Kling József rovatvezető ajánlója a friss Magyar Narancsban olvasható színházi mellékletünkről, a Zsinórpadlásról.
A mellékletben külön foglalkozunk annak a törvénynek a hatásairól, amely ellen decemberben ezrek tüntettek, s amelyet a kormány a kultúrharc jegyében nyomott keresztül a parlamentben.
| ||
A vonatkozó törvény módosítása és a kormányzati nyomásgyakorlás miatt a főváros vezetése defenzívába szorulva tárgyal a színházak fenntartásáról - tudtuk meg. A tét nagy: megtarthatják-e a fenntartói jogköreiket, vagy jönnek a tisztán állami „jobbos” és fővárosi „ellenzéki-balos” színházak? Elemezésünkről részletesebben itt olvashat.
„Amikor a színházban vagy, akkor is a világban vagy”
Budapesten járt Stephen Daldry rendező (Billy Elliot, Az órák, A felolvasó), A korona című sorozat producere és David Lan legendás volt londoni színházigazgató és producer. A királynőről mint popkulturális ikonról, a film és a színház viszonyáról, az angol színházi élet provincializmusáról és egy esetleges Shakespeare-re épülő Brexit-darabról beszélgettünk.
MN: Mit gondolnak arról, hogy az államilag finanszírozott színházak életébe beleszólhat az állam, vagy hogy a nemzeti gondolatot kell megjeleníteniük?
Stephen Daldry: Azt hiszem, mi az Egyesült Királyságban szerencsések vagyunk, mert egy színházat sem finanszíroz közvetlenül az állam. Az állami támogatás egy független intézményhez kerül, ez az Arts Council. Ezt kimondottan azért hozták létre, hogy a kormány ne szólhasson bele abba, hogy például a National Theatre mit állítson színpadra és mit nem.
| ||
David Lan: Az igazi ellenség szerintem a közhelyesség. Vannak időszakok egy ország történelmében, amikor fontos lehet a nemzeti gondolat megjelenítése, ez volt például a II. világháború idején. Valamilyen művészeti csoda folytán az ilyen körülmények között született alkotásoknak egy része is kiváló volt. De ez a ritka, általában az ilyen alkotások csak közhelyesek.
Király Dániel: „Leprásnak éreztem magam”
A Pál utcai fiúk Csónakosaként ismerte meg az ország, de megviselte a vígszínházi musical sikere, és hogy sokan Molnár Ferenc vagány nagykamaszával azonosítják. Ma már a k2-ben játszik, és a diákok szemét szeretné rányitni arra, hogy Greta Thunberg, a #metoo vagy a klímaválság kérdése sem csak fekete vagy fehér. Marton-ügyről, szputnyikos múltról és a nyolcórás Karneválról is beszélgettünk Király Dániel színésszel.
MN: Mi adta meg a végső lökést, hogy otthagyd a Vígszínházat?
KD: Azt éreztem, hogy kezdek belefásulni a vígszínházi létezésbe, és elveszteni a játékkedvemet. Eszenyi Enikő mindent megtett, hogy jobban érezzem magam, és szakmailag is fejlődni tudjak: A Pál utcai fiúkban lekettőztük a szerepemet, és kaptam új feladatokat, rendeztem egy sci-fit, a Kozmikus magányt a Házi Színpadon. Mégis azt éreztem, hogy valami másra vágyom, és nem elég, ha a következő évadban nem lesz új bemutatóm. Ezért kiléptem. Szabadúszó lettem, de a k2 elhívott egy évadra, amire megint csak nem tudtam nemet mondani.
| ||
MN: A Marton-ügy mennyire súlyos erkölcsi dilemmákat pakolt a válladra?
KD: Nehéz erről úgy beszélni, hogy Tanár úr eltávozott közülünk. Magaménak is éreztem a dilemmákat, meg nem is. Azon kevesek közé tartoztam a szakmán belül, akik nem hallottak ezekről a dolgokról. Megdöbbentettek a történetek, és sajnálom, hogy úgy kezelték az ügyet, ahogy. Két hónapig ment a sárdobálás mindkét oldalon, majd elült az egész anélkül, hogy érdemi párbeszéd alakult volna ki. Szomorú, de nincs kultúránk a megosztó témák megvitatására – és ez ugyanúgy érvényes a klímaváltozásra és Greta Thunbergre, mint a #metoo-ra.
LMBTQ-személyek reprezentációja a magyar színházakban
Magyarország erősen tartja magát a nemzetközi buzilobbival szemben, miközben egyre több ember fogadja el, hogy a szerelem mindenkié. De kié a színház, és szabad-e szabadnak lenni a falai között?
Az igény, hogy homoszexuális karakterek is feltűnjenek a színpadon, nem új a nap alatt. A Karinthy Színház 1992-ben mutatta be a Fiúk a csapatból című Mart Crowley-drámát, amelyben egyszerre kilenc meleg szereplő állt a színpadon, és ezzel jelentősen közelebb kerültünk az LMBTQ-személyek reálisabb, de legalábbis sokkal nyitottabb színpadi ábrázolásához. A Karinthy Márton-érában egyébként is egyre több lett a „melegdarab”, a 90-es években trendi lett a homoszexualitásról rendezni. Most viszont, hogy egy Alföldi-örökzöldet idézzek, többnyire „kussolás van”.
Kamionszínház
Mobil színházi bázist akar létrehozni négy fiatal, sokat foglalkoztatott rendező egy kamion félpótkocsiján. Hegymegi Máté, Kovács D. Dániel, Pass Andrea és Szenteczki Zita külön-külön már bizonyított a független színházi szcénában és számos kőszínházban is.
| ||
Újító rendezéseik között akadnak bábos, mozgásszínházi vagy nevelési fókuszú előadások. Most Narratíva néven építenek csapatot, illetve társulatot, hogy szabadon alkothassanak, és közösen újragondolják a színház szerepét, létjogosultságát és felelősségét.
Idegen kéz
Galgóczi Erzsébet: Törvényen belülKezek vannak mindenhol a Narratíva Társulat legújabb, Szenteczki Zita rendezte előadásában. Vékony pálcákra ráhúzott, kissé vérfagyasztó mementóként, múzeumi tárgyként és bábként is funkcionáló kezek, melyek bizonyára számtalanszor emeltek szájakhoz olcsó cigit és konyakot. A valaha hozzájuk tartozó embereket nekünk kell elképzelni…
Zsinórpadlás című aktuális színházi mellékletünket keresse a legfrissebb számban. A lap csütörtöktől kapható az újságárusító helyeken vagy előfizethet rá itt.
Magyar Narancs
Nagyon sokat hoz! Fizessen elő, és ajándékba parádés kedvezményeket nyújtó Magyar Narancs olvasókártyát küldünk! Részletek Előfizetés-vásárlásáról azonnal e-mailes visszaigazolást küldünk Önnek. Ajánlatunk csak belföldi előfizetés esetén érvényes. Külföldi kézbesítési cím esetén lapunkat megrendelheti a e-mail címen. A Magyar Narancs digitális változata olvasható okostelefonon, tableten, személyi számítógépen, és a vasalón is dolgozunk!
Leadkép: Dudás Ernő/Kultúrbrigád
