Mégis, amikor ártatlan ifjúként, a tanítóképző főiskola tőszomszédságában (az elitnek vélt XII. kerületben) megpillantottuk, hogy ismerős folyóírással, kék neonfényben a "Májas" felirat tündököl, kissé elbizonytalanodtunk. Kifőzdének, pecsenyesütőnek még hagyján e név, de presszónak? Pedig a Májas kék fénykorában nem volt se több, se kevesebb, mint klasszikus presszó. Műbőr ülőhelyeket, metlachiburkolatot és bordó műbársonyt őriz emlékezetünk, krómozott kávégépet, fehér blúzos felszolgálóhölgyet. Sőt még arra is emlékszünk, hogy akkoriban (az 1980-as években) a konyhát egy darab NDK-s melegszendvicssütő képviselte, de az étlapon már a pizza szerepelt, s a két, egymástól oly távol eső dolog úgy talált egymásra, hogy a közértben kapható mirelit árut tették a készülékbe. (Szemtanúk szerint a rendszerváltást követően brassóis, rántott sajtos létesítménnyé vált, de erről nincsenek benyomásaink.)
Persze bennünket minősít, hogy húsz éven át nem akadt dolgunk arrafelé, így aztán az újszülött arckifejezése fagyott a fejünkre, amikor megláttuk, mi történt a Májas helyén. Ne ijedjenek meg, nem horror-videotéka nyílt Véres néven, még csak nem is valamelyik bank nyitotta meg itt a legújabb fiókját. Maradt a vendéglátás, méghozzá igencsak magasztos célokkal. Ráadásul az Arcade Bistro - merthogy ez lett a Májasból - sem tegnap nyílt, inkább tegnapelőtt, egészen pontosan 1999 decemberében.
Akkoriban valószínűleg a csúcsok csúcsát jelentette a szerény, ámde valóban a legkorszerűbbnek mondható berendezés, a damasztszalvéták, a míves tálak és evőeszközök, sőt még a háttérben diszkréten dolgozó, ezüstösen csillogó étellift. A legfontosabb mégis a különleges választék, ami kilenc év után már nem tűnik annyira izgalmasnak, de még mindig kimagasló. Az biztos, hogy a hely befutott, hiszen a felszolgáló érkezésünkkor a "Van rezervációjuk?" kérdéssel fogad. (Ha lett volna, akkor most idei első Kertész lesünket olvashatnák, így azonban csak odabent kapunk asztalt.)
Fácánerőlevessel (940 Ft) és a napi ajánlatként szereplő zöldborsólevessel (980 Ft) kezdünk, mindkettő valóban eredeti és igényes előleg, még annak ellenére is, hogy a zöldborsó az ízlésünknek túlságosan édeskés. A folytatásban már majdnem minden klappol: a magyar mangalicaszűzsült aszalt paradicsomos rizottóval (3350 Ft) egyenesen tökéletes. A rafinált köret és a jól átsütött disznókorongok olyan élményt jelentenek, ami sokáig emlékezetes marad. Ugyanezt mondhatnánk a borsos burgonyával, édes bazsalikommal körített vörös tonhalsteakről (3350 Ft). Az elomló, már-már krémes halpogácsa a legszebb álmainkat idézné, ám mivel médium átsütést kértünk, szegény hal a teljesen átsütött mangalica miatt váróterembe kerülhetett, s így asztalunkhoz érkezve az illendőnél valamivel több Celsius-fokot veszített hőmérsékletéből.
A házi fehércsoki-fagylalttal (1050 Ft) ismét helyére kerülnek a dolgok, s örömmel vesszük, hogy a mérleg nyelvvizsgája majdnem kiválóra sikeredett.
