Főleg azután, hogy az ajtón belépve döbbenten tapasztaljuk: a gyorsétterem szóval kapcsolatos összes negatív kisugárzást sikerült egy pontba sűríteni. Az egészen kis teremben alig néhány asztal, a gyros/hamburger- és a tálcás önkiszolgáló pult több helyet foglal el, mint a vendégek számára fenntartott részleg. Természetesen az összes asztalnál ülnek, főleg diákok, de inkább csak melegednek a borzalmas klímában, előttük az asztalon szalvétában ázó salátamaradék, üres műanyag flakon. A pult mögött állók egy hajléktalannal szórakoznak: "Kávé csak elvitelre van, kétszáz lesz." Egy bőrzakós, munkásnadrágos, aktatáskás férfi az 560 forintos sztrapacska felől érdeklődik. "Elfogyott." Mintha Tarr Béla színesre váltott volna és legkedvesebb Dosztojevszkij-kocsmajeleneteit gyúrná filmbe. Mert szeszes italt is kapni, bár aki részegeskedni szeretne, inkább átmegy a nyáron kerthelyiségként szolgáló fóliasátorba. Ott dohányozni is szabad.
Ahogy tévésmaci mondaná: "Ereszkedjünk le a pokolba!" - pedig nem is az RTL Klub esti kínálatáról van szó. De nyolc óra már elmúlt, a "happy hours" idejét kapjuk el. Majdnem minden étel féláron (tehát a sztrapacska 280 Ft lenne), a gombaleves, rakott kel és gyümölcsrizs menüért összesen 1005 forintot fizetünk. A pokoljárás azonban elmarad. A leves - pár órával hamarabb - még egészen kiváló lehetett, de még így, melegítve sem kifogásolhatjuk, a rakott kel pedig bármelyik hasonló egységnek - bár a körtérihez hasonlót nehezen találni - a specialitása lehetne. Ráadásul elfogyasztása után sem érezzük gyomrunkban azt a rémes puffadást, amit általában az ilyen jellegű ételek szoktak előidézni. Mielőtt azonban jóra fordulnának a dolgok, a gyümölcsrizzsel visszazuhanunk a valóságba. Természetesen "hozott anyag", íze leginkább a cukrozott magnókazettára emlékeztet. Cseppet sem lennénk meglepve, ha kiderülne: valamelyik vegyi kombinátban készítették.
