Világkiállításokon fellépő japáni robotok - ember, kutya, macska, fűnyíró, dekázgató futballista - utaznak a vonaton. Alighanem európai turné lehet, mert most hagyták el Ceglédbercel-Cserő állomást vagy Budai út megállóhelyet. Mindegy, mindjárt befut velük a szerelvény Ceglédre, de ott még nem kell leszállniuk. Tél van, elmúltak az ünnepek, mégis szokatlanul enyhe az idő. A vonatablak külső felén vízcseppek futkosnak összevissza, jön a kalauz, s kiabál: "Cegléd következik, Cegléd következik!" Az utasok egy része pakolászni kezd, nagykabátokba vagy "könnyű" tolldzsekikbe bújnak. A jegykezelő barátságosan bekukkant a robotok fülkéjébe: "Maguk még ráérnek, időben szólok majd, tartózkodjanak csak nyugodtan." Ezzel szemben mi nem érünk rá, mert:
Pénteken (25-én) már hajnali hat órakor elkezdődik a tévéműsor, az MGM-en a Hegedűs a háztetőnnel - amit persze nyilván mindenki kívülről dalol már. A csatorna délutánra éri el csúcsteljesítményét, 17.25-kor először egy angol vígjáték, közvetlenül utána, 18.55-kor pedig egy amerikai horror keretei közt vezeti elő A sátán kutyáját - alighanem CACIB lehet valahol. Szintén csomószor ajánlottuk már a Dunán este hétkor kezdődő Olasz nyelv kezdőknek című 2002-es dán-svéd filmet, de gondolom, egy horrorisztikus kutyával ezredszerre is elbánik.
Szombaton, ha nem lenne éjjel egykor az m1-en a voltaképpen akár kései Fassbindernek is nevezhető Lili Marleen (1981-ből, persze Hanna Schygullával), akkor nem nagyon lenne miről beszélnünk. Bár az is igaz, hogy az RTL Klubon 19.35-kor induló Dirty Dancing (1987) a maga idejében elég nézett darabnak számított - érti a fene, miért. Rögtön utána ugyanitt Rossz társaság, valami kémes vígjáték egy Anthony Hopkinsszal és két Chris Rockkal. Csoda, hogy sokan inkább a diszkóbaleseteket választják? Védekezésképp még említsük meg az m2-n 22.30-kor kezdődő A sanghaji asszony című 1948-as nekifutást, emlékeim szerint minimum Orson Welles játszik benne, de még inkább rendezte is, és Rita Hayworth a partnere. Ellenőrizzék minden állításomat!
Vasárnap este a Dunán három évet haladunk előre az időben, s máris az 1951-es klasszikusoknál tartunk - nagy kaland: 22.55-kor A vágy villamosa. Marlon Brando és a többiek nyilván megteszik napi betevőnek, mert egyéb nézhető aligha akad. Külön szólok, hogy a Dicsőség ösvényein cím (22.15-kor az MGM-en) ne tévesszen meg senkit, nem Stanley Kubrick 1957-es próbálkozásáról van szó: az épp egy "n"-el rövidebb. Ez valami 1976-os méltán ismeretlen izé.
Hétfőn végre bekövetkezik, ami péntek óta lóg a levegőben: a marha nagy adásszünet, de akkora, hogy a tévé közelébe sem kell menni, sőt, tegyék ki a hidegre egy kicsit, jót tesz az a plazmájának.
Kedden sem sokkal különb a világhelyzetünk, hacsak nem maradunk fönn hajnali ötig, amikor már csak öt percet kell várni az HBO-n nyomott Percy, Buffalo Bill és én című svéd kalandfilm szárba szökkenéséig. Ha megtudom valakiről, hogy így járt el, eljárást indítok vagy foganatosítok ellene.
Szerdán legszívesebben megszöknék a tévé elől, de mindnyájan életfogytosok vagyunk, akik csak a valaha nyomtatásban oly népszerű Pillangóban bízhatnak. A híres lektűr 1973-as, Steve McQueen, Dustin Hoffman főszerepelte moziváltozata 21.10-kor lesz a film+-on.
Csütörtökön (31-én) egy nagy tévézéssel búcsúztatjuk a hetet-havat. Este kilenckor az m2-n Simon mágus, melyben Andorai Péter valami párizsi temetkezési versenyen lenyomja élő kategóriában Halász Pétert, és egyéb színes kalandok esnek - finom kis mozi, mondhatom. Épp ezért fél kilenckor az MGM-en bele se kezdjenek a milliószor ajánlott A nagy vonatrablás című 1979-es angol leiratba, hisz fél óra alatt még egy villanyvasutat sem lehet ellopni. A napokban megismert éjszakai ügyelet az HBO-n most 3.10-kor prezentálja a Kis hal című ausztrál filmet. Már csak a heti címünk van hátra, oszt ágyesz-bugyesz, hál' istennek. Tehát este hétkor a National Geographic csatornán: A Csontváz-part medvefókái. Ha fordítva lenne, biztosan nem ajánlanám. Na, legyenek egyformák, vagy ne tévézzenek!
