A hosszú sorok éjszakája

Színházak Éjszakája, 2012

  • Kovács Bálint
  • 2012. április 2.

Színház

Kováts Adél nézőket sminkel, Ónodi Eszter sört csapol a kamerák kereszttüzében, és előbb vagy utóbb a főváros szinte minden színésze dalra fakad – a látogatók pedig irgalmatlan hosszú sorokban és rettentő tömegekben toporognak. Nagyjából így nézett ki az idén először megrendezett Színházak Éjszakája szombaton.

Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója még tavaly vetette fel egy színigazgatók közötti találkozón, hogy egyrészt külföldi mintára, másrészt a Múzeumok Éjszakája népszerűségéből kiindulva a színházak is megérdemelnének egy saját éjszakát. A direktorok nem győztek lelkesedni a vitán felül remek ötletért, ami viszont már kevésbé egyértelmű: Csomós Miklós kulturális ügyekért felelős főpolgármester-helyettes is az ötlet mögé állt. Az első évben így a fővárosi színházak vettek részt a szervezésben és lebonyolításban (szám szerint tizenhárom), a főváros anyagi támogatását élvezve, a saját programokat, ha kellett, saját büdzséből finanszírozva. A marketinget, a koordinálást, a karszalagnyomtatást idén a Radnóti Színház csapata vállalta – mondja a Narancsnak Komáromi György, a Radnóti gazdasági vezetője, a Színházak Éjszakája főszervezője.

A színházak szabad kezet kaptak saját programjuk kialakításában. Így lehet, hogy míg például a Thália egyetlen koncertet tudott felmutatni, a Radnótiban, a Katonában vagy az Örkényben délutántól éjjelig zajlott az élet; és bár több helyen műsoron voltak előadásrészletek vagy teljes előadások is, azért a legtöbb színház programja hemzsegett a fantáziadús ötletektől. A cél összetett volt: nem csak a saját nézőknek való kedveskedés és az újak becsábítása miatt kellett mindenkinek kitennie magáért, a program arra is szolgált, hogy az egy-egy színházhoz szokott és máshová egyébként el nem merészkedő nézők szélesítsék kicsit a látókörüket.

Amire viszont, úgy tűnik, senki nem számított, az a hatalmas érdeklődés volt: amikor hirtelen, pár nappal a szombati móka előtt elfogyott hétezer karszalag, a szervezők abbahagyták a jegyárusítást. Mindenesetre a rendezvény már a kezdetekor kinőtte magát: a legelső kép, amely a gyanútlan színházrajongót fogadja késő délután, hogy csak azért nem ér össze a Radnóti Színház és a pár száz méterrel arrébb álló Operett Színház ajtaja elől egyaránt az Andrássy út felé hömpölygő két sor, mert megakadályozza a négysávnyi autóforgalom. A fix férőhelyes (és általában legizgalmasabbnak ígérkező) programok, mint az Örkény Színház Szellemvasútja, azaz kalandtúrája a kulisszák mögött, már jó előre telt házasak voltak (noha a programfüzet szerint elvileg csak érkezési sorrendben lehetett volna regisztrálni, azért több színház e-mailes jelentkezéseket is elfogadott).

Örkény


Örkény

Fotó: Németh Dániel

A színházak konfliktuskezelési tudásuk szerint mentették a menthetőt, a Katona József Színház például Facebook-oldalán hívta fel az okostelefonnal felszerelt érdeklődők figyelmét, hogy a Kamra Színház Peep-show nevű programjára fél óráig tart bejutni, Fullajtár Andrea Csendet akarok című monodrámájából pedig egy helyett két előadást tartottak. Ám még az ilyen figyelmességek ellenére is erősen kiábrándítóak voltak az olyan incidensek, mint amikor a programfüzetben limitálatlan férőhellyel meghirdetett HOPPartklub-koncertről a helyszínen derült ki, hogy valójában csak száz embert engednek be rá, sorszámot a kezdés előtt negyedórával már rég nem osztanak, viszont a színház teljes előcsarnokát betöltő tömeget senki nem tájékoztatta semmiről: jobb kéz felől valaki azt újságolja rokonainak, hogy minden rendben, mert még nem kezdték el kiadni a sorszámokat, bal kéz felől más arról számol be, hogy már rég esélytelen a bejutás. Mint kiderül, az igazság az, hogy a legtöbben már bent vannak, az üres helyeket pedig a jegyszedők csatakiáltása után a leggyorsabban az ajtóhoz vágtató tíz-húsz emberrel töltik fel, függetlenül attól, hogy hányat löktek félre a fél órája ott várakozók közül, akik eztán az ajtó betörésétől sem nagyon riadnának vissza.

