étel, hordó - MOCCO MOCCO

  • .
  • 2009. január 8.

Trafik

A Pozsonyi út-Budai Nagy Antal utca sarkán lévő nagymedencét a sors eszpresszónak szemelte ki. Az ősszel nyílt Mocco már akkor is a vendéglátás szolgálatában állott, amikor egy szimplával és egy "kis hubival" jókedvre lehetett deríteni ábrándos tekintetű postáskisasszonyokat, amikor még fillérekbe került az élet, és az emberek apró dolgokról is tudtak nagyokat álmodozni.
A hely átvészelte, amit át lehetett, ám túl jó helyen volt ahhoz, hogy az idők végezetéig füstös lebuj maradjon. Szamovárnak hívták, itt láttunk először mobiltelefonozó embert még a kilencvenes évek elején. Mázsás táskás készülék hevert az asztalon, a büszke tulaj pedig úgy üvöltött, mintha nyúznák, de az előremutató technikai újdonság látványa megnyugtatott bennünket: ahová egy ilyet beengednek, ott valószínű, hogy a vendégek sem késsel a hátukban távoznak. Mindezt csak azért jegyezzük meg, mert a Szamovárról az járta, hogy veszélyes. Egyáltalán nem volt az.

Ellenben az egykori presszó helyébe lépő "étterem és kávéház" a túlélésnél sokkal magasztosabb céllal jött létre. Nemcsak ráncfelvarrás történt, az önálló arculatot is igyekeztek megteremteni. A belső ízléses, divatos, miként a gondosan megtervezett étlap (pár helyesírási hibával), de szó sincs hivalkodásról, nagyképűsködésről. Vagy mégis? A Mocco így hirdeti magát: "végre egy hely". Unikumnak a heti menüt és a reggelizési lehetőséget említik, ami azért mégsem valami elképesztő nóvum. Ráadásul mi fagyos téli estén sodródtunk be, azaz csak a "rendes" étlapból dolgozhattunk.

A választék - miként a felszolgálás is - azt a trendicsek átlagot hozza, ami a Ráday utcától a Liszt Ferenc térig jellemző: kedves, ámde amatőr ifjú pincér, jól csengő, de különlegesnek mégsem mondható ételek. Elsőre kipróbáljuk a humuszt (550 Ft), a tonhalkrémet (650 Ft) és a "Mocco" steakburgonyát fokhagymás tejföllel (490 Ft). Mindhárom több a soknál, a krémekhez kétféle (rozsos és olívás) kenyeret, lila hagymát, paradicsomot és salátát is kapunk, ha mindenáron hibát keresnénk, legfeljebb a krumpli "moccósága" lehet a kérdés: vajon a rósejbnire hintett fokhagymás só valóban annyira eredeti gondolat?

A folytatásban sem ér meglepetés: a vaslapon sült paradicsomos, füstölt mozzarella (1190 Ft) tipikusan a "még megjárja" kategória, bár a sajt gumiszerű állagát nem fogjuk boldog emlékeink közé raktározni. A krokettet sem, mivel egyértelmű, hogy avval legfeljebb a "Mirelitpultok gyöngye" pályázatra lehetne eséllyel nevezni. A finomfüvekkel érlelt csirkemell (1450 Ft) a helyén van, bár a neve alapján (megint) különlegesebbre számítottunk.

Ugyanez áll a csokivarázsra (790 Ft) is. Valóban csokoládés, nincs benne semmi émelyítő, hazugság lenne bármi rosszat mondani róla, de varázslatról most sem beszélhetünk.

Ha a csodára várunk, ha készpénznek vesszük, hogy "végre egy hely", a Mocco csalódás. Ám ha csupán olyan nyilvános helyet keresünk, ahol barátságos környezetben szeretnénk eltölteni egy nem különösebben izgalmas estét, ráadásul éhesek is vagyunk, bátran célozzuk meg. Baj aligha lehet belőle.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.