Szokásunkhoz híven jelentkezünk aktuális színházi mellékletünkkel, a Zsinórpadlással. Most a megszokottnál is hosszabb, és reményeink szerint még tartalmasabb. Olvassák és borzongjanak!
A vonatkozó törvény módosítása és a kormányzati nyomásgyakorlás miatt a főváros vezetése defenzívába szorulva tárgyal a színházak fenntartásáról. A tét nagy: megtarthatják-e a fenntartói jogköreiket, vagy jönnek a tisztán állami „jobbos” és fővárosi „ellenzéki-balos” színházak? A teljes cikket a friss Magyar Narancsban találja, alább ízelítő olvasható!
A színikritikusokat sohasem volt szokás szentnek és sérthetetlennek tekinteni – sőt. Elagyabugyált, kardélre hányt és kutyakorbáccsal fenyegetett, vagy épp egymással párbajozó ítészek a magyar színház- és sajtótörténet régmúltjából.
Miután kiderült, hogy a Katona József Színház zaklatás miatt megvált Gothár Pétertől, a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) is vizsgálatot indított a rendező ellen. A Gothár-ügyet felhasználva a kormánypárti sajtó és a NER prominensei az egyetemet is támadni kezdték. A kialakult helyzetről Upor Lászlóval beszélgettünk, aki jelenleg rektorhelyettesként irányítja az intézményt. Az SZFE szenátusa november végén őt jelölte rektornak.
A múlt év egyik legfontosabb színházi eseménye kétségkívül Pintér Béla beszéde volt, melyet a kormány kulturális törvénycsomagja elleni tüntetésen mondott el a Madách téren december 9-én. Pintér – saját esztétikai alapállásának deklarálása és indulatainak szabadjára engedése mellett – mégiscsak feltett egy, a képtelensége és egyszerűsége ellenére teljesen jogos kérdést: most mi van?
2029-ben Orbán Ráhel aktívan részt vesz a politikai életben. Az iskolákban vegán opció is választható a menzán. Megtörténik az első poliamor esküvő. Európát elözönlik a holland menekültek.
Valószínűleg nincs a világon még egy olyan család, amelynek tagjai már hat generáció óta színészkednek. A Latabárok 1831 óta állnak a színpadon, volt köztük zseni, epizodista és dilettáns.