csontzene - Izgatottan és mérsékelten

  • .
  • 2008. január 24.

Trafik

Mily egyszerű lelkek is voltak a régiek! Claudio Monteverdi (1567- 1643) például ezt írja a Nyolcadik madrigálkötetének előszavában: "Megállapítottam, hogy a lélek szenvedélyei közt három a legfontosabb, mégpedig a Harag, a Mérséklet és az Alázat vagy Könyörgés, mint ahogy azt a legjobb gondolkodók is állítják, sőt magának az emberi hangnak a természete is bizonyítja, amely magas, mély és középfekvésű, és mint a Zenei Művészet is világosan értelmezi ezekkel a terminusokkal: izgatott, lágy és mérsékelt."

Mily egyszerű lelkek is voltak a régiek! Claudio Monteverdi (1567- 1643) például ezt írja a Nyolcadik madrigálkötetének előszavában: "Megállapítottam, hogy a lélek szenvedélyei közt három a legfontosabb, mégpedig a Harag, a Mérséklet és az Alázat vagy Könyörgés, mint ahogy azt a legjobb gondolkodók is állítják, sőt magának az emberi hangnak a természete is bizonyítja, amely magas, mély és középfekvésű, és mint a Zenei Művészet is világosan értelmezi ezekkel a terminusokkal: izgatott, lágy és mérsékelt." E felfedezések jegyében írja egyik legnagyobb művét; a Tankréd és Klorinda párviadala tökéletes példája a Gozzi-féle, már szinte az unalomig taglalt listán az 1. ("Könyörgés"), a 28. ("Akadályokba ütköző szerelem") és a 29. ("Ellenségek szerelme") számnak. A Torquato Tasso eposzából kihasított szövegben arról van szó, hogy Tankréd, a keresztes lovag tudatlanságában megöli páncélba öltözött és ellene harcoló, pogány szerelmét, Klorindát, ám a lány halála előtt még sietve felveszi a keresztény hitet. Monteverdi a műhöz írt előszavában részletesen leírja, hogyan képzeli el a jelenet színpadi ábrázolását: "Klorinda a teremnek arról az oldaláról, ahol a zenészek helyezkednek el, meglepetésszerűen lépjen be talpig fegyverben, őt kövesse Tankréd felfegyverkezve, lóháton. Aszerint lépkedjenek és gesztikuláljanak, amit a szöveg kifejez, egy jottányival se többet, se kevesebbet, gondosan ügyelve a tempókra, a kardvágásokra és a lépésekre, a hangszeresek az izgatott és a lágy hangokra." (Lax Éva fordításai) Na, aligha hisszük, hogy a Fischer Ádám dirigálta koncerten (Magyar Rádió Márványterme, január 30., 18.00) szigorúan betartják e szerzői óhajokat, ugyanis nemigen láttunk lovat mostanában arrafelé. A műsorban elhangzik még Bach Ach wie flüchtig, ach wie nichtig (BWV 26) szövegkezdetű kantátája is - szóval mindenki a fedélzetre, zenegyűlölők!

Mint Fischer Ádám, Kocsis Zoltán sem képes pihenni, e heti koncertjén (MűPa, január 29., 19.30) a Magyar Telekom Zenekar élén megint egészen új műsort dirigál; Brahms, Bartók és Ravel darabjai mellett egy remek kortárs zeneszerző, Soproni József 1. gordonkaversenye is megszólal, a szólista Fenyő László lesz.

És még, még a kortársak, a magyarok! Klenyán Csaba (klarinét) és Csalog Gábor (zongora) például Kondor Ádám Variations of a Double című művét játssza (Nádor terem, XIV., Ajtósi Dürer sor 39., január 25., 19.30). És akinek nem elég a hajmeresztésből, az menjen el az UMZE hangversenyére, ahol Rácz Zoltán vezényli Gadó Gábor és Dukay Barnabás műveit (Trafó, január 26., 19.00).

És már csak azt kívánhatjuk magunknak és a művészeknek, amit Monteverdi ír műve fogadtatásáról, igaz, az még 1624-ben történt: "Ily módon mutattuk be a nagyságos és excellenciás Girolamo Mozzenigo úr palotájában, egészen kifogástalanul, mivel a lovag úr igen kitűnő és kifinomult ízlésű férfiú, mégpedig farsang idején, éjszakai időtöltésképpen, az egész nemesi társaság jelenlétében, amely a szánalom érzésétül annyira megindult, hogy csaknem könnyekre fakadt." Ha csak fele ilyen szépen muzsikálnak, a Zenegyűlölő megígérheti, hogy a koncert után a kocsmában lágy, izgatott és mérsékelt lesz egyidejűleg. Noha jól tudjuk, ez embert próbáló feladat.

Figyelmébe ajánljuk