étel, hordó - SABOTAGE

  • .
  • 2009. október 1.

Trafik

A Bosnyák tér környékére a piaci hangulat jellemző, így hát az étkezési szokásokat a lángosozással, csirkézéssel, lacizással és dohányzással jellemezhetnénk. A képzavarosban halászva bátran kijelenthetjük, hogy a módszeres evészet üli torát, szabályt erősítő kivételnek az eperjoghurtjába forduló közértes lányt mondanánk.
De kicsivel odébb, a Nagy Lajos király út és a Gyarmat utca sarkán már elfogynak a súlyos illatok. A hatvanas évek végének luxusa vet árnyékot a villamossínre, valaha komoly stílustörésnek számíthatott a ipari-családi házas környék hangulatától eltérő sokemeletes ház, de ennyi év (évtized) után már csak a földszintjére telepített vendéglátóhely bontja a formát, legalábbis elnevezésében. Nemzedékfüggő, kinek mi jut eszébe a szabotázs hallatán. Apánknak a selejt bosszúja, nekünk meg a Black Sabbath, a borítón Ozzy és haverjai egy "rosszul működő" tükör előtt állnak, rémes...

Azonban elképzelésünk sincs, hogy miért hívják így ezt az éttermet. Az átlagoshoz képest jó ízléssel berendezett, kimondottan visszafogott miliő, kedves felszolgálóval, átlagos választékkal. Legfeljebb a sztereóhatás tér el a megszokottól: komolynak tűnő ládák a magasban, s ennek megfelelően jelentősebb hangerő. De a dj - most is, mint oly sokszor - valamelyik kereskedelmi rádió zenei szerkesztője.

A háromféle mártogató focacciával (1190 Ft) viszont a napnál is világosabb. A szétvagdosott pizzatészta "feltétlenül" és a három, nem túl meggyőző szósz a fokhagyma-tejföl-ketchup vidékéről álmos kezdet, amit a májgombócleves (690 Ft) alapja fellendít, tartalma - a henger alakú és teljesen íztelen "gombóc" - viszont a mélybe ránt. A kiegyenlítődés a Sabotage-salátával (990 Ft) folytatódik: a friss zöldséggel, főtt tojással és sajttal megrakott tányér - ha már a ház nevét viseli - lehetne érdekesebb is. Kezdjük azt hinni, hogy a Sabotage specialitása a kiszámíthatóság, de a Guinness bélszíncsíkok burgonyás tappanccsal (2990 Ft) végre meglepetést okoz. A hús kitűnő, a sörös/mézes (?) mártástól kellően különlegessé válik, és örömmel állapítjuk meg, hogy a tappancs (másutt tócsninak mondják) elkészítésénél remekül működött az olajszűrő. E jóra fordulást az epervelős fehércsokis mousse-szal (690 Ft) igyekszünk még hangsúlyosabbá tenni, de a betetőzés (ha úgy tetszik, megkoronázás) elmarad, ez a desszert csak hab a tányéron.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.