásban. Elsőre fel sem lehet fejteni minden rétegét.

Különleges, épített térben, konkrétan egy fullasztó fóliasátorban játszódó Rómeó és Júlia előadással ért véget a fesztivál. Shakespeare szerelmi tragédiáját Rusznyák Gábor vezetésével a harmadéves kaposvári színészhallgatók dolgozták fel. Szerepcserék vannak itt is, mint a Hamletben, mindenki kipróbálhatja, milyen szigorú atyának, hű barátnak vagy szerelmes kamasznak lenni, de itt a szédületes tempóban nem igazán sikerül a szerepeket ténylegesen magukra húzniuk. A sok apró kellék néha szellemes, néha értelmezhetetlen, mint a színpad közepén a murvaágy. Az ötletek közül sok szépen csillog, de kevés kivitelezhető. Persze minden jó, ha jó a vége, legalább nem lehet tudni, hogy melyik szerelmespár hal meg, így gondtalanul ünnepelhetjük azt a sokszínűséget, ami itt egy hét alatt elénk tárult.

Miskolc, február 5-10.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.

Szarvashiba

Négy fogorvosi rendelő kialakítására írt ki pályázatot Szarvas önkormányzata 300 millió forint értékben. Az öt jelentkezőből kettőnél meghökkentő azonosságokat észleltek a bírálók. És egyeztek a lakcímek is.

Lélekvesztőtől a tengerjáróig

Betegség miatt visszavonul a minisztériumi munkától Farkas Sándor, aki a dolgozók által is megbecsült téeszelnökből lett fideszes politikus. Már miniszter­helyettes volt, amikor egyetlen civil munkahelye, ahol 47 év alatt gyakornokból tulajdonos lett, Mészáros Lőrincé lett.