Bodó Viktor: „Vannak benne korrupt politikusok, akiket jól seggbe rúgunk, de nem a mindennapos kisstílű dolgokon akarunk zakatolni”

  • narancs.hu
  • 2018. március 3.

Színház

A hétvégén mutatják be egyetlen idei magyarországi rendezését, A Krakken műveletet az Átriumban. A szatirikus társadalomkritika nem csak a magyar valóságra reflektál. Ajánló a friss Narancsból.

Magyar Narancs: Ritkán látunk mostanában Magyarországon. Hogy vagy? Rendezőileg, emberileg, közéletileg, általában?

Bodó Viktor: Ezeket a minőségeket én nem tudom szétválasztani. Túl vagyunk egy nagyon élvezetes próbafolyamaton, jelenleg ez határoz meg mindent. Borzasztó kemény volt a színészeknek, mert részben egy fiktív nyelven, santröllül megy az előadás, és ezt megtanulni nem volt egyszerű. Mózsik Imre szerzőtársam dolgozta ki ezt a nyelvet, most már körülbelül ezer szónál tart a szótár. De hogy válaszoljak a kérdésre, köszönöm, jól vagyok, folyamatosan nagyon jó munkalehetőségeim vannak.

MN: A Krakken művelet sokféle műfajjal kacérkodik, a szatirikus társadalomkritikával, az akciódús krimivel és a szürreális mesével. Mit fogunk végül is látni a színpadon?

BV: Egy filmnél sokkal gazdagabban be lehet lőni azt, hogy milyen műfajú, színházban kevésbé. Játszunk mindenféle hatáselemmel, a pszichothrillertől kezdve a horroron és a rossz minőségű komédián át a remélhetőleg jó minőségű komédiáig, a burleszkig vagy szatíráig. Stíluskáosz van, de hatásvadász dolog lesz, azt ígérhetem.

MN: Az szokott lenni általában. De honnan jött egyáltalán ez az egész történet? Egy miniszter egy expón képviseli külföldön a hazáját, ám odakinn botrányos dolgok történnek, minden tele van homokkal és sárral, akadozik az áramellátás, a munkások valami egészen elképesztő és érthetetlen nyelven kommunikálnak, tolmács sehol, térerő, net nuku.

BV: A mű eredeti olasz alapját, az Eduardo De Filippo-művet, A komédia művészetét még annak idején Zsámbéki Gábor adta a kezembe a Katona József Színházban, és úgy volt, hogy Hamburgban csináljuk meg a nagyszínpadon az átiratát, de végül abból a tervből nem lett semmi. Aztán kerestünk darabot ide, az Átriumba, így arra gondoltunk, hogy ezt átdolgozzuk. A történetnek azt a magját, hogy egy társulattól elveszik a helyét, mindenképpen meg akartuk tartani, illetve egy ideig a benne szereplő pályázási részt is átemeltük, hogy utaljunk a saját újszínházi pályázatunkra, de végül azt kivettük belőle. Aztán persze a mi változatunk már nagyon eltávolodott az eredetitől, mondhatni, teljesen önálló darab jött létre. A cél az volt, hogy ne egy kis magyar történet legyen, hanem egy bárhol a világban értelmezhető szituáció. Aktuálpolitikai utalásokat egyáltalán nem akartam beletenni, az elég volt A revizorban.

Kozár Alexandra teljes interjúja az aktuális print Magyar Narancsban olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.