Színház

Ma megjelenő számunk főszereplője István, a király. Jártunk a szegedi előadáson, felkutattuk a harminc évvel ezelőtti ősbemutatóról írt kritikákat, nem csak az Alföldi Róbert rendezését, az egész „István-jelenséget” próbáljuk megfejteni.

A Buena Vista Social Club nem is annyira egy zenekar neve, inkább egy bányamunkásé, aki a mélyből a felszínre hozza a már régóta ott lévő, de a világ elől elzárt nemesfémeket. A BVSC olyan énekesekből és zenészekből áll, akik évtizedekkel korábban voltak sikeresek. Akkor learatták mindazt, amire szülőhelyükön, Kubában lehetőségük volt (sokuk épp a formációnak nevet kölcsönző, ötven éve bezárt havannai "Szép Kilátás Közösségi Házban" szórakoztatta a klubtagokat), aztán elindultak a feledés dicstelen útján; a csodálatos énekes, Ibrahim Ferrer például a század vége felé utcai cipőpucolásból kényszerült megélni.

Szívesen beszállnék egy elemző vitába Tennessee Williams A vágy villamosa című darabjáról, és hoszszan tudnék érvelni amellett, hogy mindent összevetve igazi giccsparádé az egész, kezdve a "fehér liget" nevű Blanche DuBois-val, folytatva a "persze hogy lengyel bevándorlóivadék", vadállati ösztönlény Stanleyvel, végezve a "persze hogy melegproblematika a háttérben" Blanche-frusztrációval. És akkor még nem említettem sem az "anya majma" Mitchet, sem az írói élethazugságokat.

"Ha valaki a Rózsadombon kényszerül villát venni, annak az élete csőstül megváltozik: a Rolls Royce szervíz [sic!] egy rablás, a vörös kaviár méregdrága, a Dom Perignon pezsgő borsos..." - olvasható a szöveg a kis műsorlapon, alighanem annak érzékeltetésére, miről is nem szól majd a Mohácsi testvérek Hippolytja, amely az alkotók gyakorlatának megfelelően ezúttal is kiadós alcímmel lett megajándékozva: ...avagy a nagypolgári villa mellé jár az ezüst kiskanál.

Új formái és tartalmai alakulnak ki a Hamlet-játszásnak, és ebben semmi meglepő vagy szentségtörő nincsen, hiszen ez éppen a dráma elevenségét mutatja.

Éneklés, színház meg tévé, bulvár és tehetséggondozás - Szulák Andreával a Ghost című musical két operettszínházi próbája közben beszélgettünk.

Sztárt fogtunk a West Enden – a hajdani Harry Potter színpadon.

A Minótaurosz megölése után Krétáról menekülő Thészeusz Naxosz szigetén rútul otthagyta a neki oly értékes segítséget nyújtó Ariadnét - a görög mitológia e mozzanatát az operaház májusi bemutatója eleveníthette fel számunkra.

Bejön a tizenhárom férfi, leül egy hosszú asztalhoz - a Leonardo da Vinci Utolsó vacsoráját idéző képen ezúttal öltönyös-nyakkendős, menedzser-like férfiak lapozgatnak fekete dossziéban gondterhelten. Hogy az a nyavalyás Déva vára csak nem akar fölépülni, mert "amit raknak reggel, estére leomlik".

Definíció címmel Németh Ákos írásaiból (úgymond talált jeleneteiből) rendezett előadást Jámbor József, a zsámbéki nyári színház hullámzó teljesítményű (de mondjuk azt, hogy kísérletező) rezidens alkotója. Idén ez az előadás volt a nemrég elhunyt színházigazgató, Mátyás Irén emlékére megrendezett nyári színházi fesztivál első bemutatója a Passió nevű hangárban.

Miután világszerte nevet szerzett magának és kvartettjének, hat évvel ezelőtt átvette a Concerto Budapest (akkor Matáv) zenekar vezetését. A zenekarért folytatott, súlyosan energiaigényes harc talán most ígéretesebb szakaszába lépett.

Ingyenes operafelvonások a köztereken és magyar ősbemutatók a Miskolci Nemzeti Színházban - ez a kettős irány vált érzékletessé a Bartók Plusz Operafesztivál új vezetésének (fesztiváligazgató: Kesselyák Gergely) második évében, s gusztus dolga, hogy ezt többnek vagy kevesebbnek véljük-e a megelőző esztendők gyakorlatánál, amely a tematikus rendezés és a kelet-közép-európai vendégjárás vezérelveit követte.