chili & vanilia - Csípős, chilis, tüzes: salsa

  • .
  • 2007. június 28.

Trafik

Ugye, sejtik, hogy nem a vérpezsdítő, latinos tánclépéseket és csípőringásokat fogjuk az alábbiakban kitárgyalni?

Ugye, sejtik, hogy nem a vérpezsdítő, latinos tánclépéseket és csípőringásokat fogjuk az alábbiakban kitárgyalni? Bár némi kapcsolat azért akad: egyrészt mindkettő a latin "sal", vagyis "só" szóból ered (salsa=sós), másrészt egyik pikánsabb, mint a másik. A kulináris fogalom a többnyire paradicsomból, chilipaprikából és más különböző alapanyagokból készülő szószra utal. A két alapvető hozzávaló eredetileg az indiánok fontos élelmiszere volt, később került az aztékokhoz, majd a 15. század végén a spanyolokhoz. Bernardino de Sahagún spanyol származású franciskánus szerzetes 1529-ben érkezett Mexikóba, ahol később olyan átfogó, részletes feljegyzéseket készített az azték kultúráról, amelyekben az étkezési szokásoknak is szentelt fejezeteket - itt számol be a salsa készítéséről és fogyasztásáról. Az étel nemzetközi karrierje azonban jóval később indul, valószínűleg akkor, amikor elkezdenek megjelenni az első üveges változatok az Egyesült Államokban, a 19. század elején. Az 1950-es években rengeteg mexikói bevándorló érkezik a déli Texas államba, ahol a két konyha fúziójából megszületik a Tex-Mex, amely aztán a világban szinte azonossá válik a mexikóival, holott az annak csupán amerikanizált változata. A salsa töretlen pályafutása csúcsának nyilván az tekinthető, hogy az ezredfordulóra Amerikában többet vesznek belőle, mint ketchupból.

Rengetegféle változata ismert, lehet főzött vagy nyers, darabos vagy teljesen folyékony, piros vagy zöld. Készülhet avokádóval vagy akár egzotikus gyümölcsökkel, jellemzően mangóval, papayával, esetleg ananásszal. A multiplex mozikban kapható változatot is salsának mondják, de annál sokkal jobbat ajánlok. Chips, műanyag doboz és mozijegy nem jár hozzá, viszont nem zörög, és kánikulában nagy kincs. Kínálják sültekkel, grillcsirke vagy halak mellé, de akár zöldségekre, például párolt zöldbabra halmozva. A legnehezebb feladat az ízes paradicsom felkutatása lesz.

Salsa cukkinivel, avokádóval, paradicsommal

Hozzávalók (4 adag):

1 közepes cukkini, nyersen

6 paradicsom

1 érett avokádó

1 lilahagyma vagy 2 salotta

egy nagy gerezd fokhagyma

egy-két chilipaprika, kimagozva

1 zöldcitrom (vagy citrom) leve és lereszelt héja

egy csomag friss koriander felaprítva

(vagy petrezselyem)

só, bors, csipet őrölt római kömény

A cukkinit minél apróbb kockákra vágjuk. A paradicsomot egy percre forrásban lévő vízbe dobjuk, kivesszük, héját lehúzzuk, leves, magos részét eltávolítjuk. A húst szintén apró kockákra vágjuk. A hagymát, fokhagymát és a kimagozott chilipaprikát a zöldségekhez keverjük. Hozzáadjuk a friss zöldfűszereket, a citromlevet és -héjat. Sózzuk, borsozzuk, csipet őrölt római köménnyel ízesítjük. Az avokádót félbevágjuk, magját kivesszük, apróra vágjuk, óvatosan a salsához keverjük. Ha csak éretlen avokádót kapunk, tegyük papírzacskóba egy banánnal: egy nap alatt megpuhul.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.