étel, hordó - MOCCO MOCCO

A Pozsonyi út-Budai Nagy Antal utca sarkán lévő nagymedencét a sors eszpresszónak szemelte ki. Az ősszel nyílt Mocco már akkor is a vendéglátás szolgálatában állott, amikor egy szimplával és egy "kis hubival" jókedvre lehetett deríteni ábrándos tekintetű postáskisasszonyokat, amikor még fillérekbe került az élet, és az emberek apró dolgokról is tudtak nagyokat álmodozni.

A hely átvészelte, amit át lehetett, ám túl jó helyen volt ahhoz, hogy az idők végezetéig füstös lebuj maradjon. Szamovárnak hívták, itt láttunk először mobiltelefonozó embert még a kilencvenes évek elején. Mázsás táskás készülék hevert az asztalon, a büszke tulaj pedig úgy üvöltött, mintha nyúznák, de az előremutató technikai újdonság látványa megnyugtatott bennünket: ahová egy ilyet beengednek, ott valószínű, hogy a vendégek sem késsel a hátukban távoznak. Mindezt csak azért jegyezzük meg, mert a Szamovárról az járta, hogy veszélyes. Egyáltalán nem volt az.

Ellenben az egykori presszó helyébe lépő "étterem és kávéház" a túlélésnél sokkal magasztosabb céllal jött létre. Nemcsak ráncfelvarrás történt, az önálló arculatot is igyekeztek megteremteni. A belső ízléses, divatos, miként a gondosan megtervezett étlap (pár helyesírási hibával), de szó sincs hivalkodásról, nagyképűsködésről. Vagy mégis? A Mocco így hirdeti magát: "végre egy hely". Unikumnak a heti menüt és a reggelizési lehetőséget említik, ami azért mégsem valami elképesztő nóvum. Ráadásul mi fagyos téli estén sodródtunk be, azaz csak a "rendes" étlapból dolgozhattunk.

A választék - miként a felszolgálás is - azt a trendicsek átlagot hozza, ami a Ráday utcától a Liszt Ferenc térig jellemző: kedves, ámde amatőr ifjú pincér, jól csengő, de különlegesnek mégsem mondható ételek. Elsőre kipróbáljuk a humuszt (550 Ft), a tonhalkrémet (650 Ft) és a "Mocco" steakburgonyát fokhagymás tejföllel (490 Ft). Mindhárom több a soknál, a krémekhez kétféle (rozsos és olívás) kenyeret, lila hagymát, paradicsomot és salátát is kapunk, ha mindenáron hibát keresnénk, legfeljebb a krumpli "moccósága" lehet a kérdés: vajon a rósejbnire hintett fokhagymás só valóban annyira eredeti gondolat?

A folytatásban sem ér meglepetés: a vaslapon sült paradicsomos, füstölt mozzarella (1190 Ft) tipikusan a "még megjárja" kategória, bár a sajt gumiszerű állagát nem fogjuk boldog emlékeink közé raktározni. A krokettet sem, mivel egyértelmű, hogy avval legfeljebb a "Mirelitpultok gyöngye" pályázatra lehetne eséllyel nevezni. A finomfüvekkel érlelt csirkemell (1450 Ft) a helyén van, bár a neve alapján (megint) különlegesebbre számítottunk.

Ugyanez áll a csokivarázsra (790 Ft) is. Valóban csokoládés, nincs benne semmi émelyítő, hazugság lenne bármi rosszat mondani róla, de varázslatról most sem beszélhetünk.

Ha a csodára várunk, ha készpénznek vesszük, hogy "végre egy hely", a Mocco csalódás. Ám ha csupán olyan nyilvános helyet keresünk, ahol barátságos környezetben szeretnénk eltölteni egy nem különösebben izgalmas estét, ráadásul éhesek is vagyunk, bátran célozzuk meg. Baj aligha lehet belőle.