narancs.hu: Úgy egy éve, a pályázati időszakban volt némi feszültség a független terület táncos és a prózai színházai között a pénzek elosztása kapcsán (erről bővebben itt.) A Független Színházak Szövetségéből alakult Független Előadó-művészeti Szövetségben megtalálhatóak ugyanakkor színházi és táncos társulatok is. A haragszomrádnak akkor immár vége?
Schilling Árpád: Új vezetőket választott, és szervezetileg is átalakult az egykori FSZSZ (Független Színházak Szövetsége), és ahogy az minden történet elején lenni szokott, mindenki bizakodik. Másrészt, a jelen kultúrpolitikai történései miatt a függetlenek elkezdtek egymással kommunikálni, sőt, a függetlenek és némely kőszínházak közt is megindult a párbeszéd, ahogy a táncműhelyek és a prózai színházak között is megkezdődött a közeledés. A Magyar Táncszövetség, amellyel korábban adódtak nézeteltéréseink, most nyitottan kommunikál, és egyeztet velünk. Kényszerűnek induló, de lassan talán valód nyitottságot eredményezhet a jelenlegi helyzet.
Tudni kell, hogy az FSZSZ előző vezetése, Hudi László, Szögi Csaba és Zsalakovics Anikó nyáron lemondtak, mert úgy látták, az új helyzet új embereket kíván, vérfrissítésre van szükség. Komoly alázatról tettek tanúbizonyságot, mert korábban tényleg eredményesen működtek. Éppen nagy sikerük, a régi, még átmenetileg hatályos Előadó-művészeti Törvényben a független színházak számára előírt támogatási garancia miatt váltak gyanússá, ezért támadta őket a kőszínházi szakma, és ezt használta ki a Teátrumi Társaság, amely saját érdekében ott tett be nekik, ahol csak tudott. Ezért aztán a lemondások után túl sokan nem kívántak vezetővé válni. Én, aki addig nem voltam tag, először Erős Balázst, majd Csató Katát győztem meg, és így közösen indultunk el a választáson. Csak remélhetem, leszünk olyan eredményesek, hogy a legközelebbi tisztújításon már vonzóbb legyen ez a munka, és bőven lesznek majd jelöltek. A választás után a táncos tagság kérte, hogy alakuljunk át szervezetileg is Független Színházak és Táncműhelyek Szövetségéve, és ennek jegyében választottak egy őket képviselő alelnököt is, Goda Gábor személyében. Mivel az új Előadóművészeti Törvény három csoportba sorolja az előadó-művészetet, kézenfekvő volt, hogy a zenészeket is bevegyük, tehát így módosítottuk az alapszabályt és a nevet is változtattunk, szervezetünket már Független Előadó-művészeti Szövetségnek hívják. A 2012-es év ennek az átalakulásnak az éve lesz, létrejönnek majd az egyes szekciók, megindul az ágazati tagozódás. Most, hogy le kell játszani az új törvény hatálybalépéséig (azaz jövő januárig), melyik színház legyen „nemzeti”, melyik „kiemelt”, a NEFMI nem ér rá a független szférával foglalkozni. Mi viszont készülünk.
Fotó: MTI
narancs.hu: Az átalakulást bejelentő közleményükben új szponzorációs stratégiák kialakításáról beszélnek. Ennek az önálló, minél kevésbé az államtól függő független színházi térnek a fontosságáról Ön gyakran beszél, de nem mindig értenek egyet Önnel a független szcéna nagyágyúi. Néha úgy tűnik, az eredményes pénzszerzést kissé még gyanúsnak, a művészi önállóság veszélyeztetésének is találja némelyikük. Meg tudta őket győzni, és ebben az ügyben is tudnak majd közösen cselekedni?
S.Á.: Lehet azt mondani, hogy ezzel saját magunk ajánljuk fel a megoldást a hatalomnak, azaz, hogy ne kelljen semmilyen módon támogatnia minket. Amúgy úgyis ezt szeretnék, hiszen a független szféra számára a törvény 2013-ra nem garantál lényegében semmit. Még egy állami pályázat esetében is döntő fontosságú, hogy érthetővé tegyük, mivel foglalkozunk, és hogy miért van ránk égető szükség, melyek azok a tevékenységi formák, művészeti eredmények és társadalmi hasznok, amellyel hozzájárulunk a közöshöz - már amennyiben feltételezzük, hogy a jelenlegi döntéshozóknak szándékukban áll legalább meghallgatni az érvelésünket. Ha rosszindulatúak vagyunk, és arra gondolunk, hogy direkt nem adnak pénzt, akkor pláne el kell gondolkodnunk a hívószavakon, hiszen kiszorulunk a piacra. Ezt tényleg nehéz feldolgozni azután, hogy 2009-ben ugrásszerűen növekedett a terület támogatása, két évre rá meg ahhoz is könyörögni kellett, hogy azt a keveset, amit a kuratórium kiutalt, azt az állam ténylegesen átutalja a számlánkra. A legtöbb kritika amiatt érhet engem, hogy a Krétakör átalakítását tekintem mintának: dolgoztassatok kevesebb embert és csináljatok szociális projekteket. Erről azonban szó sincs, csak arról, hogy a legkülönbözőbb karakterű művészeti kezdeményezéseknek kétfelé is el kell tudniuk magyarázni, mit ajánlanak, és ahhoz mit kérnek.
