Mindez azért érdekes, mert a helyzet tizenegy év alatt leginkább e tekintetben változott. Gandhiból Govinda lett, s az, hogy a pincét Krisna egyik nevére keresztelték át, voltaképpen azt jelenti, hogy a nagy-nagy metafizikai általánosításból "hare, hare" lett. Mondhatnánk, kibújt a szög a zsákból, Govindaként immár egyértelmű, melyik egyház felől fújják a levest. Ennek megfelelően programok is vannak esténként, melyek közt vegán táplálkozási tanácsadást éppúgy találhatunk, mint Bhagavat-gíta ismertető sorozatot. Mi viszont ebédidőben érkezünk, kizárólag a fizikai táplálkozásra figyelhetünk.
Igaz, hogy az étkek között olyan, stílusidegennek tűnő fogásokat is felfedezhetünk, mint a pizza vagy a különféle tészták, evidens, hogy az étlap élén álló Govinda nagymenüt (1850 Ft) kérjük az önkiszolgáló pultnál. Már csak azért is, mert erre a bőségtálra szinte mindent rátesznek, ami az étterem indiai vonalán egyensúlyozik. Két leves és sokféle üdítő közül választhatunk, de a fő attrakció a nagyszabású egytálétel, ami kétféle sabjit (currys zöldségekbőlkészült fűszeres "vegapörkölt"), dahlt (lencséből készült specialitás), purit (indiai kenyér) és rizst, illetve alma- vagy paradicsomcsatnit (szószt) tartalmaz. (A hozzávalókat külön-külön is megvásárolhatjuk.) Elsőre nem tűnik hatalmas mennyiségnek, ám a leves után (a miénk ún. dahl leves volt) már sejtjük, hogy elég lett volna a Govinda kismenü (1550 Ft) a maga -1 sabjijával, de már késő. Még a felénél sem tartunk, amikor úrrá lesz rajtunk az elégedettség, az ún. teleérzés, mégsem adjuk fel. Inkább vállaljuk, hogy kipukkadunk, de semmit nem hagyunk a tányéron. Két lábon járó strandlabdaként hagyjuk el a pincét, de kisvártatva kiderül: a Govinda nagymenü hashajtóként is jelesre vizsgázott.
