Szép halál

Csehov: Platonov

  • Cs. J.
  • 2012. március 24.

Színház

Platonovot játszani nagyjából istenkísértés, egyszersmind hálás megmutatkozás, mert sok mindent megtudhatni belőle és általa nemcsak a világról, korunkról, önmagunkról, de a játszó színházról is.

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház magyar tagozata budapesti vendégjátékára hozta el ezt az előadását, a Makrancos Kata és a Bányavirág mellett. Egy új igazgató első évadának első lépései ezek - egy változni kész társulat élén.

A tér azt sugallja, kint vagyunk a szabadban: vannak kis dombok, a járást nehezítendő, vannak műfűhalmok, van szélvágó, mellyel fegyver gyanánt hadonásznak, de balesetet legalább nem okoznak vele, van nyugágy, melyben nyugodni nemigen lehet, viszont nehézkes felállni belőle. Adrean Ganea díszletének föltűnő darabja a nézőtéren keresztül megépített járás, monumentális eleme egy előre-hátra csúszó fal, amely tetszés szerint szűkíti vagy tágítja a játék terét, és noha impozáns jelenség, valódi funkciója nincsen, lehetőségeinek pedig alatta marad, akárcsak az előadás egésze.

A szabadság illúziója ritkás levegőbe fúl, Platonov kergetőzése a nőkkel nem egyéb, mint egy határozatlan férfiember tehetetlenségtől hajtott menekülése. Nem önmagától vagy önmagához - csak a nőktől vagy a nőkhöz. Bokor Barna Platonovja kétségtelenül rossz passzban van, de nem elvesztett illúziói, nem is csapdába szorult, szűkös élete nyomorgatja, csak a pia és a nők. Harsányi Zsolt rendezése leginkább a darab és a figurák felszínén mozog, a puzzle darabkáit a cselekmény szintjén rakja össze, egyébként megelégszik egy-egy rikítóan domináns jelenséggel vagy gesztussal, mint például a flegmán, ám szüntelenül üzekedő cselédpárossal vagy a túlpörgetetten hisztérikus kitörésekkel. A tét nem rajzolódik ki a zűrzavarban; nem hisszük el, hogy bármi életre-halálra megy itt.

A nők is: mintha unalmukban próbálkoznának Platonovval. A Berekméri Katalin által túlságosan is a Makrancos Katából hozott gesztusokkal fölépített tábornoknéból inkább a nőiség játéka, a direkt hódítás süt, mint a szenvedély; Moldován Orsolya Szofjája pedig nem a lehetőségekkel teli múltat idézi föl Platonovban, hanem máris unja egyébként tényleg unalmas férjét. Tompa Klára Szásája kedvesen hozza az odaadó feleséget, Gecse Ramóna alaposan elkönnyíti az ugyancsak bonyolult Grekovát.

A férfiak meglehetősen egyformák, a részegség és a téblábolás variációi. A kásásan csordogáló első felvonások után a vége felé leng ki az előadás amplitúdója, mind hangerőben, mind tempóban, de ekkor már sem előzményt, sem mélységet nem lehet keríteni neki.

Marad a szépség: a legvégén mintegy sorfalat áll a szereplőgárda, és előttük, nekik háttal hal meg Platonov, állva. Ennyi jár is neki, és nekünk is: a tragikus képben egy szép halál, amely akár egy súlyos, mélyre fúró előadást is zárhatott volna.

Szándékot láttunk, igyekezetet. Csehov Platonovját egyelőre nemigen.

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vendégjátéka a budapesti Nemzeti Színházban, február 19.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.