étel, hordó - ALDENTE

  • .
  • 2010. május 20.

Trafik

Nevezzék bárminek, mondjuk Allee-nak, nekünk mindörökre Skála marad a legújabb (korábban: legrégibb) bevásárlóközpont. Ráadásul ifjúkori emlékek szállnak meg, nem tagadjuk, mi is ott álltunk a kapuban 1976.
április 3-án, pontosabban a parkolóban összegyűlt ezrek között, várva a nagy nyitást. Rosszullét környékezett, pedig jólétnek kellett volna.

De úgy látszik, a nyitási rosszullét kötelező kör errefelé. A helyrajzi utód avatóján már csak elég sok bámészkodó tette tiszteletét, ám az a fránya szellőzőrendszer belegázolt az ünnepbe: a hipermarketbe kavarta a parkoló szén-monoxidját, tizenhét embert vitt el a mentő.

Nos, ennyit tudunk kapásból, és mivel mindenhonnan csak azt hallottuk, hogy a kínos incidens óta nemhogy semmi baj nincs, de az Allee "sokkal színvonalasabb", mint a többi pláza, gondoltuk, belekóstolunk.

Azt nem mondanánk, hogy a csodák palotája, de bajunk sem lehet tőle. Ugyanaz a titka, mint a szomszéd Opel Asconájának: újszerű. Viszont úgy tűnik, nem vitték túlzásba a komolyan vehető éttermi választékot. A legújabb Leroy (egy régebbiről már írtunk az Arena Plaza megnyitása okán) mellett csupán egyetlen vendéglátóhelyet fedezünk fel, azt is eldugva a földszinti sarokban, a hátsó bejáratnál.

Az Aldente olasz bisztrónak épült, amit elsősorban hatvanas-hetvenes évekbeli filmplakátokkal és a látványkonyha itáliai piacdizájnjával (csíkos árnyékvető, cégtáblák stb.) nyomatékosítottak. Ám hogy mégse közhelyparádénak tűnjön a dolog, Vespa helyett hintaló került az indusztriálstílben hagyott fekete plafonra, miközben a padló, a bútorok, a tányérok és evőeszközök a high-tech dizájn felől érkeztek. Erre mondják, hogy igényes - mi sem mondanánk semmi rosszat. És a felszolgálásról sem. Lelkesnek látszó fiatalemberek vizsgadrukkal, reméljük, hogy ez a gyakorlat, ha rajtunk kívül más vendég is akad az Aldentében.

A gusztusosan tálalt burgonyakrémleves szarvasgombaolajjal (840 Ft) több a soknál, ami a mennyiséget illeti. Ám a kalandnak ezzel vége, a szakács "súlyban" és "látványban" verhetetlen, de a bátorságpróbát kihagyta: izgalmak híján maximum korrektnek mondható a nyitány. Ugyanez áll a vöröstonhal-steakre (3590 Ft): tökéletes kivitelezés, csodálatos látvány, ám megint csak az a plusz hiányzik, amitől az evés nem csak szükségletet elégít ki, vagy közönséges élvezetet biztosít, hanem a boldogságot hozza el. Mindezt azért hangsúlyozzuk, mert kevés kellene hozzá, hogy az Aldentében a szárnyát csapkodja a kék madár. A fehér rizottónál (690 Ft) például egyértelműen a "fészkelődést" tapasztaljuk. Viszont a karamellás panna cotta (750 Ft) komoly visszalépés, úgyhogy maradnak a jelzők: korrekt, kiegyensúlyozott.

Figyelmébe ajánljuk