Halállal végződött az ellenséges családok verekedése Kétegyházán

Kaotikus jelenetek játszódtak le a Gyulai Törvényszék tárgyalótermében és folyosóján. Két, egymással régóta haragban álló roma család három évvel ezelőtti, halál­esettel végződött összetűzését tárgyalta a bíróság erős készültség mellett. Három éve egy öszvér elcserélésével kezdődtek a bajok.

„Most meghaltok!” – kiáltotta Cs. Ferenc, a későbbi elsőrendű vádlott, és kaszájával az „ellenséges” család egyik tagja felé sújtott. A vádirat szerinti hatodrendű vádlottnak a fejét és a csuklóját is megvágta. A sebesült férfi nem hátrált, a kezében lévő láncfűrésszel belevágott Cs. Ferenc jobb kezébe, majd egy másik ember jobb kezének az ujjaiba is. Ez utóbbi férfit egy vascsővel nagy erővel fejbe is ütötték, amitől elvesztette az eszméletét és összeesett. A verekedés folytatódott a két család között, ám amikor néhányan észrevették, hogy a földön fekvő magatehetetlen férfi erősen vérzik, elkezdtek kiabálni: „Meghalt, meghalt!” A csata egy szempillantás alatt véget ért.

A sebesültet a családtagjai autóba tették, és elindultak a gyulai kórház irányába. Közben mások szóltak a mentőknek. Az összetűzés helyszínére száguldó rohamkocsi és a kórházba tartó autó, benne a súlyos sérülttel, valahol Kétegyháza és Gyula között félúton találkozott. Áttették a sebesültet a mentőbe, s azonnal a Békés Megyei Központi Kórházba szállították.

A két család összecsapása folytatódott, mert a súlyosan sérült fia után a kórházba érkező – a későbbi negyedrendű vádlott – apa arcon ütötte a szintén kórházba szállított majdani hatodrendű vádlottat. A legsúlyosabb sérült 2021. augusztus 16-án belehalt sérüléseibe. Az orvos szakértői vélemény megállapította: összesen 15 külső és 3 belső sérülése volt; például a fejére vascsővel mért ütés egyszerre okozott súlyos szem- és homloksérülést, valamint agyzúzódást – ez utóbbi okozta végül a férfi halálát. Megjegyzendő, hogy az áldozat az összecsapásban valójában nem (vagy alig) vett részt, többek szerint békítő szándékkal ment oda.

A sérültek, valamint a sérülések száma és súlyossága sok mindent elárul a verekedés – amelyben kaszák, kapák, lapátok, vasvillák, vascsövek mellett előkerült az említett láncfűrész is – kíméletlenségéről.

Elkülönítették

Napra pontosan három évvel a történtek után, augusztus 14-én kezdődött a Gyulai Törvényszéken a büntetőtárgyalás előkészítő ülése komoly biztonsági intézkedések mellett. Az egyik vádlottat, akit szabadságvesztését tölti egy másik ügy miatt, eleve büntetés-végrehajtási őrök kísérték, de ott volt a bíróság teljes biztonsági szolgálata, a megyei rendőr-főkapitányság egysége és a Terrorelhárítási Központ (TEK) több civil ruhás munkatársa is. Az összesen tíz vádlottat a megyei főügyészség életveszélyt okozó súlyos testi sértéssel, felfegyverkezve, a köznyugalmat súlyosan megza­varó, csoportosan elkövetett garázdasággal vádolja.

Már az előkészítő ülés megkezdése előtt ritkán tapasztalt hangzavar volt a bíróság folyosóján. „A gyilkos csak hat évet kap, én pedig hármat, hát hol itt az igazság?” – ordította torkaszakadtából a folyosón Cs. Ferenc elsőrendű vádlott. „Hogy az úristenbe’ fordulhat elő, hogy a gyilkos szabadlábon van?” – kiabált egy másik vádlott.

