kulthírek

  • .
  • 2010. június 17.

Trafik

A POSZT LEGJOBBJAI A debreceni Csokonai Színház Viktor Rizsakov rendezte előadása, Szergej Medvegyev Fodrásznő című darabja nyerte a X. Pécsi Országos Színházi Találkozó szakmai zsűrijének fődíját.
A legtöbb díjat viszont Ödön von Horváth Kasimir és Karoline című darabjával az Örkény István Színház kapta: közönségdíj, Bagossy László (rendezés), Hámori Gabriella (női epizódalakítás), Ignjatovic Kristina (jelmez), Parti Nagy Lajos (műfordítóként a legjobb színpadi szöveg). Az Örkény másik produkciója, Brecht Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése is sikert aratott: Kerekes Éva (legjobb női főszereplő), Ambrus Mária (díszlettervező). A Pécsi Nemzeti Színház társulatából Kovács Zsolt és Urbán Tibor a legjobb férfi főszereplőként, illetve epizodistaként kapott díjat, mindketten Az elveszett levél című Caragiale-darabban játszottak. Különdíjban részesült a marosvásárhelyi Yorick Stúdió és a bukaresti dramAcum produkciója (Gianina Carbunariu: 20/20), a nemzetközi zsűri pedig a Szputnyik Hajózási Társaság előadását rendező Bodó Viktort díjazta (Kockavető).

DÍJ David Grossman veheti át októberben, a Frankfurti Könyvvásár idején a német könyvkereskedők békedíját. Az 56 éves izraeli író az izraeliek és palesztinok megbékélésének támogatójaként érdemelte ki a 25 ezer euróval járó elismerést.

Amin Maaluf kapja az Asturia hercege irodalmi díjat. A 61 éves francia-libanoni szerzőt az egymás mellett élés és tolerancia szimbolikus tereként értelmezett mediterrán kultúrában gyökerező műveiért jutalmazzák a spanyol irodalmi elismeréssel és 50 ezer euróval.

STIEG LARSSON-KÉZIRATOK A Millennium-trilógia szerzőjének kézirataira bukkantak a svéd nemzeti könyvtárban a Jules Verne Magazin archívumának átvételekor: Stieg Larsson 17 éves kora körül írhatta az eddig publikálatlan sci-fiket. A 2004-ben, 50 évesen elhunyt író, újságíró zsengéinek sorsáról még nem döntöttek örökösei.

ART AFRICA A dél-afrikai focivébé adja az apropót, de a berlini Who Knows Tomorrow című, szeptember 26-ig megtekinthető kiállítás célja ettől függetlenül is az, hogy a kortárs afrikai alkotók gondolatait bevonja a nemzetközi képzőművészeti diskurzusba, és Európát szembenézésre késztesse önnön kolonialista múltjával. A német főváros négy helyszínén bemutatkozó öt művész közül a legnyilvánvalóbban talán Yinka Shonibare itt látható, Scramble for Africa című munkájában mutatkozik meg mindez: az asztal körül gesztikuláló életnagyságú, fej nélküli alakok az 1884-85-ös berlini Kongó-konferenciát játsszák el, ahol az európai hatalmak osztozkodtak az afrikai területeken. Az 1962-ben Londonban született, Nigériában felnőtt, majd művészeti tanulmányaira Angliába visszatért Shonibare - akinek most a londoni Trafalgar téren is látható egy műve (Narancs, június 3.) - a Friedrichswerdersche-templomban, a ghanai El Anatsui az Alte Nationalgalerie, a kameruni Pascale Marthine Tayou a Neue Nationalgalerie, az angolai António Ole és az indiai származású, Ugandában született, de Angliában nevelkedett Zarina Bhimji pedig a Hamburger Bahnhof belső és külső tereiben állít ki. Számos párhuzamos programot is szerveztek, kerekasztal-beszélgetésekkel, workshopokkal, a Berlinben kialakult afrikai negyedbe történő kirándulással.

London is kínál afrikai művészetet ezekben a hetekben: az 1923-ban született elefántcsontparti Frédéric Bruly Bouabré a Tate Modernben mutatkozik be: hat évtizede készíti képeslap méretű, szöveggel körülölelt rajzait színes golyóstollal és krétával, közvetlen környezete vagy a nagyvilág eseményeire reflektál, megjeleníti álmait, megörökíti népe történeteit.

VILÁGZENE, JÚNIUS Afrika hangsúlyosan képviselteti magát az európai rádióadók világzenei műsoraiban: a leggyakrabban játszott albumok listáján húszból kilencet afrikai művészek készítettek. Illusztrációnkon a tunéziai Ghalia Benali, aki a legendás egyiptomi énekesnő, Om Kalthoum dalait interpretálja és a Burkina Fasó-i Victor Deme, aki 50 éves korához közelítve vétette észre magát Európában, s most második albumával került a listára.

1. Sierra Leone's Refugee All Stars: Rise And Shine (Sierra Leone)

2. Choc Quib Town: Oro (Kolumbia)

3. Victor Deme: Deli (Burkina Faso)

4. Lokua Kanza: Nkolo (Kongó-Franciaország-Brazília)

5. Maria Pomianowsky & Friends: Chopin On 5 Continents (Lengyelország)

6. Lila Downs Y La Misteriosa: En Paris - Live a FIP (Mexikó/USA)

7. Dulce Pontes: Momentos (Portugália)

8. Idrissa Soumaoro: Djitoumou (Mali-Franciaország)

9. Ska Cubano: Mambo Ska (Nagy-Britannia-Kuba)

10. Wimme: Mun (Finnország)

11. Samy Izy: Tsara Madagasikara (Madagaszkár)

12. Válogatás: Listen To The Banned

13. Etoile de Dakar & Youssou N'Dour: Once Upon A Time In Senegal (Szenegál)

14. Johanna Juhola: Fantasiatango (Finnország)

15. Ghalia Benali & Bert Cornelis: Ghalia Sings Om Kalthoum (Tunézia)

16. Leo Blanco: Africa Latina (Venezuela)

17. Gotan Project: Tango 3.0 (Franciaország)

18. Ali Farka Touré & Toumani Diabaté: Ali & Toumani (Mali)

19. Hindi Zahra: Handmade (Marokkó-Franciaország)

20. Youssou N'Dour: Dakar - Kingston (Szenegál)

ELHUNYT SIGMAR POLKE 69 éves korában rákbetegségben elhunyt Sigmar Polke: az elmúlt négy évtized egyik meghatározó német képzőművésze Sziléziában született, a háború után családja Németország keleti részébe menekült, majd 1953-ban Nyugat-Berlint választották. A 60-as években Polke a düsseldorfi képzőművészeti akadémiára járt, ekkoriban indította el Gerhard Richterrel a nyugati társadalmi problémákra és a keleti szocialista realizmusra egyaránt reflektáló kapitalista realizmus irányzatát. Illusztrációnkon Giornico című festménye látható, a 70-es években számos jelentős művet eredményező Wir Kleinbürger (Mi kispolgárok) sorozat egyik darabja. Festészet és grafika mellett fotóval és filmmel is dolgozott, s tavaly nyáron ő is szerepelt a Pillanatgépek című csoportos kiállításon, a Műcsarnokban.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.