A Magyar Nemzeti Balett LOL című produkciója a modern balett egyik alapító atyja, Hans van Manen legendás koreográfiáiból áll, és a tavalyi CAFe Budapest óta a repertoár része. A nők és férfiak közti erőviszonyokat firtató mondanivaló meglehetősen aktuális. A cím a mai számítógépes szlengben azt jelenti: hangosan kinevetni, és akad is a műsorfolyamban könnyed szellemesség meg egészen sötét humor is.
Az első etűd őse 1982-ben készült Trois Gnossiennes címmel, Erik Satie azonos című zeneművére. A melankolikus zongoramuzsikára épülő duett női szerepe eredetileg az akkor a Holland Nemzeti Balett élén táncoló világhírű Aradi Máriára lett kitalálva. Most Aliya Tanykpayeva, a Nemzeti Balett kazah származású sztárbalerinája és Iurii Kekalo táncolja. A koreográfia a Manenre jellemző furcsa emelések, érintések által beszél a viszonyok sokféleségéről és mélységeiről.
Az 1977-es 5 tangó a műfajt forradalmasító argentin zeneszerzőt, Piazzollát idézi. Az északi típusú visszafogottság és a kitörés előtti latinos szenvedélyek viszik ezt a több szálon futó táncnovellát a végkifejlet felé. A legalább ötféle tangóárnyalatból a táncban nem épp mindegyik jön le maradéktalanul. Viszont egyformán humorosak.
A befejező, szarkasztikus Black Cake anno a 30. évfordulóját ünneplő Holland Táncszínház jubileumára született, Jiří Kylián felkérésére. A Csajkovszkij, Janáček, Stravinsky, Mascagni és Massenet szerzeményeire készült öttételes finálé egy társasági eseményt mutat be, ahol pezsgőzés után felborulnak az illemszabályok. Sokszor és pimaszul kacsintanak ki a biztos tánctudás mögül.
Müpa, január 29.
**** és fél
