Budapestről szóló premierek és közönségkedvenc produkciók töltik meg a fővárosi mozikat

  • Fizetett tartalom
  • 2022. november 2.

Támogatott tartalom

Stand-up est, impró színház, filmpremier, koncertek – főszerepben a szülinapos Budapest!

Közel 150 éve egyesült Buda, Pest és Óbuda, és létrejött az a város, amelybe beleszülettünk, amelyben ma is élünk. November 18-án, pénteken a fővárosi mozik izgalmas, új arcukat mutatják meg a Budapest Brand nZrt. által szervezett minifesztiválon. A Művész, a Corvin, a Puskin, a Tabán és a Toldi a fővárosi kulturális élet kultikus helyszínei, itt az alkalom, hogy újra felfedezzük őket.

A Corvin moziban felhőtlen nevetés vár: a Comedy Central kifejezetten erre az alkalomra hívta össze a stand-up nagymestereit, többek között Litkai Gergelyt, Csenki Attilát, Ács Fruzsinát és Szupkay Viktort, hogy osszák meg legviccesebb történeteiket Budapestről, a fővárosi életről. Emellett koncertekkel és klasszikus mozis programmal is készülnek a szervezők, zenél a Mayberian Oldschool és a Budabeats; a Budapest Retró vetítése pedig visszarepít a főváros korábbi évtizedeibe.

 
Mayberian Sanskülotts
Fotó: Wilhelm Laura

A Toldiban aznap premier előtt láthatják a nézők a Larry című filmet, Bernáth Szilárd első nagyjátékfilmjét, Vilmányi Benett és Thuróczy Szabolcs főszereplésével. A rapkarrierbe kezdő vidéki fiú, Ádám története nemcsak a filmvásznon, de élőben is megelevenedik: aznap kerül sor a Budapest Open Mic freestyle rapverseny országos döntőjére is.

A Puskin moziban a Momentán Társulat dolgozza fel Budapest történeteit – és közhelyeit – nem mindennapi improvizációs játékával.

 
Momentán Társulat
Fotó: Budapest Brand

A Művészben a budapesti zenei szcéna elevenedik meg a BP Underground filmjein, elektronikus zenére és hardcore/punk vetítésre készülhetnek az érdeklődők.

A Tabán moziban a Fortepan csapata idézi fel Budapest múltját fotók és beszélgetések formájában.

További információk a rendezvénysorozat hivatalos honlapján találhatók.

Egy híján 150!

A november 18-i programsorozat egyben a Budapest 150 emlékév kezdetét is jelenti; legyünk büszkék az elmúlt másfél évszázadra! Ünnepeljük meg együtt, hogy idén belép a 150. évébe. Boldog szülinapot, Budapest!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.