Tánc

Dark Matters

  • Sisso
  • 2012. március 27.

Színház

Dark Matters címmel mutatta be új darabját a kanadaiKidd Pivot társulat a Trafóban.

Crystal Pite alapítókoreográfus az évszázad egyik leginnovatívabb alkotója: a Ballet British Columbiánál kezdte, a zseniális Willam Forsythe által vezetett Frankfurti Balettnél folytatta, aztán 2001-ben tért haza rezidens koreográfusnak. Új darabja a bennünk lévő sötét szorongások megvilágosodásának és az univerzum titokzatos matériái felfedezésének szakrális ünnepe. Három részben, egy szünettel mesél a szabad akarat és a kívülről irányítottság természetéről. Mindezt sokkoló mozgásfolyamatokkal illusztrálva, több mint emberi állóképesség felmutatásával. Az első rész Jermaine Maurice Spivey és egy marionettbáb harci játéka, ahol végül a teremtmény kinyírja a táncost. Majd újabb sokk következik: egy apokaliptikus vízióban romba dől a díszlet, és a végén egy fekete lény szintén beleáll a földbe.

A szünet utáni rész az elpusztíthatatan démonnal indul, az univerzum egy csendesebb szegletében, földrengés után. (A természeti katasztrófa hangulatát egyébként Voltaire lisszaboni földrengésről írt gyönyörű sorai is erősítik.) A táncosok kozmikus pusztaságban kontakt táncolnak, láthatatlan árnyékuk irányítása alatt. A pantomimtől a rontott baletten át a legabsztraktabb mozgásformákig mindent felhasználnak arra, hogy tökéletesen szemléltessék: minden egyes izomcsoportot és csontot képesek izolálni a mozdulataikban. Valószerűtlennek hat az egész, átérezhetjük megismételhetetlenségünket és sebezhetőségünket is, hogy mik is vagyunk: "Vérnek, nedveknek és pornak hitvány kevercse, / Mint minden más elegy, bomlásra lett teremtve."

Trafó, február 18.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.