Színház

Amit akartok (Vízkereszt)

Színház

Az egész világ egy kis forgószínpad a Szkéné és a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház előadásában. Az első jelenetben az összes színész a színen van: a hajótörött Viola és Sebastian köré sereglenek, és úgy néznek ránk, mintha nem ők, hanem mi, a közönség lennénk a rács túloldalán. Közben oldalazva lépegetnek, hiszen járni kell az egy helyben maradáshoz is a folyamatosan forgó s közben hangosan kattogó, nyikorgó színpadon. A zajszintet a szelet generáló hatalmas ventilátorok és a szüntelenül nyaggatott elektromos gitár akkordjai (Hunyadi Máté) is növelik. Nincs csönd, nincs megállás.

Tarnóczi Jakab rendezése sötétre színezi a shakespeare-i komédiát, amely egyébként is úgy játszik a szerelmesekkel és érzelmeikkel, mint macska az egérrel. Az előadás következetesen és sokrétűen használja a gömbölyűségre utaló eszközöket – még a színpadra is egy forgóajtó viszi be a szereplőket –, de hiába kerek minden, mivel nincs viszonyítási pont és minden relatív, verejtékes és idegtépő küzdelemnek tűnik az élet, az ember pedig kiszolgáltatottnak, a sors eleve elrendeltnek.

De még a legkomorabb Vízkeresztben sem lehet nem röhögni Malvolión, a mindenkori hólyagok legfelfuvalkodottabbikán, akit ezúttal Kaszás Gergő alakít, kisujjból, bravúrosan és persze tragikusan csicsás sárga harisnyában. A másik két kötelező vígjátéki elem, Sir Tóbi és Ábris (Rácz János és Ágoston Péter) ennek a létezésnek az állatias szintjét mutatják meg. A többiek, a házasságokba gabalyított vagy reménytelenül szerelmes nők és férfiak (Hajdu Tibor, Kenéz Ágoston, Kántor Zoltán, Pető Kata, Ladányi Júlia, Bozó Andrea) leheletnyivel reflektáltabbak – de minek is, hisz úgyse az van, amit (eredetileg) akartak.

Szkéné, 2019. december 8.

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.