étel, hordó - ALADDIN

  • .
  • 2008. január 24.

Trafik

Valahogy megint a Felvonulási térre keveredtünk, de most távol esünk a megújult irodaházaktól. A Damjanich utcánál már a bérkaszárnyák sorakoznak, bár abban egyetértünk, hogy ezekben a házakban nem szívesen lettünk volna lakók utcai kilátással negyven-ötven évvel ezelőtt...

Valahogy megint a Felvonulási térre keveredtünk, de most távol esünk a megújult irodaházaktól. A Damjanich utcánál már a bérkaszárnyák sorakoznak, bár abban egyetértünk, hogy ezekben a házakban nem szívesen lettünk volna lakók utcai kilátással negyven-ötven évvel ezelőtt... Na jó, nem is lehettünk volna. De lehetett ugyanakkor itt, a sarkon kínai étterem? Egy Rákóczi-túróst! A rendszerváltás idején viszont volt. Nem ám gyorsbüfé, hanem fecskefészkes, pekingi kacsás vásári luxus. Igaz, arra nem vennénk mérget, hogy pincéjében nem tároltak - bor helyett - némi márkahamisított ruhaneműt, de ha így is történt, láttunk mi annak idején ennél cifrább dolgokat. Különben meg hagyjuk a "Meghökkentő epizódok a magyar-kínai kereskedelmi kapcsolatokból" című dolgozat elkészítését másra! A kínai étteremnek úgyis hűlt helye, nemrégiben viszont arra lettünk figyelmesek, hogy a hely homlokzata megújult, amolyan "rádayutcás" külsőbe öltöztették, és ráírták: Csepp kávézó. Verhetjük a fejünket a falba, miért nem szálltunk le idejében a trolibuszról. Mire ugyanis visszafordultunk a Bajza utcából, na jó, a Lövölde térről, addigra ismét profilváltás történt. Külsőre észre se vennénk - a homlokzat megmaradt -, ám messziről azt látjuk, hogy valami moziplakát-szerűséget tettek az ablakba. Közelebb érve valóban filmsztárokat tekinthetünk meg - a Walt Disney rajzolta Aladdint a pajkos 1001 éjszakai portás társaságában, akinek ugyebár nem jutott elemlámpa. De szó sincs arról, hogy "gyerünk a moziba be", étterembe, méghozzá autentikus arabba csábít a molinó. A bejárat előtt palatábla hirdeti, hogy hétvégén, este hastánc - szinte beleborzongunk. Csakhogy éppen nappal járunk, vagyis izgalmat legfeljebb egy dzsinn jelenthet tonikkal. Ám elnézve a vegyes enteriőrt, inkább a vörösboros kóla mellett döntenénk. Olyan érzésünk támad, hogy a járólapok és a mennyezetet uraló, tulipiros madarakkal díszített tükrök még a kínai korszakból származnak, nem beszélve az üres akváriumban végződő műanyag szökőkútról. A barna faberakásos falak, illetve a néhány bőrből készült fotel viszont már a "Cseppes" időszakra utal. De a falakra celluxozott (!) szíriai idegenforgalmi plakátokat biztosan az új vezetés helyezte fel. Mint ahogy a népművészetinek tűnő ülő- és heverő- (!) alkalmatosságokat is. És persze van jó pár tipikus étkezőasztal és székek, őket nem tudjuk hova sorolni.

Az étlap szintén "összetett". Van egyfelől a kutyaközönséges felhozatal gombalevestől bolognai spagettiig, sőt számos pizza, és csak a "könyv" utolsó fejezete kecsegtet az arab konyha jellegzetességeivel. Kipróbálnánk a lencse-, hát még a báránynyaklevest (pofon kell, barikám?), ám a roppant előzékeny pincér sajnálkozva közli: egyikkel sem szolgálhat. Szerencsére humusz (450 Ft) van, többfajta lepény (150 Ft/db), végül nem is mondhatunk semmi rosszat a kezdetekről. A pékáru szinte olvad a szánkban, a humusz állaga jól eltalált: nem túlzottan olajos, nem is túl száraz. Az íze karakteresebb annál a bolti árunál, amit az arab fűszeres kínál, úgy tűnik, itt a szív is szerepet kapott az összeállításnál. Ugyanezt mondhatjuk a birjaniról (1290 Ft), ami erősen fűszerezett csirke rizzsel, de ez így persze nem mond semmit. A lényeg, hogy még véletlenül se képzeljenek el általában lecsós csirke vagy valami hasonló álnéven futó félrevezetést. Ez az egyszerű étek - beleértve a köretet - sokkal rafináltabb, természetesen a fűszerek miatt. Hogy még sűrűbb jókedvünk legyen, kérünk egy szír cserepet (1190 Ft), ami valóban egy zárt cserépfazékban tálalt zöldségkavalkád; bár a benne lévő paradicsom, paprika, cukkini, krumpli, padlizsán és gomba mennyisége több mint tekintélyes, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy e kaland során az olajoskanna a kelleténél többször szabadult el.

Tejberizzsel (200 Ft) próbáljuk visszanyerni egyensúlyunkat, a desszert a török gyorsbüfés átlagot hozza, ami bizony dicséret. És persze dicséret illeti azt az erőfeszítést is, amit az Aladdin mentatea- és vízipipavonalon képviselni próbál, s valószínűleg a süppedős székek és heverők is azt a célt szolgálják, hogy hamisítatlan arab hangulatot csempésszenek a falak közé. Örülünk neki, de annak még jobban örülnénk, ha az egész létesítmény ezt az imázst mutatná. A jelenlegi szedettvedettség ugyanis kimondottan gyilkolja a hangulatot.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.