chili&vanília - Tartár, rémoulade, ravigote

  • .
  • 2009. október 1.

Trafik

Az a gyanúm, hogy a belsőségekkel szemben leggyakrabban valójában csak esztétikai problémák merülnek fel. Pedig fenséges fogásokat lehet belőlük készíteni, ráadásul nagy részük könnyen és olcsón beszerezhető.
A belsőségek a nemzetközi gasztronómiában igencsak felkapottak, Franciaországban viszont egyáltalán nem a divat, sokkal inkább a hagyomány és a kereslet miatt kínálja őket szinte minden vendéglő. Nagyon szeretem, ahogy a nehézségüket mindig ellensúlyozzák valamilyen pikáns kiegészítővel. Ilyenkor derül ki, hogy a tartár vagy rémoulade mártás milyen is, amikor valódi alapanyagokkal és odafigyeléssel, nem pedig műanyag dobozokból készül. Gyakran ún. gribiche vagy ravigote mártás társul melléjük. Az előbbi majonézalapú, azonban nem nyers tojássárgájával, hanem kemény tojássárgájával indul, benne kapribogyó, zöldfűszerek, a kemény tojás apróra kockázott fehérje. Zöldséges alaplében főtt borjúfejhez klasszikus kiegészítő (amely nem mellesleg nemcsak a polgári francia konyha egyik jellegzetes fogása, hanem Jacques Chirac francia exelnök kedvenc étele is), de kerülhet párolt zöldségek mellé is (pl. spárga). A ravigote mártás ellenben vinaigrette alapú, savas, kapribogyóval és kemény tojással dúsított, az egyik kedvencem. Ha elég bátor lennék, füstölt nyelv mellé készíteném október 3-án, a Magyar Narancs születésnapi bulijára, a biztonság kedvéért azonban óvatosabb duhaj leszek, és egy közönségbarátabb citromos-petrezselymes fasírt mellett lesz.

Ravigote mártás

Hozzávalók (6-8 adag):

2 evőkanál fehérborecet

1 kávéskanál csípős mustár

csipetnyi só, bors

1 dl olívaolaj

2 finomra aprított salotta

4 csemegeuborka, finomra kockázva

1 evőkanál kapribogyó átöblítve, finomra aprítva

2 kemény tojás, közepesen finomra aprítva

1 csokor petrezselyem, finomra aprítva

1 csokor snidling, finomra aprítva

(ha van: tárkony, turbolya)

A fehérborecetet összekeverjük a sóval és a borssal. Hozzáadjuk a mustárt, majd kézi habverővel, lassan, fokozatosan adagoljuk az olívaolajat, beledolgozzuk, hogy sűrű emulziót kapjunk. A vinaigrette-be keverjük a finomra aprított salottát, csemegeuborkát, az átmosott kapribogyót, a felaprított kemény tojásokat, a petrezselymet és a snidlinget. Ha hozzájutunk turbolyához, azt is adjunk hozzá. Főtt krumplira öntve is nagyon finom, de a legjobban nyelv, fejhús, kocsonya, rántott hús vagy akár fasírt mellé passzol. Az egyben sült fasírthoz fél kg darált sertéslapockát összekeverünk egy beáztatott zsemlével, egy tojással, egy finomra aprított és dinsztelt hagymával, egy csokor aprított petrezselyemmel, egy citrom reszelt héjával, sóval, borssal és őrölt korianderrel. 190 fokos sütőben, kb. 45 perc alatt sül meg.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.