kulthírek

  • .
  • 2010. május 20.

Trafik

GYÁSZ 73 éves korában elhunyt Végvári Tamás: a Jászai-díjas színművész Pécs, Veszprém és Szeged után került a fővárosba, tíz éven át a Thália, 1982-2004 között a Katona kollektívájának meghatározó tagja volt, film-, tévé- és szinkronszerepek sokaságát vállalta, és szakmai érdek-képviseleti szervezetekben is dolgozott. Utolsó társulata az Örkény Színház volt: az évad hátralévő részében szerepei egy részét Mácsai Pál (Finito; Üvegcipő) és Jordán Tamás (Macskajáték) alakítja, A testőrt nélküle nem adják. 67 éves korában elhunyt Ronnie James Dio: a karakteres metálénekes a 70-es évek közepén a Rainbow élén vált világhírűvé.
1980-ban rövid időre csatlakozott a Black Sabbathhoz, majd saját zenekart alakított Dio néven.

PANAHI ÜZENETE Ártatlan vagyok. Nem készítettem filmet az iráni rendszer ellen. Nem fogok fenyegetéssel kicsikart vallomást aláírni - ez állt az üzenetben, melyet a május eleje óta letartóztatásban lévő filmrendező, Dzsafar Panahi küldött Cannes-ba, s ott felolvasták. Panahi a zsűri tagja lenne, ha szabad volna. Kiengedését Frédéric Mitterrand kulturális és Bernard Kouchner külügyminiszter is sürgette - eredménytelenül.

SPANYOL AJKON KUBÁÉRT Pedro Almodóvar filmrendező, Mario Vargas Llosa perui író és Victoria Abril spanyol színésznő is szerepel annak a nyilatkozatnak az aláírói között, melyben spanyol ajkú művészek és értelmiségiek az alapvető emberi jogok érvényesítését, Kuba demokratizálását követelik. A deklarációt a kubai kérdést is napirendjére tűző madridi EU-Latin-Amerika-csúcs elé időzítették.

VOLT LESZ Május 31-ig kedvezménnyel kaphatók a VOLT Fesztivál belépői: a napijegyek ára 7990, a bérleteké 19 990 Ft, június 1-29. között ugyanez 8900, illetve 22 900 Ft, a helyszínen pedig 9990, illetve 25 000 Ft. Néhány név a június 30.-július 3. közötti fellépők közül: Prodigy, Massive Attack, Ed Rush, Kispál és a Borz.

POMPIDOU KÖZPONT, METZ Franciaország kevésbé szem előtt lévő vidékeinek egyikében, a Lotharingia északi részén fekvő Metzben nyílt meg a párizsi Pompidou Központ első filiáléja: a japán Shigeru Ban és a francia Jean de Gastines tervei alapján megvalósult Centre Pompidou Metz (CPM) az elképzelések szerint évente 200-400 ezer látogatót vonz majd a szokásos turistaútvonalakból kieső, luxemburgi-német határvidéken lévő városba. A 72,5 millió eurós - részben uniós forrásból fedezett - beruházás a francia kulturális intézmények decentralizálásának folyamatába illeszkedik: két év múlva a belga határ közelében lévő bányászváros, Lens büszkélkedhet majd azzal, hogy övé a párizsi Louvre kihelyezett ága. A CPM-nek nem lesz saját gyűjteménye, de kiállításaihoz bőséges alapanyagot nyújt az anyaintézmény - Európa legnagyobb modern múzeuma - 65 ezer darabos kollekciója. A nyitó kiállítást a CPM igazgatója rendezte Chefs-d'oeuvre? - Masterpieces? Címmel, részben a Pompidou, részben más gyűjtemények anyagából, többek között Picasso, Braque, Kandinsky, Miro és Matisse munkáiból.

EMLÉKTÁBLA FEJTő FERENCNEK Párizsban, a Pompidou Központ szomszédságában - ahol élete utolsó évtizedében, 1998 és 2008 között lakott - emléktáblát helyeztek el a két éve elhunyt író, újságíró, történész tiszteletére. A márványtáblán látható karikatúrát Sarkantyu Illés fotója alapján Lehoczki Károly készítette.

EXILE ON MAIN STREET, 2010 1972-ben jelent meg a Rolling Stones karrierjének egyik csúcsát jelentő Exile on Main Street, nincs tehát évfordulója a dupla albumnak, ezek a hetek mégis róla szólnak: a digitálisan feljavított hangzáson kívül a lemez új kiadása tíz számmal gazdagodott. Előszedték a raktárból a föl nem használt felvételeket, s a félbehagyott, ének nélkül maradt zenei alapokat Mick Jagger és Keith Richards kész dalokká formálta. A BBC-nek nyilatkozva Jagger arról beszélt, hogy újra bele kellett helyezkednie abba a hangulatba, ahogyan az Exile dalai születtek: nem tértek vissza a dél-franciaországi villába, ahol az angliai adózás elől menekülvén a felvételeket készítették, és nem buliztak megint éjt nappallá téve hat hónapon át, hanem addig hallgatták régi önmagukat, amíg a zene vissza nem hozta a régi ihletet. "Egy kicsit önmagam 1971-es szerepét alakítottam" - mondta szövegírói módszeréről Jagger. A korabeli hangulatot egy 90 perces dokumentumfilm is felidézi: a Stephen Kijak rendezte Stones in Exile premierje júniusban várható, beharangozóját a New York-i Museum of Modern Artban tartották, Cannes-ban a Rendezők két hete szekcióban vetítik.

ELHUNYT LENA HORNE A Hollywood első színes bőrű szexszimbólumának tartott énekesnő 16 éves korában mutatkozott be a harlemi Cotton Club kórusában, két év elteltével, 1935-ben Noble Sissle zenekarával, majd Charlie Barnet csupa fehér zenekara élén szerepelt, első filmes ajánlatát 1942-ben kapta. Egy évvel később játszotta és énekelte el a Stormy Weather főszerepét: a tiszta fekete szereplőgárdával készült filmmusical címadó dala élete legnagyobb slágerévé vált (egyik életrajzi kötete is ezt a címet kapta), de olyan örökzöldek is a repertoárjához tartoztak, mint a Bothered, Bewitched, and Bewildered vagy a The Lady Is a Tramp. A korszakra jellemző módon számos filmben csak éneklős jeleneteket kapott, hogy ezeket a déli államok rasszista közönségéhez igazodva a sztori sérülése nélkül kivághassák. Egy ideig ő is fellépett olyan helyeken, ahová feketéket csak a színpadra engedtek be, szórakozni nem, de a második világháború után részt vett a polgárjogi mozgalomban. Pályáját megkoronázó Broadway-estjéért (Lena Horne: The Lady and Her Music) Tony-díjat kapott 1981-ben. 92 éves volt.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.