olvasópróba

Szentek és boldogtalanok

Friss bemutatók Szegeden, a Bábszínházban és az Örkényben

A Szegedi Nemzeti Színházban egy kortárs magyar dráma ősbemutatójára készülnek, méghozzá a nagyszínházban. Ez azért is örvendetes, mert a kőszínházak szeretnek biztosra menni, kortárs drámákat általában a kamaratermekben, pinceklubokban, sufnikban mutatnak be. Varsányi Anna neve azonban nem ismeretlen Szegeden, házon belüli szerző, a színház dramaturgja, akinek már több darabját bemutatták a városban. A rendező pedig Alföldi Róbert, aki Budaörsön már színpadra állított egy Varsányi-darabot, Az eprésző kislányt. Új közös munkájuk szintén falusi közegben játszódik. A szent főszereplője egy pap, Gyula atya, aki beleszeret a házvezetőnőjébe, ezért kilép a papi szolgálatból. Megváltozott helyzetüket azonban mindketten nehezen viselik, a falu lakói pedig továbbra is Gyulához fordulnak ügyes-bajos dolgaikkal. A darab fontos szereplője Marika, a hírek és pletykák helyi mozgásban tartója. Gyulát Borovics Tamás, szerelmét, Jolánt Szilágyi Annamária, Marikát pedig Fekete Gizi játssza. „Ez egy tanmese, azt szeretném, hogy nagyon erős végletei legyenek, attól függően, hogy honnan fókuszálunk a helyzetekre, milyen mélyről közelítjük meg az adott pillanatot” – mondta Alföldi Róbert, aki szeretné úgy bonyolítani az eseményeket, hogy a néző nehezen dönthesse el, hogy sírni vagy nevetni lenne kedve. (Szegedi Nemzeti Színház, május 2.)

A vásári bábjátékot lehet szeretni vagy nem szeretni, de meg is változhat róla az ember véleménye, ha megtapasztalja, hogy fiatal alkotók új energiákat visznek ebbe az ősi műfajba. Gardenö Klaudia bábrendező most a Budapest Bábszínházban kifejezetten felnőtteknek rendez 18 pluszos vásári bábrevüt Kár, hogy anyádat nem hoztuk el… címmel. A cím valami nagyon kortárs darabot jelez, az alkotók azonban a felnőtteknek szóló népmesékhez nyúlnak vissza, hogy rajtuk keresztül beszéljenek a párkapcsolatokról és azok buktatóiról. Boldizsár Ildikó gyűjtései és a meseterápia sikere bizonyítja, hogy igenis van érdeklődés e mesék és az általuk közvetített tudás iránt, színpadon azonban eddig ritkábban jelentek meg. (Fabók Mancsi Azért a kis bolondságért… című előadása ilyen kivétel.) A nézők epizodikus szerkezetű, több mesetípust, hangulatot és bábtechnikát felvonultató összeállításra számíthatnak. Az előadást élő népi zenekar kíséri, és hogy nem csak bábozást láthatunk, jelzi, hogy a táncokat Widder Kristóf koreografálta. Több szerepben láthatjuk Bartha Bendegúzt, Krucsó Ritát, L. Nagy Attilát, Podlovics Laurát, Spiegl Annát és Tatai Zsoltot. (Budapest Bábszínház, Ország Lili Stúdió, május 10.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.