narancs.hu: A művészetpedagógiai törekvéseket különösen hangsúlyosan említi a szöveg, ez is elsősorban az Ön szívügye.
SÁ: Nem minden feladatot kell mindenkinek végeznie. Ugyanakkor a színházi neveléssel foglalkozó csoportok már eddig is fillérekből éltek, pedig rendkívül fontos, amit csinálnak. Se az oktatáspolitika, se a kultúrpolitika nem foglalkozott velük évekig, miközben gyerekek tízezreit nevelték. A Baltazár Színház vegetál, miközben Magyarország egyetlen értelmi sérült színészekből álló társulata, ennek ellenére a döntéshozók évek óta átnéznek rajtuk. Természetesen nem kell mindenkinek ezzel foglalkoznia, de én mindenképpen szeretném őket is hangsúlyosan képviselni, amennyiben ezt ők is igénylik.
narancs.hu: Kik csatlakoztak eddig az újjászervezett szövetséghez?
SÁ: A legfrissebb belépő a Bozsik Yvette Társulat volt Karácsony környékén. Ők az FSZSZ-nek korábban nem voltak tagjai.
narancs.hu: Akkor tényleg oldódik a feszültség. Bozsikot korábban többen támadták…
SÁ: Bozsik Yvette és Horváth Csaba decemberben megpályázták a Trafó vezetését, azután, hogy Szőcs Géza mindenféle előzetes egyeztetés nélkül, tavaly februárban bejelentette a Parlamentben, hogy Bozsiknak és Markó Ivánnak adná oda az intézményt. Ez kellemetlen gyanúba vonta Bozsikot. Az igazán gáláns és progresszív gesztus az lett volna Szőcs Gézától részéről, ha Bozsik Yvette és Horváth Csaba kapnak egy kőszínházat, és Szabó György folytathatja tovább nagyszerű munkáját a Trafóban. Yvette próbálkozott korábban kőszínházzal, Lukáts Andor és Sárkány Sándor társaságában Szolnokon, ahol végül Balázs Péter lett a befutó, a helyi SZDSZ hatékony támogatásával. Kár volt akkor Bozsiknak feladnia, hogy kőszínházat „szerezzen magának.” Azt gondolom, hogy kizárt, hogy kemény munkával ne lehessen lassan megtörni a fideszes politikai kinevezettek egyeduralmát, épp ezért a szakmának is naivan úgy kell tennie, mintha teljesen nyitottak, valódiak lennének a pályázatok, mert bizonyos szint felett már csak ezekben az állami intézményekben lehet biztonságosan, kiszámíthatóan, nyugodtan alkotni. Aligha kérdés, hogy ha Pintér Béla előadásai nem a Szkénében mennének, akkor állami vagy önkormányzati színházban is hatalmas sikerrel futhatnának, ez kizárólag felkészült kulturális menedzsment kérdése. A szűkös anyagi lehetőségek és a politikai erőszakoskodás miatt amúgy is fel fog oldódni az ellentét a kőszínházak és a független színházak között. Az ellentét már nem köztük húzódik, hiszen Vidnyánszky Attiláék átrendezték a frontvonalakat. Számukra mindenki ellenség, aki szerintük „balliberális”, vagy „fővárosi”. A független szó is új jelentést kap majd nemsokára, hiszen csapatostul esnek ki a kőszínházakból a színészek és a rendezők az „egyebek” közé. Lassan kezdődhet az ostrom.
narancs.hu: Önök a nem nemzeti és nem kiemelt előadó-művészeti szervezetek számára átlátható pályázati rendszert kívánnak kidolgozni. El tudja képzelni az eddigi tapasztalatok alapján, hogy ez a javaslat érdekelni fogja a döntéshozókat?
SÁ: Az a dolgunk, hogy higgyünk ebben, és dolgozzunk érte. A következtetéseket utólag kell majd levonni. A helyzet olyan, amilyen. Mi azt vállaltuk, hogy ebben a helyzetben, ezen a terepen érünk el eredményeket.
