chili & vanilia - Sodóba bújtatott üzenet: madártej

  • .
  • 2007. január 11.

Trafik

Az egyik legszemélyesebb étel. Nem olyan édesség, amit "csak úgy" kutyafuttában összedobunk egy gyors vacsora után - madártejet legtöbbször egy bizonyos személynek, valamilyen oknál fogva főzünk.

Az egyik legszemélyesebb étel. Nem olyan édesség, amit "csak úgy" kutyafuttában összedobunk egy gyors vacsora után - madártejet legtöbbször egy bizonyos személynek, valamilyen oknál fogva főzünk. Nem azért készül, mert éppen volt a hűtőben tojás és tej, és ez jutott eszünkbe, hanem mert az ember elbaktatott a piacra megszerezni a legfrissebb tojást és tejet, hogy a végeredmény tökéletes legyen. Ennek a desszertnek üzenete, mondanivalója van. Ha az ételek beszélni tudnának, a madártej kedvesen azt suttogná, hogy "gondoskodom Rólad, kényeztetni szeretnélek, mert fontos vagy nekem". Nyilván nem véletlen, hogy gyakran időseknek, betegeknek, gyerekeknek próbálunk vele örömöt szerezni.

A vaníliás sodótengeren úszkáló habszigetekből álló édes remekművet természetesen a klasszikus francia konyhának köszönhetjük, a magyaros elnevezés ne tévesszen meg senkit. Nem is igazán érthető, hogy vajon miért nem az eredeti, nagyon is kifejező fantázianév fordítását vettük át. Franciául ugyanis "úszó szigetek"-nek (ile flottante) vagy "hótojás"-nak (oeufs á la neige) hívják, mindkettő briliáns (erdetileg az ile flottante likőrrel átitatott, mogyoróval és tejszínhabbal díszített piskóta volt, amelyet vaníliasodóval tálaltak). A madártej nyilván frappáns újkori névadás eredménye, az ornitológiai kapcsolat némileg kérdéses. Talán a tojás. Hogy a kavarodás még nagyobb legyen, Lengyelországban például a madártej (ptasie mleczko) egy kedvelt, négercsókszerű, vékony csokoládéréteggel bevont habdesszert.

A jó madártejnek egyetlen titka van: az igazi vanília. Az édesipar 90 százalékban a szintetikusan előállított vanillinnal ízesít mindent, és a hazai éttermek nagy része sem használ valódi vaníliát. Nem olcsó mulatság, de megéri, ettől lesz bódító illatú, intenzív ízű. A klaszszikus vaníliás a legfinomabb, de lehet alkotni és a krémet másképp ízesíteni (például csokoládé, karamell, mandula, gyümölcsök stb.).

Hozzávalók (4-6 adag):

1 l tej

6 tojás

12 dkg kristálycukor

3 ek. porcukor

1 vaníliarúd

kis darab narancshéj

csipet só

A tejet egy lábasban feltesszük főni. A vaníliarudat felvágjuk, kikaparjuk a magjait. A rudat és a darabka narancshéjat beledobjuk a tejbe. A tojásokat szétválasztjuk, 3 fehérjét (a többire nincs szükség, felhasználhatjuk máshoz, vagy tárolhatjuk a mélyhűtőben) a porcukorral kemény habbá verünk. Ha fő a tej, a habból evőkanállal, egyesével kis tojásnyi galuskákat formázunk. A tejre helyezzük és pár pillanat múlva megfordítjuk. Szűrőkanállal kiszedjük egy lapos tálra. Ha a hab elkészült, a tejet leszűrjük, és beletesszük a vanília belsejét. A hat tojássárgáját fehéredésig keverjük a kristálycukorral és egy csipet sóval. Lassan hozzáadjuk a meleg tejet, majd visszaöntjük a lábasba, és állandó kevergetés mellett sodóállagúra főzzük. Üvegtálba szedjük, a tetejére helyezzük a habgaluskákat. Hidegen tálaljuk.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk