tévésmaci - Nem Tattaglia, a sül az igazi

  • .
  • 2008. május 1.

Trafik

Troché és Sztupa mindenképpen kerülni akarták a feltűnést, igyekeztek minél hétköznapibb ruhát viselni, ugyanúgy húzták maguk után nevetséges kis troli bőröndjeiket, mint bárki más a reptéren.

Troché és Sztupa mindenképpen kerülni akarták a feltűnést, igyekeztek minél hétköznapibb ruhát viselni, ugyanúgy húzták maguk után nevetséges kis troli bőröndjeiket, mint bárki más a reptéren. Még a taxit is hagyták, zokszó nélkül zsúfolódtak fel a belvárosi buszjáratra - végül is a Piazza Garibaldi tényleg nincsen olyan fene messze. Ott is voltak hamar, ám a Circumvesuvianán ha lehet még nagyobb volt a tömeg, el is engedtek egy szerelvényt, úgy került csak ülőhely. Sztupa kibámult az ablakon, de még nem látta a tengert, csak a rémes emeletes házakat. Troché szemérmetlen leplezetlenséggel bámult egy nőt; kétségkívül figyelemre méltó jelenség volt: színes filmeken képzelik ilyeneknek a helyi szépségeket, huszonéves Sophia Loren nagyon fekete hajjal, néha ő is visszanézett. Hirtelen Sztupának is feltűnt, mit művel a barátja, de különösebben nem izgatta, amikor Troché hirtelen hozzáfordult: Te, hogy is hívták ezt a repülőteret? Capodichino vagy mi a fene, de azt is láttam valahol, hogy Ugo Niutta. Na, az meg ki lehet? Ilyenekről beszélgettek aztán egészen Sorrentóig. Metánál megkérdezte még Troché: Te, mit is mondtak az oroszok? Hogy kiküldenek valakit elénk. Egy darabig ácsorogtak az állomáson, amikor újra előkerült az előbbi nő: Sztupa úr? Troché úr? Bianca Cera vagyok, a Központi Ásványtani Kutatóintézet munkatársa. Csekalov úr már várja önöket, kérem, fáradjanak utánam! Mi meg fáradjunk tévézni!

Pénteken (2-án) délután ötkor Orson Welles híres múzeumi darabja 1946-ból; Az óra körbejár indítja a hetünket az m1-en. Este tízkor az m2-n Tarr Béla barátjának, Gus Van Sant-nak/nek hajlik maga felé keze - kulturális értelemben, ha tetszik érteni. Mindenesetre talán az Otthonom, Idaho talán az egyetlen nézhető darabja a mondott félnek. Van benne egy narkolepszia nevű betegség, ami aztán a Kontroll című magyar filmben is visszajátszik; azóta az orvostudomány feketén-fehéren bebizonyította, hogy az unalmas filmektől lehet megkapni. Tizenegykor az AXN-en Existenz, na, tudják a híres nevezetes izé, asszem tán kanadai majsztor. Mindegy, úgyis kihagyom.

Szombaton csak bámul rám a vombatom: un caffe corretto grappa per favore. Este nyolckor, amikor tán épp lelép a Mediawave-ről a három napig ott fellépő Jirí Menzel, a hálás Filmmúzeum bemutatja azt a Magány az erdőszélen c. filmet, ami voltaképpen a 1968 utáni szilencium végét jelentette hősünknek a hetvenes évek közepén - erőtlen darab a szokott (s mára úgy unt) stílben. Tíz előtt öt perccel a két hete e lapban elemzett időskori Wajda-darab, a Katyn következik a Dunán. 22.25-kor egy itt gyakran, ám különösebb ok nélkül ajánlott Woody Allen-opus, az Agyament Harry kezdődik az m2-n. Éjfél után tíz perccel a tv2-n Spike Lee lendületes ostobasága, a Szemet szemért.

Vasárnap kezdjük a napot a korán, ha aranyat nem is lelünk, de el sem mozdulván az MGM-ről, demonstrálhatjuk, hogy munkaszüneti nap van. 7.30-kor Idegen a cowboyok között, Gregory Peckoryval. 10.15-kor A dicsőség ösvényei Kirk Douglasszel vagy inkább Stanley Kubricktól. 12.45-kor pedig a Van, aki forrón szereti evvel és avval és őtőle. S mert ilyen jók voltunk, éjfél után választhatunk: 0.20-kor a tv2-n A mások élete c. német Stasi-tárgyú önmarcang vagy már 0.05-kor vissza az MGM-re, mert A rét c. 1990-es Jim Sheridan-rettenetben Richard Harris és Sean Bean is fellépnek.

Hétfőn ebédre Don Siegel kínos westernje 1970-ből, melyben Clint Eastwood és Shirley MacLaine gyötrik egymást a rémes prérin: Két öszvért Sara nővérnek.

Kedden bepróbálkozhatunk egy jó című (Huddersfield) c. tavalyi szerb filmnél, 19.10-kor a Dunán - legfeljebb leléptet negyedóra alatt.

Szerdán mi lesz a Filmmúzeumon, pupákok? Délután fél hatkor A vörös Pimpernel! Nézni, mert ütök! De tényleg, naaaa, ha megnézitek, kihagyhatjátok utána nyolckor A hetedik pecsétet (sőt, az összes páratlan számút, kezdhetitek az ötödikkel). Esetleg este tíz után öt perccel az HBO-n Durr, durr és csók? Áh, inkább az Én a bablevesekkel vagyok. Csütörtökön végre becsukhatom a rádióújságot, bár ebédre, 12.55-kor a Stadion őrültjei? 1972-ből? A négy Cseplinnel? Azért ebédre, mert van egy spagettievő verseny benne, melyben a csávó egymáshoz köti a tésztaszálakat, s minden spagettit a balek zabál fel. És ezen még röhögtünk is. A Duna sem mozdul persze a Balkánról, a 22.30-kor nyomott Délibáb egy 2004-es macedón-osztrák film. Biztos marha jó lesz.

Ám ahogy a Csontzenész szokta mondani, centrifuga panzió: Macedóniát és hamutartókat az Európai Unióba! Hadd tévézzenek ők is azonnal! Helyettem.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.