Dőlt terek a Kárpát-medencében

Székely Csaba: Bányavirág

  • - deres -
  • 2012. április 4.

Színház

Megdőlt kék tér, valahol Erdélyben. Mindenki magyar, mindenki iszik. Csak úgy csúsznak a pálinkák. Mondhatnánk, elképzelt tündérvilág. De ilyen megdőlt terek lepik el a Kárpát-medencét: dehogy képzelt, dehogy tündér. Maximum néhány helyre többször száll ki a tévé meglesni, hogyan is őrzik a hagyományokat. Pedig legyen bár Hargita vagy Mátra: akadnak metszéspontok bőven, mint a házi kompót, a jó hagyma, a bezárt munkahelyek, a kényszer. És a kétely, hogy másutt tényleg jobb lesz-e. Innen indul Csizmadia Tibor Bányavirág-rendezése a Pinceszínházban.

Székely Csaba darabja (amely Kaposváron és Marosvásárhelyen is előkerült ebben az évadban) leszámol az illuzórikus Erdély-mítosszal, vagy még inkább felcseréli azt az ún. alkoholromantikára. Itt már nincsenek tágas fennsíkok, csilingelő patakok, vagyis vannak, de kit érdekel. Ami fontos, az a düledező ház a kopott bútorokkal, a vízellátási gondokkal és egy beteg apával, aki csak nem akar megdögleni. Vagy a pálinka, amit temetéseken ingyen mérnek. Ez az, ami a mindennapokra maradt, legalábbis a főszereplő Iván és környezete számára.

Bozó Andrea, Széles László


Bozó Andrea, Széles László

Fotó: Pinceszínház, Puskel Zsolt

A közönség pedig nevet, mert például mennyire abszurd az, hogy ebben az elképzelt (?) faluban (bocsánat: községben) rezignált arccal mesélik, hogy a leggyakoribb halálok a gyilkosság és az öngyilkosság. Vagy az, hogy a zsoltárok itt mindig úgy hangzanak, mint a székely népdalok. Csizmadia színészközpontú rendezése pókerarccal önti a komikumot a nagyon is szomorú valóságdarabokra. Ráadásul jó újra együtt látni a színpadon Bozó Andreát és Kaszás Gergőt, felragyog valami a régi Egerből is.

Hogy az előadás nagyon is jó időben és helyen szólt, az már a színház után bizonyosodott be, amikor az utcákon, a köztereken, a villamosokon bárki meggyőződhetett arról, hogy március 15. dicső alkalmából minden ötödik magyar seggrészegre itta magát. Hitelesen, de kevésbé színvonalas színészi alakítással.

Pinceszínház, március 15. Ajánlónk a következő előadáshoz itt olvasható.


Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.