Színház

Vár, vagy amit akartok

Szörényi-Bródy-Sarkadi-Ivánka: Kőműves Kelemen

  • Csáki Judit
  • 2013. augusztus 4.

Színház

Bejön a tizenhárom férfi, leül egy hosszú asztalhoz - a Leonardo da Vinci Utolsó vacsoráját idéző képen ezúttal öltönyös-nyakkendős, menedzser-like férfiak lapozgatnak fekete dossziéban gondterhelten. Hogy az a nyavalyás Déva vára csak nem akar fölépülni, mert "amit raknak reggel, estére leomlik".

32 évvel ezelőtt Sarkadi Imre töredékéből Ivánka Csaba készítette a szövegkönyvet, Bródy János írta a dalszövegeket, Szörényi Levente a zenét a Marton László rendezte előadáshoz, melyben a koreográfus Novák Ferenc volt. E sorok írója pedig - kezdő kritikusként - végigülte a próbafolyamatot, és jól a memóriájába égett az előadás minden pillanata. Patetikus volt, dinamikus, elszánt és hites (ebben óriási szerepe volt a Kelement játszó Hegedűs D. Gézának); hogy hát az alkotás rettenetes áldozatokat követel, de alkotni muszáj.

És most az Alföldi Róbert által rendezett előadás nem üti fölül, nem írja át azt a hajdani értelmezést, nem is viszonyul hozzá, csak vet egy friss tekintetet a rockballadára. Kitesz néhány kérdőjelet, és ezek a kérdőjelek rendre a mi lehetséges, ám szükségképpen néma kérdéseink után állnak, a végükre már három pont, esetleg egy pontosvessző kerül. Mert lehet írásjeleket színpadra tenni.

Rosta Mária producer és a RaM Colosseum előadásában vegyes a szereplőgárda; a tizenhárom "kőműves" közt akadnak jó táncosok és jó énekesek, és olyanok, akik mindkettőben jók, plusz még jó színészek is. Alföldi a címszerepet Stohl Andrásra bízta, aki a jelek szerint nagyjából korlátlanul terhelhető. Ezúttal szemüvegben játszik, és ez fontos: a szemüveg - ha nem is öltöztet, de - tartalmas, jelentéses kiegészítője a karakternek. Jól játszik, jól táncol, jól énekel - súlyos pillére az előadásnak; tud egyenrangú lenni tizenkét másikkal szemben, és tud hangsúlyos magányt a színre fogalmazni.

A másik súlyos pillér Blaskó Péter Vándora, az ő figurája is nagy változáson ment át az ősbemutatóban szereplő mesei-balladai Vándorhoz képest, akit Páger Antal játszott. Alföldi rendezésében erősen megnő a jelentősége: Blaskó elegánsan be-besétál a kőművesek közé, mond ezt-azt, lazán-kedvesen fenyegetőzik - sőt, a régi történet eléneklésével valójában ő adja az ötletet, "gyilkoljatok meg egy nőt". Aztán ő hozza a lehetséges megtorlás hírét, majd a legvégén a hatalom "feloldozását" is. Nagy manipulátor, aki könnyedén tartja markában az alattvalókat.

Radnay Csilla Annája - játéka és dala - szép középpontja az előadásnak. Vörös ruhás áldozat, aki a "falban" is látható marad, holtan is mozdul, eleven mementó. A kőművesek közül néhánynak adatik némi karakter: Hujber Ferencnek, Fehér Tibornak, Szatory Dávidnak. Vári Bertalan magyaros motívumokkal tűzdelt koreográfiája színészbarát: az együttes mozgás erős hatására épít elsősorban, ahogy Alföldi rendezése is az összjátékra támaszkodik. Zöldy Z. Gergely díszletének központi eleme egy plexi szónoki állvány - pompás fülke a falban, sejtjük mindjárt az elején, és rendben van, hogy tényleg... A zenekar odafent ül, a magasban, része a látványnak, miközben profin muzsikál.

A mű tényleg ballada; vagyis nem drámai megoldásokkal felel a drámai konfliktusokra, hanem líraival. Azaz: Kelemen személyes tragédiájára (hogy ugyanis az ő feleségét kellett beépíteni a falba) szépen rákövetkezik a pénzvita (vagyis hogy járna-e neki ezért több pénz - noha részéről a kérdés fölvetése puszta keserűségből fakad), arra pedig a felelősségre vonástól való félelemből a Kelemen elleni összefogás (vagyis az, hogy ő gyilkolt, tehát egyedül áll majd a bíróság elé), erre pedig a feloldás, hogy persze nem lesz semmiféle felelősségre vonás, hanem ünnepségek lesznek, tehát szent a béke, lehet megint szeretni egymást.

Marton rendezésében még igazi dilemma volt, hogy "szabad-e ölni, embert ölni, gyilkolni, hogy álljon a vár" (és hát "nem" volt a válasz rá, és ez a "nem" pompásan tudott együtt állni az alkotás szükségességére adott "igennel", mutatván, hogy van határ). Ma ugyanez: nem kérdés, hanem hétköznapi gyakorlat, nincs határ. Öltönyös-nyakkendős urak intézik, akiken azonban - és Alföldi rendezésének ez a középpontja - a státusszimbólum tünékeny jelmez, alóla fokozatosan előtűnik az emberbe bújt állat, és a vezérmotívum: fél véka ezüst, fél véka arany. Aztán amikor megvan az "egyezség" - hogy az első felbukkanó nőt beépítik a falba -, már mindegy, hogy a résztvevők közül kinek a felesége várható, kinek nincs is felesége, ki kussol, ki lelkesedik: a közeg immár egyneművé vált, Kelemennel együtt. És ugyan, ha úgyis meghal a nő, hát miért ne erőszakolnák meg néhányan előtte? Hiszen csak a végeredmény számít: a fal áll; lehet visszabújni a kicsit immár megviselt öltönybe, felkötni a nyakkendőt, visszavenni az emberjelmezt, és ünnepelni - hiszen minden gaztett meg van úszva, csak a dicsőség marad. Áll Déva vára, vagy amit akartok, örökkön-örökké, ámen.

RaM Colosseum, június 15.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.