A vascsővel halálos ütést okozó férfi már elköltözött kétegyházi lakhelyéről, s ezért nem kapott szabályszerű idézést az előkészítő ülésre, távolmaradása így nem volt kifogásolható.

Verekedő rokonai – a hatod-, a heted- és a nyolcadrendű vádlott – bár átvették a tárgyalásra szóló idézést, nem jelentek meg. Mivel a tárgyalás minden vádlott részvételével első körben nem volt megtartható, Futó Ildikó bíró elkülönítette egymástól a két haragos család tíz vádlottját. A múlt héten csak Cs. Ferenc elsőrendű vádlott és hozzátartozói ügyében indult meg a bírósági eljárás. Erről saját hatáskörében, a célszerűség elveit figyelembe véve dönthetett a bíró. Ez már csak azért is indokoltnak tűnt, mert ha mindkét család vádlottjai megjelennének, simán benne lenne a pakliban egy tárgyalótermi bunyó is. Aligha véletlen, hogy a hatodrendű, azaz az egyik meg nem jelent vádlott védője, Csanálosi Ákos is a külön tárgyalásra tett javaslatot, miközben a másik család egyik érintettje az előkészítő ülés közben nyíltan fenyegette. Azt is kifogásolta, hogyan futja „sztárügyvédre” az egyik „ellenséges” vádlottnak.

A tárgyalóterem nemegyszer kaotikus képet mutatott. A megjelent hat vádlott olyan hangzavart okozott, amilyet e sorok írója bíróságon soha nem tapasztalt. Az eljárásrendtől függetlenül akkor szólaltak meg és szóltak közbe a vádlottak padján ülők, amikor jónak látták. Időbe telt, mire a törvényszéki bírónak sikerült valamelyest rendes mederbe terelni az előkészítő ülést.

 

Képünk illusztráció

Fotó: MTI/Illyés Tibor 

Csere

Még a vádirat sem tudta tisztázni, hogy pontosan mi robbantotta ki a kétegyházi „háborút” 2021. augusztus 14-én a két roma család között. A helyiek által „Kálmi” és „Nyakas” ragadványnevekkel illetett klánok régóta haragban állnak egymással. Az is világossá vált, hogy a régmúltra visszanyúló konfliktus okát vagy okait a szereplők többsége már nem is tudja felidézni. Ami tény: a mostani robbanást egy öszvér elcserélése okozta. Az öszvér a Nyakaséktól a Kálmiakhoz került, az viszont három év múltán sem világos, hogyan vezetett ez ahhoz, hogy heves verbális összetűzések után az öszvért birtokló család tagjai kaszákkal, kapákkal, ásókkal, lapáttal és vasvillával felfegyverkezve elinduljanak otthonukból, a kétegyházi Petőfi sor házaiból a szomszédos Nagy Sándor utcába, az őket szidalmazó haragosaikhoz. Mégpedig azért, mert „meg akarták védeni magukat”.

A Nyakasok tagjai – a későbbi ötöd-, hatod-, heted- és nyolcadrendű vádlott – ezt látva vascsöveket és láncfűrészt vettek magukhoz és kimentek az utcára, ahol a két család egymásnak esett. Azt az eljárás során nem sikerült tisztázni, hogy az összecsapás pontosan mennyi ideig zajlott: a vádirat szerint csak néhány percig.

Az nem egészen világos, miért kellett három évnek eltelni az összecsapás és a történtek tisztázását jelentő bírósági szakasz megkezdése között. Név nélkül többen azzal ér­veltek, hogy az egymásnak homlokegyenest ellentmondó vallomásokból roppant nehéz volt kibogozni, mi is történhetett. Mások szerint a nyomozó hatóságnak nem kis erőfeszítésébe került, hogy tisztázza, a verekedésben kik vettek részt – mi a nevük vagy gúnynevük –, s melyik érintett klánhoz tartoznak. Enyhe iróniával a hangjában egy ügyvéd erre azt mondta a Narancsnak, húsz-huszonöt éves Békés megyei igazságszolgáltatási praxissal a háta mögött mindenki tudja, hogy ki tartozik egy-egy kétegyházi roma családhoz.

