Szép halál

Csehov: Platonov

  • Cs. J.
  • 2012. március 24.

Színház

Platonovot játszani nagyjából istenkísértés, egyszersmind hálás megmutatkozás, mert sok mindent megtudhatni belőle és általa nemcsak a világról, korunkról, önmagunkról, de a játszó színházról is.

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház magyar tagozata budapesti vendégjátékára hozta el ezt az előadását, a Makrancos Kata és a Bányavirág mellett. Egy új igazgató első évadának első lépései ezek - egy változni kész társulat élén.

A tér azt sugallja, kint vagyunk a szabadban: vannak kis dombok, a járást nehezítendő, vannak műfűhalmok, van szélvágó, mellyel fegyver gyanánt hadonásznak, de balesetet legalább nem okoznak vele, van nyugágy, melyben nyugodni nemigen lehet, viszont nehézkes felállni belőle. Adrean Ganea díszletének föltűnő darabja a nézőtéren keresztül megépített járás, monumentális eleme egy előre-hátra csúszó fal, amely tetszés szerint szűkíti vagy tágítja a játék terét, és noha impozáns jelenség, valódi funkciója nincsen, lehetőségeinek pedig alatta marad, akárcsak az előadás egésze.

A szabadság illúziója ritkás levegőbe fúl, Platonov kergetőzése a nőkkel nem egyéb, mint egy határozatlan férfiember tehetetlenségtől hajtott menekülése. Nem önmagától vagy önmagához - csak a nőktől vagy a nőkhöz. Bokor Barna Platonovja kétségtelenül rossz passzban van, de nem elvesztett illúziói, nem is csapdába szorult, szűkös élete nyomorgatja, csak a pia és a nők. Harsányi Zsolt rendezése leginkább a darab és a figurák felszínén mozog, a puzzle darabkáit a cselekmény szintjén rakja össze, egyébként megelégszik egy-egy rikítóan domináns jelenséggel vagy gesztussal, mint például a flegmán, ám szüntelenül üzekedő cselédpárossal vagy a túlpörgetetten hisztérikus kitörésekkel. A tét nem rajzolódik ki a zűrzavarban; nem hisszük el, hogy bármi életre-halálra megy itt.

A nők is: mintha unalmukban próbálkoznának Platonovval. A Berekméri Katalin által túlságosan is a Makrancos Katából hozott gesztusokkal fölépített tábornoknéból inkább a nőiség játéka, a direkt hódítás süt, mint a szenvedély; Moldován Orsolya Szofjája pedig nem a lehetőségekkel teli múltat idézi föl Platonovban, hanem máris unja egyébként tényleg unalmas férjét. Tompa Klára Szásája kedvesen hozza az odaadó feleséget, Gecse Ramóna alaposan elkönnyíti az ugyancsak bonyolult Grekovát.

A férfiak meglehetősen egyformák, a részegség és a téblábolás variációi. A kásásan csordogáló első felvonások után a vége felé leng ki az előadás amplitúdója, mind hangerőben, mind tempóban, de ekkor már sem előzményt, sem mélységet nem lehet keríteni neki.

Marad a szépség: a legvégén mintegy sorfalat áll a szereplőgárda, és előttük, nekik háttal hal meg Platonov, állva. Ennyi jár is neki, és nekünk is: a tragikus képben egy szép halál, amely akár egy súlyos, mélyre fúró előadást is zárhatott volna.

Szándékot láttunk, igyekezetet. Csehov Platonovját egyelőre nemigen.

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vendégjátéka a budapesti Nemzeti Színházban, február 19.

Figyelmébe ajánljuk

Váratlanul

Az ír szerző negyedik, sakkal erősen átitatott regényének szervező motívumai a szereplők éle­tébe érkező nem várt elemek.

A távolság

Az író-rendező-vágó nem lacafacázik: már az első jelenetben ott vonaglik egy tucat eszkortlány a sztriptízbár kanosabb (és pénzesebb) vendégeinek ölében, üvölt a zene, pukkan a pezsgő.

Hagytuk, hogy így legyen

  • - turcsányi -

Nagyon közel megyünk. Talán túl közel is. A komfortérzetünk szempontjából biztosan túl közel, bár a dokumentumfilm műfaja nem a komfortérzetünk karbantartására lett kitalálva, hanem azért, hogy felrázzon. Ez játékszabály, ám mégis kérdéses, hogy mennyiben kárhoztatható bárki is, aki nem rendel felrázást.

Egymás közt

Első ízben rendez olyan tárlatot a Ludwig Múzeum, amelyen kizárólag női alkotóknak a nőiség témáját feldolgozó munkái szerepelnek. A válogatás ezen első része a női szerepek és a nők megjelenítése körüli anomáliákra fókuszál a múzeum gyűjteményében őrzött műveken keresztül.

Semmi se drága

„Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: / Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza” – üzeni háromszáz idióta a lidérces múltból, csókol anyád, Szimónidész aláírással. Oh, persze, ezek csak a hülye görögök voltak, könnyű volt nekik hülyének lenni. Mi magyarok, már okultunk 1956 tapasztalatából, s sosem követnénk el efféle balgaságot.

Úgy lezáródott

Napok óta tartja izgalomban a magyar hazát az a kérdés, hogy október 9-én ki záratta le azt a kiskőrösi vasúti átkelőt, amelynél Szijjártó Péter külügyminiszter és Mészáros Lőrinc nagyberuházó & nagyvállalkozó & a szeretett vezető körüli mindenes megtekinthette a Budapest–Belgrád vasútvonal adott szakaszát és felavathatta az utolsó sínszál lerakását és összecsavarozását, vagy mit.

Sokan, mint az oroszok

Oroszország a hatalmas veszteségek dacára sem szenved emberhiányban az ukrán frontokon. Putyinék mostanra megtanulták, hogyan vegyék meg állampolgáraikat a családjuktól. A politikailag kockázatos mozgósítás elrendelésére semmi szükség – az üzlet működik. De hogyan?

Ellenzékellenzés

  • Ripp Zoltán

A Magyar Péter-jelenség a magyar társa­dalom betegségének tünete. Ugyanannak az immunhiányos állapotnak, amely a liberális demokrata jogállam bukását és Orbán hatalomban tartását előidézte. Ez az állítás persze magyarázatra szorul.

Messze még az alja?

Messze nem a kormány által vártaknak megfelelően alakult a GDP a harmadik negyedévben, de Orbánéknak „szerencsére” ismét van egy gazdaságpolitikai akciótervük. Könnyű megtippelni, milyen hatásuk lesz az intézkedéseknek, ha a cél az export felpörgetése, nem pedig a bizalom helyreállítása.