Azonban elképzelésünk sincs, hogy miért hívják így ezt az éttermet. Az átlagoshoz képest jó ízléssel berendezett, kimondottan visszafogott miliő, kedves felszolgálóval, átlagos választékkal. Legfeljebb a sztereóhatás tér el a megszokottól: komolynak tűnő ládák a magasban, s ennek megfelelően jelentősebb hangerő. De a dj - most is, mint oly sokszor - valamelyik kereskedelmi rádió zenei szerkesztője.
A háromféle mártogató focacciával (1190 Ft) viszont a napnál is világosabb. A szétvagdosott pizzatészta "feltétlenül" és a három, nem túl meggyőző szósz a fokhagyma-tejföl-ketchup vidékéről álmos kezdet, amit a májgombócleves (690 Ft) alapja fellendít, tartalma - a henger alakú és teljesen íztelen "gombóc" - viszont a mélybe ránt. A kiegyenlítődés a Sabotage-salátával (990 Ft) folytatódik: a friss zöldséggel, főtt tojással és sajttal megrakott tányér - ha már a ház nevét viseli - lehetne érdekesebb is. Kezdjük azt hinni, hogy a Sabotage specialitása a kiszámíthatóság, de a Guinness bélszíncsíkok burgonyás tappanccsal (2990 Ft) végre meglepetést okoz. A hús kitűnő, a sörös/mézes (?) mártástól kellően különlegessé válik, és örömmel állapítjuk meg, hogy a tappancs (másutt tócsninak mondják) elkészítésénél remekül működött az olajszűrő. E jóra fordulást az epervelős fehércsokis mousse-szal (690 Ft) igyekszünk még hangsúlyosabbá tenni, de a betetőzés (ha úgy tetszik, megkoronázás) elmarad, ez a desszert csak hab a tányéron.
