A III. Richárdot rendezi a Radnótiban. A román származású amerikai rendezővel egy Orbán Viktorról szóló darab lehetőségéről, Al Pacino szomorú látványáról és arról beszélgettünk, hogy Romániát is elérték-e a színházi zaklatási ügyek.
Az előadás létrejöttét értelmes és fontos célok vezérlik: beszélni a tehetetlen, kiábrándult fiatalokról, a vezér teljhatalmáról, akinek nincs „ellenzéke”, egy csak elvileg létező köztársaságról.
A Vígszínház tartósan legfoglalkoztatottabb színészét a polgári múlt iránti elkötelezettségéről, a színháztörténet kutatásáról, valamint a vígszínházi stílus létéről vagy nem létéről kérdeztük.
A hétvégén mutatják be egyetlen idei magyarországi rendezését, A Krakken műveletet az Átriumban. A szatirikus társadalomkritika nem csak a magyar valóságra reflektál. Ajánló a friss Narancsból.
A praktikum is lehet ihletforrás. Bizonyítja ezt Eötvös Péter Senza sangue című operája, amely azért született, hogy valamiképpen kikerekítse Bartók A kékszakállú herceg vára című – sajnálatos módon mindössze hatvanperces – egyfelvonásosát.
Ritkán érzem igazán szükségesnek azt, hogy a néző több segítséget kapjon a befogadáshoz. Ahogy azt is, hogy egy-egy előadás igazán nagy szellemi bravúr volna, mélyebb megfejtésre váró mű.