Minősítés és közjáték

A halálos ütést elkövető ötödrendű vádlottal szemben az életveszélyt okozó súlyos testi sértés minősítést alkalmazta a vádhatóság. Annyi világos, hogy nem előre eltervelten és nem gyilkolni akart a hatodrendű vádlott, jogász körökben mégis némi feltűnést keltett a cselekménye minősítése – vannak, akik szerint a súlyosabb büntetési tételt maga után vonó gondatlanságból elkövetett, halált okozó súlyos testi sértés is megállna –, valamint az, hogy az ügyész beismerés és a tárgyalásról való lemondás esetén „csak” 6 éves szabadságvesztést indítványozott a törvényszéknek a halálos csapás elkövetője ellen.

Az előkészítő ülés tizenharmadik percében úgy tűnt, rosszul lett az elsőrendű vádlott, Cs. Ferenc. Mintha ültében összecsuklott volna, a két mellette ülő nyúlt a hóna alá és próbálta kivezetni a tárgyalóteremből. Amikor valaki azt mondta, hívják ki a mentőt, akkor a gyengélkedő vádlott szinte rögtön rávágta, erre nincs szükség. Segítséggel néhány lépést tett az ajtó felé, aztán hirtelen megállt és párját rit­kító dörgedelmet intézett a vádat képviselő ügyészségnek, továbbá a bíróságnak és a rendőrségnek címezve. Néhány perc szünet után folytatódott a tárgyalás.

Az előkészítő ülés másnapi folytatásának elején ugyanez a Cs. Ferenc jelezte, hogy rokona, a kilencedrendű Cs. Bence nem tudott megjelenni, mert „a gyerekével valami történt és valahova, de ő nem tudja hova, el kellett a csöppséget vinni”. Erre Futó Ildikó bíró elrendelte a távollévő vádlott azonnali rendőrségi előállítását. Erre a vádlottak padján ülő rokonai azt válaszolták, ez szükségtelen, ők mobiltelefonon gyorsan utolérik, „és negyedóra múlva itt lesz a gyerek”. Ha kicsit később is, de megjelent a vádlott, így folytatódhatott a már korábban elkülönített előkészítő ülés első felvonásának második napja.

Egy kivétellel a Kálmiak minden vádlottja elismerte bűnösségét, valamint lemondott a tárgyaláshoz való jogáról és a védekezés lehetőségéről. Cs. Ferencet első fokon hároméves szabadságvesztéssel sújtotta a Gyulai Törvényszék, amely ellen fellebbezett a vádlott és védője is. A többiek ennél enyhébb szabadságvesztéssel, míg mások közérdekű munkával úszták meg az ügyet. Egyedül az elhunyt férfi apja nem fogadta el az ügyészség neki megajánlott büntetését. Mint mondta, ő és a fia békíteni ment, nem bántottak senkit. Nem követett el bűncselekményt, sőt a fiát megölték, így őt nincs miért elítélni. A bíróságnak így ősszel meg kell oldania majd azt a helyzetet, hogy ezt az ügyet az előkészítő ülés második felvonásában, a Kálmiakkal haragos viszonyban lévő Nyakasék vádlottjainak ügyével együtt kell majd továbbtárgyalni.

Cs. Ferenc, akit Kétegyházán csak „Öreg Kálmiként” ismernek, a bíróságnak elmondta, „mindent tiszta szívéből megbánt”, és hozzátette, szeretne minél kevesebbet börtönben ülni. Végül arról beszélt, ő tönkrement a történtek miatt, három családtagja pedig „ebbe az egészbe halt bele”.

Nyakasék időközben elköltöztek Kétegyházáról.

(Címlapképünk illusztráció)