Színház

Három, a győztes pályázatban is nevesített szerző darabját már biztosan nem mutathatja be Dörner György, de lapunknak több, munkájával az Új Színházhoz jelenleg is kötődő író és fordító szintén jelezte: február elsejétől nem adja a nevét ahhoz, ami a Paulay Ede utcában történni fog. Ám nem mindenki válogatós, Illyés Gyula jogörököse például ajánlatra vár.

Még meg sem kezdte igazgatói tevékenységét, máris kihátrálna Bozsik Yvette a Trafóból.

Remek hét zárult a rádiószínház barátai számára, mondhatnánk hátradőlve, kikapcsolva a készüléket, mert valóban kivételesen gazdag volt ez a hét az éteri teátrum szempontjából, mégsem vagyunk felhőtlenül boldogok, sőt - ám ez rendhagyó módon nem a műsorkészítőkön múlott.

Amikor a Marica grófnő bemutatóját helyettesítő vigalmi gálaest nyitóképében Bacchus isten eljárta botoló táncát a Háry János Intermezzójára, voltaképpen már sejthettük, hogy szürreális élményben lesz részünk a magyar bor méltó megünneplésének jegyében, illetve annak örve alatt.

Ritkán játszik heroikus figurákat, de a legalamuszibb lókötők is szimpatikussá válnak, ha ő bújik a bőrükbe. A Katona József Színház művészével a magamutogatás egyre csökkenő vágyáról, a színházak fenyegetettségéről és persze a nemrég bemutatott Gorkij-darabról, a Kispolgárokról is beszélgettünk.

Győriványi Ráth György kérte fel a Magyar Állami Operaház művészeti főtitkárának, a vezetőváltás után Ókovács Szilveszter nyugdíjba küldte. Munkaviszonya január 31-én szűnt meg, így most már elmondhatja, mit tapasztalt az évadtervezés, a jórészt általa intézett híres-hírhedt szerződések vagy a párhuzamos foglalkoztatás tárgyában.

Az akkor már világhírű radikális csapat 1992-ben járt először Budapesten, és most már negyedik alkalommal érkeznek új előadással a Trafóba. A kortárs tánc örök rebellisei február 22-24. között állnak színpadra, és veszik górcső alá - ezúttal a vallási fanatizmust.

Annyira adja magát, hogy nem is értem, miért nem született már réges-régen folytatása Ibsen Nórájának (és, teszem azt, Csehov Három nővérének, de a sor bizonyára hosszú lehetne). Amikor a háromgyermekes fiatalasszony hátat fordít a családjának és a biztonságos jólétnek, valójában egy új történet kezdődik.

Játsszon bármit a színpadon – dörzsölt cselszövőt, életunt értelmiségit, vagy egyszerűen Weöres-verseket mondó önmagát –, mindent elhiszünk neki. Bár a Katona zseniális színésze nem egy szószátyár interjúalany, azt azért megtudtuk tőle, hogy lényegében nincs különbség férfi és nő között, és még azt is elárulta, melyik általa játszott figura pont olyan, mint ő.

A Koma Társulat bevette a XV. kerületet - és ez nem csak annyit jelent, hogy itt találták meg bázisukat: a peremkerület szerves részévé akarnak válni. Készítettek hát egy előadást a városrészről, annak történelméről és legendáiról.

Március végén a Frankofónia Fesztivál keretében Budapest mellett több vidéki városban is játsszák Eugéne Ionesco (1909-1994) A székek című darabját. Az előadást elkíséri a világhírű drámaíró lánya, az életmű gondozója és "nagykövete" - vele beszélgettünk a darabok romániai letiltásáról, a neki írt mesekönyvről és Ionesco aktualitásáról.