Ha ennyire nem is kellemetlen élmény, de kiábrándító az is, hogy a Kamrában este nyolc körül több mint egy órát kell sorban állni a Peep-show-ért, odabent pedig éppen Pálos Hanna és Borbély Alexandra ad elő egy mintegy másfél perces (!) jelenetet a korábban az Ódry Színpadon futott, McDonagh-gyakorlatok című előadásból – egyébként remekül, és persze a valóban peep-show-t imitáló kukucskalyukak is igen fantáziadúsak.

Katona


Katona

Fotó: Németh Dániel

Ekkora érdeklődést csak úgy lehet megfelelően, az idegbaj és az ajtóbetörések veszélyét elkerülve kielégíteni, ahogyan például az Örkény Színház tette: a bejárat után rögtön a társulat színészei dedikálnak és beszélgetnek, az előcsarnokban szintén társulati tagok énekelnek és zenélnek, balra újabb színészekkel lehet beszélgetni, jobbra pedig hol Hámori Gabi, hol Vajda Milán, hol a többiek árulják a házi készítésű sütiket és szendvicseket. Mindezek „mögött”, a színpadnál kerül sor a többi programra – azaz aki betér a színházba, nem az órás sor és a semmi közül választhat. Ráadásul azok a programok is remekek, amelyekre még be lehetett férni: a Kasimir és Karoline sajátos díszletében, jelmezes színészek közti fotózkodás, Máthé Zsolt dala a másodfokú egyenlet megoldóképletének magyarázatáról épp úgy, mint Darvas Ferenc, Epres Attila és Hámori Gabi Cseh Tamás-triója.

A kora esti műsorsáv fénypontja talán a Kolibri nézőhorgászata. A jelentkező – pecabottal kiválasztott – nézők egyfajta „igazgatószimulátorban” vehetnek részt, azaz egy borítékból kihúzott szituációt kell előadniuk az improvizáló színészekkel: kirúgni vagy felvenni a társulat tagját, kiosztani Róbert Gida szerepét, és így tovább – mind a színészek, mind a nézők brillíroznak, miközben a színészek alig érezhetően frusztrációik egy részét is jól le tudják vezetni a program során. Nem messze, a Radnótiban – az Örkényhez hasonlóan – egész nap lehetőség van korlátlan férőhelyű mulatságokon is részt venni, az olyan színpadi produkciók mellett, mint a Vodku zenekar fellépése a társulat színészeinek nagy részével: Csányi Sándor instant filmszínésztanfolyamot tart, Kováts Adél sminkel, miközben egyebek mellett ruhatárosképzés is zajlik. De az este legfőbb tanulsága, hogy Budapesten rengeteg aranytorkú prózai színész működik: Kováts Adél, Adorjáni Bálint és Schneider Zoltán (meg a többi radnótis) a Vodkuval, Szandtner Anna szólóban bizonyított, és akkor a HOPPartklub koncertjéről ezúttal (kívülmaradásunk okán) még szót sem ejtettünk, de aligha veszítette el az utolsó koncert óta tehetségét Kiss Diána Magdolna vagy Szilágyi Katalin.

Radnóti


Radnóti

Fotó: Németh Dániel

Mindezek után éjjel kettőkor az Örkényből hazafelé már úgy tűnik, aligha történhet az előadások után egy színházban jobb dolog, mint a Színházak Éjszakája – noha a hatalmas tömegre való felkészülésben, a programok jobb elérhetőségében és a hétmérföldes sorok tekintetében jócskán lesz még mit javítani a már most várva várt következő alkalomig.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.