Színház

Kováts Adél nézőket sminkel, Ónodi Eszter sört csapol a kamerák kereszttüzében, és előbb vagy utóbb a főváros szinte minden színésze dalra fakad – a látogatók pedig irgalmatlan hosszú sorokban és rettentő tömegekben toporognak. Nagyjából így nézett ki az idén először megrendezett Színházak Éjszakája szombaton.

A Közép-Európa Táncszínház (KET) és a Gangaray Dance Company legfrissebb közös előadását a Miskolci Tánchétvége záró estjén láthattuk legutóbb. A hét éve működő tematikus rendezvény minden évben egy-egy társulatról készít pillanatfelvételt.

A színészek játsszák el azt, hogy a vaksötétben botorkálnak, de a nézők persze lássanak mindent - Peter Shaffer első világsikere bizonyítja, hogy nemcsak a zseniális ötlet pofonegyszerű, de olykor a működőképesen középszerű is.

Részben szórakoztató, részben közösségépítő vagy akár terápiás hatású, a nézők személyes történeteire és érzéseire támaszkodó, improvizációs színház - jelen esetben éppen a multikulturális közösségek építésének szolgálatában.

Tíz évvel ezelőtt kezdte meg működését az új Nemzeti Színház. Az évforduló megünneplésére múlt vasárnap tíz vidéki városból indítottak ingyenes buszokat Az ember tragédiája előadására – az utasok mellé a Nemzeti társulatának színészei szegődtek kísérőül. Mi Nagykanizsán kapaszkodtunk fel Kulka János mellé, aki a megosztó személyiségekről, a nemzeti színházak dolgáról és a Milláról is beszélt nekünk.

Dark Matters címmel mutatta be új darabját a kanadaiKidd Pivot társulat a Trafóban.

Platonovot játszani nagyjából istenkísértés, egyszersmind hálás megmutatkozás, mert sok mindent megtudhatni belőle és általa nemcsak a világról, korunkról, önmagunkról, de a játszó színházról is.

Színész, rendező, egyetemi docens; rektorsága idején lett népszerűvé a marosvásárhelyi egyetem a magyarországiak körében - most a színház kapuit tárta szélesre hazánk felé is. Személyében először került erdélyi magyar a színház élére.

Az ingerküszöbünk bizonyos területeken igen magas - ez alighanem összefügg azzal, hogy más területeken meg igen alacsony. A művészet úgy általában is rosszul jön ki ebből a polarizáltságból: a rikító színekre, a felkiáltó mondatokra, a félperces klipekre, a rengeteg decibelre szocializált közönség nehezen hallja meg egy összetett mondat második felét.