chili & vanilia - Sodóba bújtatott üzenet: madártej

  • .
  • 2007. január 11.

Trafik

Az egyik legszemélyesebb étel. Nem olyan édesség, amit "csak úgy" kutyafuttában összedobunk egy gyors vacsora után - madártejet legtöbbször egy bizonyos személynek, valamilyen oknál fogva főzünk.

Az egyik legszemélyesebb étel. Nem olyan édesség, amit "csak úgy" kutyafuttában összedobunk egy gyors vacsora után - madártejet legtöbbször egy bizonyos személynek, valamilyen oknál fogva főzünk. Nem azért készül, mert éppen volt a hűtőben tojás és tej, és ez jutott eszünkbe, hanem mert az ember elbaktatott a piacra megszerezni a legfrissebb tojást és tejet, hogy a végeredmény tökéletes legyen. Ennek a desszertnek üzenete, mondanivalója van. Ha az ételek beszélni tudnának, a madártej kedvesen azt suttogná, hogy "gondoskodom Rólad, kényeztetni szeretnélek, mert fontos vagy nekem". Nyilván nem véletlen, hogy gyakran időseknek, betegeknek, gyerekeknek próbálunk vele örömöt szerezni.

A vaníliás sodótengeren úszkáló habszigetekből álló édes remekművet természetesen a klasszikus francia konyhának köszönhetjük, a magyaros elnevezés ne tévesszen meg senkit. Nem is igazán érthető, hogy vajon miért nem az eredeti, nagyon is kifejező fantázianév fordítását vettük át. Franciául ugyanis "úszó szigetek"-nek (ile flottante) vagy "hótojás"-nak (oeufs á la neige) hívják, mindkettő briliáns (erdetileg az ile flottante likőrrel átitatott, mogyoróval és tejszínhabbal díszített piskóta volt, amelyet vaníliasodóval tálaltak). A madártej nyilván frappáns újkori névadás eredménye, az ornitológiai kapcsolat némileg kérdéses. Talán a tojás. Hogy a kavarodás még nagyobb legyen, Lengyelországban például a madártej (ptasie mleczko) egy kedvelt, négercsókszerű, vékony csokoládéréteggel bevont habdesszert.

A jó madártejnek egyetlen titka van: az igazi vanília. Az édesipar 90 százalékban a szintetikusan előállított vanillinnal ízesít mindent, és a hazai éttermek nagy része sem használ valódi vaníliát. Nem olcsó mulatság, de megéri, ettől lesz bódító illatú, intenzív ízű. A klaszszikus vaníliás a legfinomabb, de lehet alkotni és a krémet másképp ízesíteni (például csokoládé, karamell, mandula, gyümölcsök stb.).

Hozzávalók (4-6 adag):

1 l tej

6 tojás

12 dkg kristálycukor

3 ek. porcukor

1 vaníliarúd

kis darab narancshéj

csipet só

A tejet egy lábasban feltesszük főni. A vaníliarudat felvágjuk, kikaparjuk a magjait. A rudat és a darabka narancshéjat beledobjuk a tejbe. A tojásokat szétválasztjuk, 3 fehérjét (a többire nincs szükség, felhasználhatjuk máshoz, vagy tárolhatjuk a mélyhűtőben) a porcukorral kemény habbá verünk. Ha fő a tej, a habból evőkanállal, egyesével kis tojásnyi galuskákat formázunk. A tejre helyezzük és pár pillanat múlva megfordítjuk. Szűrőkanállal kiszedjük egy lapos tálra. Ha a hab elkészült, a tejet leszűrjük, és beletesszük a vanília belsejét. A hat tojássárgáját fehéredésig keverjük a kristálycukorral és egy csipet sóval. Lassan hozzáadjuk a meleg tejet, majd visszaöntjük a lábasba, és állandó kevergetés mellett sodóállagúra főzzük. Üvegtálba szedjük, a tetejére helyezzük a habgaluskákat. Hidegen tálaljuk.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.