Néhány hete Brüsszelben, szombat esti mozizás után úgy döntünk, hogy levezetőként beülünk még egy pohárkára. Táplálkozástudományilag képzett énünk jelenti, hogy este 10 órakor nem egészséges lakomázni; "esetleg valami könnyűt kapjunk be" felkiáltással azért körülnézhetünk. Elsétálunk a helyi Liszt Ferenc térre (Place St. Boniface), ahol az összes menő, kozmopolita, zen-minimál-dizájnos étterem zsúfolásig tele, esélyünk sincs, hogy elcsípjünk egy asztalt. Feladjuk, ám egyikünk a távolban olasz feliratot vél felfedezni. Tényleg, "egy olyan jó, egyszerű, olaszos tészta" még szóba jöhet.
A San Giacomo étterem kockás terítős, lepukkant, némileg fapados, kedves, családi hely: jelen van az egész família. A falon műtermi fotó az öt fiúról, mindegyik 20 évvel és 20 kilóval fiatalabban. Félhosszú frizurájuk a 80-as évek divatvilágát idézi. Egyikük - a felszolgálónk - hangos beszélgetésünkből és akcentusunkból azonnal felismeri, hogy magyarok vagyunk (biztos valaha magyar nőnek udvarolt). Szinte gondolkodás nélkül választok, penne all'arabbiatát rendelek, csípősre vágyom. Nem tudni, hogy vajon a paprikanemzet tűrőképességét kívánják-e tesztelni, vagy mindenkinek ez jár, mindenesetre olyan tüzes, hogy levegőt alig kapok.
Az olasz konyha némelyek szerint nem is főzés, hanem egyszerűen a hozzávalók összerakása. Fantasztikus, ahogy a legszerényebb alapanyagokat főszereplővé léptetik elő, ahogy némi olívaolaj és tonnányi fokhagyma hozzáadásával bármiből remekművet varázsolnak. Mindennek külön-külön érezni az ízét, még a tésztának is. Kiváló példa ez a pasta: mindössze néhány alkotóelemből áll, mégis minden megvan benne. Neve hangzása ellenére az arab világhoz semmi köze, "mérges" (khm, rabiátus) tésztát jelent, ez nyilván a csípős paprika erejére utal. Tökéletes paradicsomot ma már nyáron is nehéz beszerezni, semmi tragédia, ha télen konzervet használunk hozzá.
Penne all'arabbiata
Hozzávalók (4 személyre):
40 dkg pennetészta (tollhegy)
6 gerezd fokhagyma, megpucolva, felaprítva
2 chilipaprika, kimagozva, apróra vágva
4 ek. olívaolaj
60 dkg (1,5 doboz) hámozott konzervparadicsom,
összenyomkodva
só, bors
Egy nagy lábasban vizet forralunk. Amikor forr, megsózzuk. A forrásban lévő vízbe tesszük a tésztát, a dobozon szereplő utasítás szerint (típustól függően kb. 11-12 perc) "al dente" állagúra főzzük. Közben elkészítjük a mártást: közepes lángon az olívaolajon megpirítjuk a felaprított fokhagymát és chilipaprikát. Ráöntjük az összenyomkodott konzervparadicsomot. Sózzuk, borsozzuk. Addig főzzük, amíg besűrűsödik és nem leves. A tésztát leszűrjük és összeforgatjuk a mártással.
A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com
