Dőlt terek a Kárpát-medencében

Székely Csaba: Bányavirág

  • - deres -
  • 2012. április 4.

Színház

Megdőlt kék tér, valahol Erdélyben. Mindenki magyar, mindenki iszik. Csak úgy csúsznak a pálinkák. Mondhatnánk, elképzelt tündérvilág. De ilyen megdőlt terek lepik el a Kárpát-medencét: dehogy képzelt, dehogy tündér. Maximum néhány helyre többször száll ki a tévé meglesni, hogyan is őrzik a hagyományokat. Pedig legyen bár Hargita vagy Mátra: akadnak metszéspontok bőven, mint a házi kompót, a jó hagyma, a bezárt munkahelyek, a kényszer. És a kétely, hogy másutt tényleg jobb lesz-e. Innen indul Csizmadia Tibor Bányavirág-rendezése a Pinceszínházban.

Székely Csaba darabja (amely Kaposváron és Marosvásárhelyen is előkerült ebben az évadban) leszámol az illuzórikus Erdély-mítosszal, vagy még inkább felcseréli azt az ún. alkoholromantikára. Itt már nincsenek tágas fennsíkok, csilingelő patakok, vagyis vannak, de kit érdekel. Ami fontos, az a düledező ház a kopott bútorokkal, a vízellátási gondokkal és egy beteg apával, aki csak nem akar megdögleni. Vagy a pálinka, amit temetéseken ingyen mérnek. Ez az, ami a mindennapokra maradt, legalábbis a főszereplő Iván és környezete számára.

Bozó Andrea, Széles László


Bozó Andrea, Széles László

Fotó: Pinceszínház, Puskel Zsolt

A közönség pedig nevet, mert például mennyire abszurd az, hogy ebben az elképzelt (?) faluban (bocsánat: községben) rezignált arccal mesélik, hogy a leggyakoribb halálok a gyilkosság és az öngyilkosság. Vagy az, hogy a zsoltárok itt mindig úgy hangzanak, mint a székely népdalok. Csizmadia színészközpontú rendezése pókerarccal önti a komikumot a nagyon is szomorú valóságdarabokra. Ráadásul jó újra együtt látni a színpadon Bozó Andreát és Kaszás Gergőt, felragyog valami a régi Egerből is.

Hogy az előadás nagyon is jó időben és helyen szólt, az már a színház után bizonyosodott be, amikor az utcákon, a köztereken, a villamosokon bárki meggyőződhetett arról, hogy március 15. dicső alkalmából minden ötödik magyar seggrészegre itta magát. Hitelesen, de kevésbé színvonalas színészi alakítással.

Pinceszínház, március 15. Ajánlónk a következő előadáshoz itt olvasható.


Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.