rés a présen

Megértettem, mit kellett volna néznem

Kőhegyi Lonci menedzser

  • rés a présen
  • 2013. augusztus 4.

Színház

rés a présen: Hogy kezdtél táncmenedzseléssel foglalkozni?

Kőhegyi Lonci: Alapvetően két dolog érdekel az életben: a film és a tánc. Sajnos kreatív energiám, tehetségem nem sok adatott, így maradt a befogadói oldal. Annak idején még az Est FM-nél lettem gyakornok, majd maradtam a Radiocafénál. A Piknik c. kulturális műsor szerkesztése közben tapasztaltam meg, hogy míg a filmmel mint populáris műfajjal nincs problémájuk az embereknek, a kortárs tánctól ódzkodnak. Nem azért, mert nem jó, hanem azért, mert nem ismerik. Már maga a fogalom problémát jelent. Ezért fontos, hogy mi jelenik meg a kortárs táncról a sajtóban. Hogyan lehet érdekessé tenni ezt a szakmán túli sajtó számára, és eljuttatni az előadások hírét. Először a Frenák Pál Társulatnál kezdtem el dolgozni, majd két barátommal - Erdődi Kati és Pintér Gábor - megcsináltuk a Body Moving eseménysorozatot, ami kifejezetten a tánc népszerűsítését tűzte ki célul. Majd megkeresett a Hodworks is...

rap: Mik voltak a legérdekesebb tapasztalataid?

KL: A Frenák Pál Társulat InTimE előadását pár éve néhány alkalommal az egykori Gödör Klub teraszán is játszottuk. A legkülönbözőbb hátterű és érdeklődésű emberek gyűltek össze, alapvetően bemelegíteni a bulira, barátokkal találkozni. Mégis talán ott működött legerősebben a darab. Nem volt zsivaj, beszéd. Mindenkit magával ragadott az előadás témája, sodró lendülete, lüktetése. Azt is jó volt látni, amikor a Body Moving Tánc Mindenkinek programján olyanok is részt vettek, akiknek addig a táncról maximum a szalagavató jutott az eszükbe. Ám végre, ennek a programnak köszönhetően, egyszer csak mezítláb, a fűben a legkülönfélébb mozgástechnikákkal ismerkedhettek meg.

rap: Milyennek látod a mai magyar kortárs tánc szcénát?

KL: Itthon nagyon szűk és zárt a szakma. Szerintem azok képesek fejlődni, akiknek van lehetőségük utazni, és be tudnak kapcsolódni a világ vérkeringésébe. Csak így lehet frissnek maradni. Külföldön talán még jobban is jegyeznek minket, vagy csak jobban észreveszik és megbecsülik a tehetséget. Például az Aerowaves hálózat, mely a fiatal, európai koreográfusoknak ad megmutatkozási lehetőséget, sokat segített több magyar együttesnek is. A Hodworks tavaly kiemelt harmadikként került be a legjobb 20 közé 430 pályázó közül.

rap: Jelenleg milyen projektjeitek vannak?

KL: Ha már a Hodworksöt említettem, májusban volt az új darabjuk - a Pirkad - bemutatója a Trafóban. Erre is azért kerülhetett sor, mert a hazai szakma Lábán-díjjal jutalmazta a Basse danse című, kettővel ezelőtti előadásukat. A Basse danse közönségsiker is volt, több alkalommal ment telt házzal a MU Színházban, ami kortárs tánc esetében nagyon nagy szó. A Frenák Pál Társulat a színházi évadzárás után is látható volt Budapesten és a Zawirowania Dance Festiválon is Varsóban. Augusztus 15-én a csapat legújabb, Hymen című előadását műsorra tűzi a Szentendrei Nyári Fesztivál.

rap: A menedzseltjeidet kivéve kik a kedvenc alkotóid?

KL: Erről most inkább egy történet jut eszembe. Annak idején még volt szerencsém látni Pina Bausch Kontakthof - Mit Teenagern ab 14c. előadását Bécsben. Be kell vallanom: a háromórás produkciót nehezen ültem végig. Majd talán egy fél évvel később a CinePécs fesztiválon láttam az előadásról készült dokumentumfilmet, az Álomtáncot. A vetítés után szerettem volna újra megnézni a Kontakthofot a maga három órájával együtt. Nem történt más, mint megértettem, mit kellett volna néznem anno. Ez is jól mutatja, hogy egyrészt nyitottság terén van nekem is mit fejlesztenem, másrészt ami nem tetszik elsőre, nem biztos, hogy következő alkalommal sem fog.

rap: Mik a munkád legnagyobb nehézségei?

KL: Betörni a sajtóba, elhitetni, jobb esetben megmutatni, hogy amit árulok, az nem rossz.

rap: Szeretsz táncolni?

KL: A tánc komoly fizikai munka. Amit én csinálok, arra inkább a "táncikálni" a megfelelő kifejezés.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.